Egy kifejezetten az online szavazásokra specializálódott site, a Ranker.com nem reprezentatív felmérése szerint a rajongók leginkább Shakespeare 18. szonettjéért vannak oda. Ez az, amit a film után a Madách Színház színpadán is megtekinthető Szerelmes Shakespeare (amelyről itt írtunk korábban) sztorija szerint Will szerelmének, Violának ír, miután a mű elején még kínlódott a verssel, majd a lány szépségének hatására (és barátja, Christopher Marlowe hathatós közreműködésével) készre csiszolja.

Kapcsolódó
Szerelmes Shakespeare: a mozi után a Madách színpadán
Az 1999-ben bemutatott, hét Oscar-díjas film színpadi verziójának alkotói megtartottak mindent, ami az eredetiben jó volt, és további ragyogó ötletekkel örvendeztetik meg a közönséget.
„Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te nyugodtabb vagy, s az nem oly üde,
hisz a május méz-bimbaira vad
szél csap, s túl rövid a nyár bérlete;
az ég szeme néha gyújtva ragyog,
s arany arca máskor túlfátyolos;
s mind válik a széptől a szép, ahogy
rútítja rendre vagy vakon a rossz.
De a te örök nyarad nem fakul
s nem veszíti szépséged birtokát;
ne mondja Halál, hogy rád árnya hull:
örök dalokban nősz időkön át.
Míg él ember szeme s lélegzete
mindaddig él versem, s élsz benne te.”
(Szabó Lőrinc fordítása)
A szavazók második kedvenc szonettje a 130., amely elsőre sokkal kevésbé tűnik romantikusnak, sőt mintha kifejezetten a 18. szonett ellentettje lenne. Abban a költő azt mondja, kedvese szépsége túltesz a természeten is, ebben ellenben eleinte éppen azt sorolja, hogy az imádott hölgy szeme, ajka, keble, haja nem hasonlítható a természet szépségeihez. Csakhogy (ahogy az a Shakespeare-szonettek szinte mindegyikében) az utolsó két sorban jön a csattanó, amelyben a szerző akkora bókot helyezett el, ami sokkal többet ér napnál, ragyogó korallnál vagy fehér hónál.
„Úrnőm szeme nem nap, sehogyse; rőt
ajkánál a rőt koráll ragyogóbb.
Fehér a hó? Az ő keble sötét.
Drót a haj? A haja fekete drót.
Láttam rózsát, fehéret s pirosat,
de az ő arcán bizony sohase;
s némely párfőm gyönyöre csábosabb,
mint amilyen úrnőm lehelete.
Szívesen hallgatom – de tudom, a
muzsikaszó sokkal zengzetesebb;
istennőt járni nem láttam soha –
az én úrnőm a földön jár, ha megy;
mégis ér annyit nekem, mint akit
hazug hasonlat mennyekbe röpít.”
(Szabó Lőrinc fordítása)
A Ranker szavazásában a harmadik helyen jelenleg a 29. szonett áll. Ebben a költő sokkal tovább megy a kedves külsejére vonatkozó bókoknál, és olyan sorsfordító eseményként jellemzi találkozásukat, ami miatt most már bármilyen szörnyűség történhet vele, ő nem cserélne senkivel, hiszen ismerhette.
„Ha, vesztve nép és Szerencse kegyét,
árvultan sírok kivert voltomon,
és zaklatlak, hiába, süket Ég,
s nézem magam és sorsom átkozom,
s irigylem a reménykedőbbeket,
Különbeket és tapsoltabbakat,
ezt, mert többet tud, azt, mert verse szebb,
s fő-kéjem öröme is szikra csak:
akkor, magam már-már megvetve, rád
gondolok – s lelkem (mint a hajnali
pacsirta, mely a föld árnyain át
kitör) az ég kapuit zengeti;
mert édes emléked is annyit ér,
Hogy balsorsom sem adnám trónokért.”
(Szabó Lőrinc fordítása)
A teljes ranglista ide kattintva tekinthető meg, az összes szonettet pedig online is el tudjuk olvasni az Országos Széchényi Könyvtár elektronikus könyvtárában. Aki pedig arra kíváncsi, milyenek Shakespeare szonettjei egy kortárs költőnő és műfordító, Szabó T. Anna fordításában (erről korábban itt írtunk), annak június 26-án ott a helye a Madách Színház Szerelmünk, Shakespeare fesztiváljának szonettestjén, ahol Hegedűs D. Géza rendezésében a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói adják elő az újrafordított költeményeket.

Kapcsolódó
A nő, ha Shakespeare
A neves költő, műfordító, a tavaly a Facebookon nagyot robbant (később A nő meg a férfi – ha negyven címmel kötetben is megjelent) #verslavina elindítója több szerepben is feltűnik a Madách Színház július 16-ig tartó Szerelmünk, Shakespeare fesztiválján. Szabó T. Annát a Szerelmes Shakespeare lefordításáról és az angol bárd szonettjeinek magyarra ültetéséről is kérdeztük.
További részletek ide kattintva találhatók.