Videósorozatunk hetente két alkalommal, kedden és csütörtökön jelentkezik új részekkel, amelyekben párosával mutatjuk be az idei Kult50 szereplőit.
Nézze meg a legújabb részt itt:
Csepelyi Adrienn
„A popkultúra észrevétlenül szövi át az egész életünket, így a legtöbbször fel sem tűnik, milyen lenyűgöző. A Popfilter segít kiszűrni a lényeget.”
Csepelyi pedig készséggel bebizonyítja, hogy tényleg az élet minden területét érti ezalatt, sőt ehhez a mindenhez zenét is képes találni. Legyen szó a Csillagok háborújáról, a fociról, az utazóblogokról, a brandépítésről vagy épp a zeneipar szexizmusáról, szakmai és szórakoztató beszélgetésre számíthatunk. Heti vendégei ugyanolyan változatosságot mutatnak, mint a témák: Ókovács Szilveszter éppúgy megfordult a mikrofonja mögött, mint az Ivan & the Parazol frontembere, szakértett itt az Index újságírója, Sixx, és mesélt Rácz Ödön, a Bécsi Filharmonikusok nagybőgőszólistája. Csepelyinek már a Népszabadság hasábjaira is sikerült becsempésznie olyan témákat, mint Taylor Swift és Beyoncé hatása a zeneiparra, vagy hogy a fesztiválozók ruhái hogyan váltak a fast fashion márkák prédájává. Otthon van az opera és a futball világában is.
2018-ban jelent meg futballrajongásának regényes – és szenvedélyes – átirata Belemenés címmel.
Az önéletrajzi ihletésű kötet első körben a szerző személye és a téma közötti – nő és foci –, közmegegyezés szerinti összeegyeztethetetlenség miatt keltett feltűnést, majd ezen túllépve bekerült a legjobb elsőkönyves szerzőnek járó Margó-díj tízes listájára. Nemcsak szövegben, hanem képben is foglalkozik a sporttal: tavaly májusban a manchesteri Nemzeti Futballmúzeumban nyílt kiállítás futballfotózással foglalkozó hat nő, köztük Csepelyi Adrienn fotóiból. (Borbély Zsuzsa)
Recirquel
A társulat pályája példa nélkül ível fölfelé azóta, hogy Vági Bence 2012-ben először rendezett színházi jellegű cirkuszi előadást a frissen végzett artistaképzősök számára. Az emberi teljesítmény az, amit a nézőnek kínálnak, no meg a leleményesség, a víziók, amik az egyszeri „hűha” vagy „hátha” élményét mesévé szövik. Vági Bence hisz a mesékben és a lehetetlenben, és ezzel a hittel a társulatát is megfertőzte. Hiszen hogyan lehet, hogy egy frissen alakult társulat rögtön felkérést kapjon a Budapesti Tavaszi Fesztiváltól és a Müpától egy egész estés újcirkuszi előadás elkészítésére, ahogyan az a Meztelen Bohóc esetében történt? Vagy hogyan történhetne, hogy a világ egyik legnagyobb színházában, a New York-i Brooklyn Academy of Musicon mutatkozzon be meghívásra a társulat legintimebb előadása, a kétfős Non Solus? A 2018-as év feltehetően nagybetűkkel kerül be a Recirquel-könyvbe, hiszen elnyerték a fődíjat a világ egyik legnagyobb fesztiválján, az Edinburgh Fringe-en a My Land című produkcióval.
Akár jó marketinget is sejthetnénk a siker hátterében, de érdemesebb inkább azt az őszinte vágyat feltételezni, hogy a nézőt elemeljék a földhözragadt realitástól, és visszavezessék a gyermeki fantázia világába.
Akkor is, ha az előadások nem gyermekeknek, gyermekekről, hanem egyetemes témákról szólnak, mint például a Non Solus, ami test és lélek kölcsönös dinamikáját vizsgálja az általuk cirkusz-balettnek (danse cirque) keresztelt új mozgásnyelven. Vági Bencének nemcsak víziói vannak, de jó csapata is: tisztában van azzal, hogy az artisták mindig is autonóm művészek voltak, akik rendező nélkül, maguk készítették számaikat az utánozhatatlanság igényével. Ezért folyamatosan bevonja őket az alkotásba, átadva azt a szemléletet, hogy miként lehet az egyik legrégebbi művészeti ágat kiemelni a puszta ámulatba ejtésből. (Szász Emese)
Ha kíváncsi a Fidelio további videóira, és szeretne elsőként értesülni az új részekről, iratkozzon fel YouTube csatornánkra ide kattintva>>>