Idén negyedszerre rendezték meg a Bartók Tavaszt, az első fesztiválra 2021-ben, még a pandémia alatt került sor. Merre fejlődött, és hová jutott el az eltelt évek alatt a programsorozat?

A pandémiának „köszönhetően” az első évben online rendeztük meg a fesztivált. Minden nehézség ellenére, hozott jót is ez a nehéz helyzet, mert bár ideutazni nem tudtak a művészek, ellenben a világ különböző métán elismert, nagy múltú helyszíneiről jelentkeztek be, például a Royal Albert Hallból vagy a milánói Scalából. A koncertek előtt pedig mindig elhangzott, hogy az eseményre a Bartók Tavasz keretében kerül sor, így plusz reflektorfény vetült ránk. A bevezető év után, a következő alkalommal már éreztük ennek a hírverésnek a hatását, nagyobb volt az érdeklődés a fesztivál iránt. Abban az évben ráadásul vidéki helyszíneken is rendezhettünk programokat. Az anyagi lehetőségek miatt a harmadik és negyedik évre visszatértünk Budapestre, de a közönség lelkesedése megmaradt, a jegyeladás mesés, átlagban kilencven százalék fölött van.

A Magyar Turisztikai Ügynökséggel azon dolgozunk, hogy a hírünk minél jobban bekerüljön a nemzetközi köztudatba, a kulturális turisták ugyanis különösen fontosak: jobb szállodába mennek, jobb ételt, italt választanak, tehát gazdasági hasznot is jelentenek.

A Bartók Tavasz kapcsán mindig kiemelik, hogy nemcsak Bartók műveit játsszák, de Bartók szellemiségét is képviseli. Ez milyen módon hat ki a műsorválasztásra?

A Bartók Tavasszal és a Liszt Ünneppel is az a célunk, hogy ha már van két ekkora világsztárunk, akik óriási hatást gyakoroltak a 19., illetve a 20. század művészetére, akkor ne csak távolról csodáljuk őket. Mutassuk meg, hogy két milyen elképesztő tehetségű zseniről van szó, értelmezzük ma a műveiket, láttassuk, milyen hatást gyakorolnak az utókorra. Így reményeink szerint közelebb is kerülnek hozzánk, érvényesebbek lesznek az üzeneteik. Lenyűgöző, hogy például Bartók milyen sokakat inspirált. Egyesek szerint például népdalgyűjtőként ő volt az első világzenész. A Budapest Ritmo fesztivál is ebbe a folyamatba kapcsolódik be, bemutatja az adatközlőket és azt a transzformációt, ahogyan az eredeti népdalok beépülnek a ma zenei kultúrába. De persze Bartóknak bőségesen vannak komolyzenei követői is, idén eljött hozzánk Tan Dun, aki magát a kínai Bartóknak tartja, mert ő is népzenét gyűjt, illetve dolgoz fel, így hozva létre egy érdekes, kortárs zenei világot. De említhetem a jazz-zenészeket is, és akkor arról még nem is beszéltünk, milyen hatással volt Bartók a képzőművészetre, a Nyolcakra, vagy akár a fotográfiára!

Az ilyen találkozási pontok pedig abban is segíthetnek, hogy azok is utat találjanak Bartók zenéjéhez, akik eddig esetleg tartottak tőle.

Káel Csaba (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Müpa)

Említette Tan Dun szereplését, a Buddha Passiót pedig ön is rendezte. Azt hiszem, sokunk nevében mondhatom: a mű egészen ismeretlen világba kalauzolta el a közönséget. Hogyan közelítette meg a darabot?

A kulcsot egy 19. században született magyar zseni, Stein Aurél szolgáltatta. A magyarok eredetét kutatva jutott el Kínába, és ő fedezte fel a dunhuangi barlangok egy részét is (pechünkre a Brit Tudományos Akadémia megbízásából, pedig mennyivel jobb lett volna, ha hozzánk kerülnek ezek a történelmi dokumentumok). A produkciót már korábban is tervezgettük, de igen nehéz rá szereposztást találni, az egész világon csak egy-két ember tudja elénekelni a szerepeket, annyira különleges hangok szólalnak meg benne. Amikor folyt a szervezés, Tan Dun idelátogatott, és elmentünk ebédelni. Az étteremnél volt egy kiállítóhely az említett expedícióról, neki pedig teljesen elállt a szava, kérdezgetett, hogy ki volt Stein Aurél, mert érdekes módon Kínában nem ismerik a nevét. Akkor elmondta, hogy őt épp a kiállított festmények ihlették a mű megírására. Ezért a vetítésekben egy kis animációval mi is megjelenítettük a barlangfestményeket, hogy ne legyenek statikusak.

