A Figaro négy év elteltével elevenedik fel, ezúttal is Fischer Iván irányításával. A karmester-rendező a színpadon helyezi el a zenekart, ő maga kotta nélkül (!) vezényli a négyfelvonásos művet. Mint nyilatkozta, az előadás koncepciója az, hogy nincs koncepciója. Hogy ez igaz-e, döntse el ki-ki maga. Az élvezetes és szellemes előadást mindenesetre minden percében remek ötletek színesítik.

Almaviva gróf: Roman Trekel
Rosina grófné: Miah Persson
Susanna: Anne-Catherine Gillet
Figaro: Hanno Müller-Brachmann
Cherubino: Rachel Frenkel
Marcellina: Ann Murray
Basilio / Don Curzio: Rodolphe Briand
Bartolo: Robert Lloyd
Antonio: Matteo Peirone
Barbarina: Norma Nahoun

Közreműködik: Budapesti Fesztiválzenekar
Rendezte és vezényel: Fischer Iván

Az 1786-ban bemutatott vígopera a maga korában meghökkentően, egyúttal szórakoztatóan hathatott a színpadon - ahogyan a másik két Da Ponte-opera is -, hiszen kényes témát dolgoz fel. Az alapját képező Beaumarchais-színmű cselekménye az első éjszaka kegyúri joga körül bontakozik ki, s végül a szolgák kerülnek ki győztesen. A francia cenzúra sokáig tiltólistán tartotta a darabot, mígnem a király engedélyezte párizsi bemutatóját, de a belőle kerekedett botrány nyomán a drámaírót börtönbe csukták. Bécsben 1785-ben is tiltott darabnak számított hivatalosan, II. Józsefnek azonban nem volt ellenére a nemesi előjogokból gúnyt űző darab némiképp "áramvonalasított" formában való előadása, így az udvari librettista Lorenzo da Ponte engedélyt kapott rá, hogy opera-szövegkönyvet készítsen belőle. Már csak Mozart kellett hozzá - és a botránykőből megszületett az európai kultúra egyik örökéletű alkotása. (forrás: Müpa)

Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar, Művészetek Palotája