Videósorozatunk hetente jelentkezik új részekkel, amelyekben párosával mutatjuk be az idei Kult50 szereplőit.
Nézze meg a legújabb részt itt:
Nagypál Gábor
Nagypál Gábor Macbethje kétkedik, őrlődik. Tényleg benne van, hogy „mindent veszít és semmit se nyer a lélek, hogyha nem ízlik a siker”.
A negyvenhárom éves színművészt minden évadban lehetne díjazni. De annyi plecsnink nincs nekünk.
Annak idején az Újvidéki Színházból jött át a Bárkába. Aztán ment tovább a Stúdió K-ba, Fodor Tamáshoz, aki idővel ráhagyományozta a társulatot, Nagypál pedig vitte tovább művészeti vezetőként, hűen a „K-hoz” a színház nevéből. Azaz „közösségi” és „kritikai” maradt a hely. De ma már nem művészeti vezető. Merthogy szeretett volna „csak színész lenni”, más semmi. A Macbeth – 2018-ban mutatták be Szikszai Rémusz rendezésében, a tatabányai Jászai Mari Színház és a Szkéné közös produkciójában – látomásos és rémálomszerű emberi tabló. Kicsit sem történelmi. Csupán kevéssé politikai. Lekapták róla a klasszikus magyarázatmázat, hogy Shakespeare a hatalomvágy és a bűntudatba őrülés drámáját írta meg. Szikszainál – más rendezésében is, itt is – belül játszódik a dráma, amely nagyon is emberi. Úgyhogy
a mindenkinél erősebb Macbeth itt mindenkinél esendőbb. A legyőzhetetlen végül legyőzi magát is. Kiszolgáltatottsága rettegővé teszi, félelme meg erőszakossá.
Van egy jelenet, amelyben Nagypál Gábor Macbethje csak tátog, próbálja, de nem tudja elmondani Lady Macbethnek, mi a baja. Irgalmatlan sűrű és gyilkos csend ez, ahogyan Nagypál Macbethjét a bűn, a belső romlás némává teszi. Nagypál magabiztos férfiteste a szemünk láttára szinte elvékonyodik, mire a saját poklának aljára kerül. Döbbenetes fizikai kifejeződése a szellem tébolyának, ami – ahogy a darabban elhangzik – „kitör a lélekkerítésen”. Macbeth emberarca örökre eltűnik. Nagypál Gábor alakítása nem törlődik a 2018-as színházi emlékezetből. (Karácsony Ágnes)
Milorad Krstić
„A lélek gondjaihoz a művészet a kulcs” – hangzik el a Ruben Brandt, a gyűjtő című animációs filmben, amelynek a forgatókönyvét, látványvilágát és rendezését is Milorad Krstić jegyzi.
A Szlovéniában született művész szerb származású, Újvidéken végezte el a jogi egyetemet, és 1989 óta él Magyarországon. A festészet mellett grafikával, képregényekkel, gyerekeknek szóló animációs sorozatokkal, színházi díszlet- és látványtervezéssel foglalkozik. Első animációs sikerét a berlini filmfesztiválon érte el 1995-ben, ahol Ezüst Medve-díjat nyert a My Baby Left Me című rövidfilmjéért.
Régi kapcsolat fűzi Horváth Csabához és a Forte Társulathoz, először 2011-ben, egy közös műcsarnokbeli estjükön tűnt fel Ruben Brandt alakja.
2018 legsikeresebb magyar animációs filmjének főszereplője, Ruben Brandt nemcsak műkincseket rabol, a nézők szívét is előszeretettel gyűjti be. Milorad Krstić filmje ott volt 2019-ben a 25 legjobb egész estés animáció között az Oscardíj előszobájában, és vannak, akik a Macskafogó méltó utódjaként emlegetik. Tavalyi locarnói világpremierje óta lelkes kritikák kísérik útját, és világszerte nagy sikerrel járja a filmfesztiválokat. Itthon több mint 40 ezren látták eddig, és folyamatosan műsoron tartják a mozik.
Sokat elmond a sikerről, hogy a bukaresti animációs filmfesztivál fődíját és a sevillai filmfesztivál 3 díját követően a Sony Pictures Classics vásárolta meg az amerikai forgalmazási jogokat
majd rangos szakmai díjakra jelölték: Anniedíjra két kategóriában, és versenyben volt a Press Academy Satellite-díjáért is. A James Bond-filmek hangulatát megidéző akcióthriller hommage a filmművészet, az építészet, a dizájn és a képzőművészet ikonikus alkotói előtt, és az sem véletlen, hogy maga a cím két híres művész, Rubens és Rembrandt nevének összeolvadásából jött létre. (Gyürke Kata)
Fejléckép: Nagypál Gábor és Milorad Krstić (Fotó: Kult50 / Fidelio)