Azt a hat képet lehetett látni, amelyeknek a történetét Tan Dun elmesélte a Buddha Passióban, ám míg a keresztény passióknál a bibliai vagy bibliai hatásra írt szövegek jobban dramatizálhatók, a buddhizmus jellegéből adódóan ez a darab jóval kevésbé. A mű lényegében oratórium, ettől függetlenül bele tudtunk csempészni egy kis játékot, amit a kínai énekesek szívesen vállaltak is. Számukra kevésbé ismertek az európai operai hagyományok, a pekingi operára jellemző színjátszás pedig számunkra szokatlan. Néha kicsit vissza is kellett fogni a szereplőket, mert ha nagyon belemelegedtek az általuk ismert játékba, azt nálunk nem fogják értékelni, az európai néző számára komikusnak hat. Végül Tan Dun is elégedett volt, szcenírozva pedig a mű most hangzott el először, ilyen értelemben tehát világpremiernek lehettünk tanúi.

Az idei fesztiválon egyértelműen kirajzolódott, milyen nagy szerepeket szánnak az izgalmasan besorolhatatlan, határokat feszegető produkcióknak – a Buddha Passió mellett említhetném a Tiszta forrás című összművészeti estet is, amit szintén ön rendezett. Tudatosan ebbe az irányba akarják tovább alakítani a Bartók Tavaszt?

A fesztiválnak nagyon komoly küldetése, hogy olyan produkciókat is bemutasson, amelyek merészebbek, és amelyek az évad szokásos programjába kevésbé betervezhetők. Liszt és Bartók is feszegette a határokat, ez egyrészt inspirációt jelent, másrészt feladatot is ad: szükség van azokra az előadásokra, amelyek nemcsak kimozdítanak a művészeti komfortzónánkból, de felfedezésekre adnak lehetőséget. Itt volt például a Till Brönner-kiállítás (amelyben együttműködtünk a Ludwig Múzeummal): a világhírű trombitásról egyre többen tudják, hogy zseniális fotós is. A Tiszta forrás szintén egy határokat feszegető produkció, ami ráadásul lassan kezd sorozattá összeállni. Először a Dubai Expo számára készítettünk előadást, a magyar nap zárógálájára. Az arab világot azzal ajándékoztuk meg, hogy Bartók arab gyűjtéséből mutattunk be dalokat. Kevesen tudják, hogy Bartók a harmincas évek elején Tunéziában száztíz arab dallamot rögzített – a szöveget nem jegyezte le, mert nem tudott arabul, és nem volt segítsége. A produkció címe a „Csak tiszta forrásból” Bartók-idézetből származik, és arra utal, hogy a népdal az a forrás, ahonnan el kell indulni. Erre alapozva mutattuk meg mi is az eredeti népzenét, aztán annak bartóki transzformációját, a dalok előfordulását a Bartók-művekben, végül pedig egy mai feldolgozást, hogy lássuk, hogyan inspirálja mindez a kiváló zenészt, Fekete-Kovács Kornélt. Mindez kiegészült két zseniális együttesünkkel, a Magyar Állami Népi Együttessel, amelynek művészei elhozták a kapcsolódó táncokat, Guessous Majda Mária „Mesi” közreműködésével, akire még az arabok is azt mondták, ilyen autentikus éneket még nem is hallottak. Utána pedig a Győri Balett kortárs Bartók-táncfeldolgozásokat adott elő. Mindebből nagyon érdekes produkció állt össze, és

Képzeljük el, mintha nekünk nem lettek volna népdalgyűjtőink, és száz évvel később egyszer meghallhatnánk azokat a dalokat, amiket az őseink énekeltek. Mert valahol az araboknak is ismerősek voltak ezek a zenék. Idén pedig Bartók török gyűjtései kerültek fókuszba, a Magyar-Török Kulturális Évad keretében. Jelen volt a török nagykövet és többen az országból, akik nagyra értékelték, hogy milyen szép ez a kapcsolat. Hasonlóképpen épült fel a műsor, mint az arab tematikánál, kivéve, hogy a török gyűjtés során Bartóknak volt segítője Ahmed Adnan Saygun személyében, akire ráadásul nagy hatással volt Bartók zenéje. Tőle és más török szerzőktől is mutattunk be műveket a produkcióban.

Káel Csaba (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Müpa)

Említette, hogy a fesztivál programja elbír merészebb produkciókat. A fesztiválközönség kísérletezőbb, nyitottabb?

