Emberi történetek, emberi, ha úgy tetszik zsigeri érzések. Zenéjüket tekintve, a Parasztbecsület szinte minden taktusában lírai hangvételű, slágerdallamokból álló zenemű, melynek egyes részei, a Siciliana, a Húsvét kórus, az Intermezzo vagy a Bordal gyakran önállóan is felhangzó áriák, illetve zenekari művek. A Bajazzók Prológja - Kacagj, Bajazzo - vagy az opera befejezéseként felhangzó "finita la commedia" pedig szállóigeként is népszerű és széles körben ismert drámai szöveg és dallam ötvözetek.

Kerényi Miklós Gábor rendező a nagyméretű szabadtéri színpadhoz igazította mindkét - a történetek fő ívét tekintve - ötszereplős drámát. Ehhez a díszlettervező Khell Csörsz robusztus, terméskőre emlékeztető, a történethez igazodva rugalmasan mozgatható díszletet tervezett, mely úgy modern, hogy ugyanakkor bármely korba illeszkedő látványt nyújt.

Mester Viktória, Dolhai Attila - Parasztbecsület

Ellentétben a Parasztbecsület eredetileg dúsan termő búzamezők, szelíd lankák közé elképzelt helyszínével, a cselekmény egy szicíliai bányászfaluban játszódik. Ehhez idomul a tömeget alkotó statisztéria összetétele ruházata és a főszereplők jelmezei is. Színes embertömeget látunk, bányászokat, asszonyokat, gyermekeket, kereskedőket, a húsvéti ünnepre készülődő papokat, apácákat, kis- és nagystílű bűnözőket és a rend őreit. Ez a kavalkád talán az indokoltnál nagyobb mértékben igényli a figyelem megosztását, ami nem feltétlenül szolgálja a főszereplők között feszülő drámaiságra való fókuszálást. Mindazonáltal érvényesül a dráma, és ez köszönhető a színészi játéknak valamint a rendezésnek, ami nem a régi operajátszásnak megfelelő statikus beállításokba szorítja be a színészeket, hogy azok egy helyben állva énekeljék el mondanivalójukat, hanem élik a drámát. Ezzel egymást is inspirálják, ha úgy tetszik, felpörgetik.

A koncepcióba, hogy a történetet közelítsük a ma emberéhez, bőven belefér, hogy Alfio, aki az eredeti librettó szerint fuvaros és a tragikus végkifejletet okozó vérbosszú elkövetője, itt maffiózóként van beállítva és tűzpiros sportkocsival közlekedik. Őt Perencz Béla kelti életre. Santuzza a bosszú ihletője, elhagyott szerelmes, Frankó Tünde játssza. Turiddut, az egyszerű parasztlegényt, aki vágyaitól vezérelve másnál keresi a szerelmet, az első operaszerepében debütáló Dolhai Attila, régi-új szerelmét, Alfio feleségét, Lolát Mester Viktória alakítja. A szerelmi négyszöget egészíti ki Lucia, Turiddu anyja, Bódi Marianna megformálásában. Ő a legártatlanabb szenvedő az egész történetben, a későbbi "mater dolorosa", ahogy ez a záró jelentben óhatatlanul asszociálódik.

Bajazzók

Magam nem éreztem a "crossover" szereposztásként aposztrofált szereplőgárda működésében semmilyen diszharmóniát. Énekteljesítményük, játékuk kiegyensúlyozta az előképzettségük, gyakorlatuk eltérő voltából adódó különbségeket. Ha ekkor lett volna vége a „komédiának", katarzissal távoztam volna a nézőtérről. Hanem a szünet után jött a "tükördráma", a Bajazzók. Tiltott szerelem, féltékenység emitt is, de itt egy sértett, testileg, lelkileg sérült férfi, Tonio lesz a bosszú angyala.

A helyszín, a tömeg ugyanaz, még a népes statisztagárda jelmezei is maradnak, csak most - talán előre maguk sem tudva - azt a régi szerelmi drámát egy „játék a játékban" fogja felidézni előttük a bohóctársulat előadásában.  A bohóctréfa azonban túllépi kereteit. A féltékeny férj, Canio végez szépséges feleségével, Neddával és annak szeretőjével, Silvióval is. A feszültséget csak Beppe igyekszik oldani, Nedda darabbeli kedves, bohókás udvarlója. Van itt minden, emberekből álló, élő szobaberendezés, artisták, tűzvarázslók. A nép örül, megkapta a cirkuszt, de végül nincs menekvés az illúziókba, ők is szembesülnek a kegyetlen valósággal.

A Bajazzók szereplői részint vendégművészek - Avgust Amonov, Asmik Grigorian, Boris Grappe -, részint a hazai pálya képviselői, Szegedi Csaba - Tonio - és Kerényi Miklós Máté, Beppe megformálója, aki szintén a "könnyebb műfaj" irányából evez most komolyzenei vizekre.  Mindannyian egyenletes és magas szintű teljesítményt nyújtanak, Beppe produkciójához még a hivatásos artisták trükkjeit is elsajátította.

Ikerdarabok, ez utóbbi tőlem talán mégis távolabb áll. Talán túl jól sikerült az elidegenítés. Lehet, hogy az utazók, akiket balettművészek személyesítenek meg és keretbe foglalják a két történetet, elfáradtak a "nagy utazás" végére, s ez történt velem is. Mégis azt gondolom, hogy a vágy, hogy mint nézőt elvarázsoljanak, bennünk él. Ha a varázslat az opera műfaján keresztül történik, azt fogjuk szeretni. Vágy és opera így kapcsolódik össze az én szótáramban, és a jelzés a hasonló kísérletek számára zöldet mutat.