Mindenképpen. Persze évad közben is tartunk különleges bemutatókat, de a fesztiválok esetében az is lehetőséget ad a kísérletezgetésre, hogy egész Budapesttel együtt működhetünk. Amikor a partnerekkel tárgyalunk, azt is egyeztetjük, hogy ők milyen tematikákról álmodnak, és így sokszor közösen alakítjuk ki a fesztivál programtervét. Így történt a Bartókhoz kissé lazábban kapcsolódó, idén látható másik fotókiállításunk esetében is, a Szépművészeti Múzeumban: ezen Amerikában működő nagy magyar fotográfusok munkáit láthatja a közönség, Moholy-Nagytól kezdve Capáig. Hasonló lehetőségeink év közben ritkán adódnak, hiszen ez idő alatt kizárólag a Müpában tartunk rendezvényeket. Az idei Bartók Tavasz amúgy természetesen tartogatott hagyományosabb, ám nem kevésbé érdekes programokat is, mint például a világ egyik legnagyobb zongoraművésze, Rudolf Buchbinder két koncertjét, amelyeken a Nemzeti Filharmonikusok kísérték a Beethoven-versenyműveket. Lenyűgöző volt együtt meghallgatni mind az öt alkotást. De megint csak a határfeszegető előadások közé tartozott Barbara Hannigan és zenésztársainak klasszikus művekre és elektronikára épülő produkciója, az Electric Fields. A budapesti közönséget meg is lepte ez a program, miközben persze egészen lenyűgöző volt, és jelenlévők volt biztosan nem csalódtak. Fontos kiemelni a Söndörgő és a Kelemen Kvartett világszínvonalú koncertjét, amelyben a népzene egészen parádésan kapcsolódott össze Kelemen Barnabásék muzsikájával. Egy ilyen koncert csak Budapesten képzelhető el –

A Monte-Carló-i Balett két telt házas Erkel Színházat varázsolt a Hamupipőkével, ebből is látszik, milyen nagy igény mutatkozik Budapesten a jó táncprodukciók iránt.

Tekintsünk egy kicsit a jövő felé is! Az idei Liszt Ünnep a zeneszerző egészen különleges alkotásával, a Szent Erzsébet legendájával indul majd. Miért éppen erre a darabra esett a választásuk?

A fesztiválokon igyekszünk bemutatni a névadó szerzők műveit is. Mindig különleges alkalom, ha egy komponista alkotását a saját kultúrájában, így Lisztet magyar közegben hallhatja a közönség. Ráadásul a Szent Erzsébet legendájának anno a Pesti Vigadóban volt a bemutatója. A produkciót aztán Brüsszelben is előadjuk a magyar európai uniós elnökség kapcsán, utána pedig a Concertgebouw-ban is elhangzik. Parádés a szereposztás, nemzetközi sztárokkal és a Nemzeti Filharmonikusokkal, Vashegyi György vezényletével, úgyhogy mégiscsak itthoni bölcsőben nevelkedő produkcióról van szó.

Új bemutatókra, illetve további neves vendégek fellépésére is sor kerül majd a fesztiválon. Kik a legfontosabbak, és miért épp rájuk esett a választás?

Martin Haselböck régi partnerünk, aki aktívan foglalkozik Liszt életművével, most saját zenekarával, az Orchester Wiener Akademie-vel érkezik hozzánk. Ez a koncert azért is fontos, mert az irodalmi térképen is elhelyezi a zeneszerzőt, hiszen egyrészt őrá is nagy hatást gyakoroltak a korabeli írók, másrészt ő is inspirálta azokat. Ezen az estén a Goethéhez és Schillerhez fűződő kapcsolatát mutatják majd be. Vadonatúj produkcióval készül a Recirquel is, aki lényegében „fesztiválbébink”, hiszen annak idején a Tavaszi Fesztiválon mutatkozott be először, és azóta is szoros kötelék fűzi a Müpához. Paradisum című új produkciójuk egy elpusztult világ elcsendesedését követő újjászületés története, ami egy kicsit disztópikusnak hat, de a mostani környezetben sajnos van létjogosultsága. Ez az előadás ismét együttműködésben valósul meg, az Edinburghi Fesztiválon is látható lesz. A Háromszék Táncegyüttes speciális bemutatója pedig Munkácsy Ecce homo című festményét dolgozza majd fel.

A műsoron Prokofjev mellett ugyancsak szerepelnek Liszt-művek, hiszen amellett, hogy megmutatjuk, mi hogyan játsszuk a komponista darabjait, kíváncsiak vagyunk, milyennek látják a világhírű előadók. Nagyon közel áll a szívünkhöz a Kolozsvári Opera Zenekara és Selmeczi György, akik idén szintén vendégeink lesznek. A könnyedebb műfajok közül ki kell emelni Francesco Tristano zongorista-zeneszerzőt, ő már csak azért is idekapcsolódik, mert az olasz hatás Liszt életében is igen erős volt. De meg kell említenünk Jeff Millst is, aki a vadonatúj lemezét hozza el a fesztiválra. Mind a Liszt Ünnepnek, mind a Bartók Tavasznak fontos feladata, hogy meghívja és bemutassa a budapesti közönségnek a nemzetközi művészeti élet legnagyobbjait.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Káel Csaba (fotó/forrás: Csibi Szilvia / Müpa)