Azt hiszem, minden klasszikus film adaptációja kapcsán a legalapvetőbb kérdés: mekkora teher egy olyan szerepet játszani, amit egy híres filmszínész, jelen esetben Dustin Hoffman tett világhírűvé?

Amikor Dicső Dani (az előadás rendezője – a szerk.) rám osztotta a szerepet, azt mondta, nem is feltétlenül szükséges megnéznem az 1967-es filmet. Szerencsére nem is emlékeztem rá, mert még nagyon fiatalon láttam. Néha-néha azért bizonyos jelenetekbe belepillantottam, hogy mégis képbe kerüljek, de az egészet nem néztem újra. Az igazság az, hogy a darabban sok mindent átfogalmaztunk.

Azt mondtad, átfogalmaztátok a történetet. A színház komédiaként hirdeti az előadást. Ezek szerint a humort erősítettétek fel?

Az elsődleges szempont az volt, hogy ha megnézi valaki, ne azt érezze, hogy egy hatvanas évekbeli amerikai történetet lát, ezért áthelyeztük az egészet 2023-ba. Egy igaz, hiteles és mai darabot szerettünk volna létrehozni, emellett pedig az is szempont volt, hogy ne csak Benjamin, hanem minden karakter igazságát felvillantsuk, legyen szó akár Mrs. és Mr. Robinsonról, akár Elaine-ről. 

Holecskó Orsolya, Csiby Gergely és Őze Áron a Diploma előtt című előadásban (Fotó/Forrás: Ónodi Zoltán / Bartók Színház)

A történet főhőse, Benjamin, egy tehetséges tanuló, aki éppen elnyert egy rangos ösztöndíjat. Ilyen sikerrel a háta mögött gyakorlatilag bármi lehet belőle. Ő azonban nem meri elkezdeni a jövőjét. Szerinted mi ijeszti meg őt elsősorban?

Valószínűleg éppen ezt találja félelmetesnek, ezt a bármit vagy semmit, és fogalma sincs, hogy mihez szeretne kezdeni az életével. A szülei nyilvánvalóan a sajátjukhoz hasonló karriert képzelnek el számára. Ő azonban ráeszmél, hogy egész életében mást sem csinált, csak keményen dolgozott azért, hogy végül belépjen a felnőttek mesterkélt, hamis és üres világába, úgy, hogy közben soha semmi valódi nem történt vele. Ezért ugrik bele aztán egy viszonyba Mrs. Robinsonnal. Ez lényegében egy felnövéstörténet, aminek az adja a drámaiságát, hogy meglehetősen későn történik meg. Ezért is félrevezető a cím egy kissé, hiszen Benjamin már elvégzett egy egyetemi képzést, amit ma alapszaknak hívnánk, és a mesterképzésre való jelentkezés az, amit nem mer meglépni.

Úgy sejtem, aki már fiatalon színésznek készül, ilyen dilemmákkal nem találkozik, hiszen pontosan tudja, mihez akar kezdeni az életével. Vagy ez egy naiv feltételezés?

Pedig velem is megtörtént, amikor a gimnázium után nem vettek fel a Színművészetire, sokáig nem voltam benne biztos, hogy mit tegyek. A második egyetemi felvételi előtt ösztöndíjjal két hónapra New Yorkba utaztam, ahol a Herbert Berghof Stúdióban tanulhattam, ami egy remek tapasztalat volt, de közben ugyanúgy nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mi lesz, ha majd hazautazom. Mi lesz, ha megint nem vesznek fel az egyetemre? Vagy egyáltalán, merre tovább? Persze, az ott eltöltött szemeszter rengeteget segített, és itthon már teljesen más energiaszinttel kezdhettem bele a színművészetis tanulmányaimba. Szóval nagyon is értettem és átéreztem, mi Benjamin problémája. Ilyen értelemben magamra ismertem benne.

Csiby Gergely (Fotó/Forrás: Szokodi Bea)

A darabban Benjamin kallódása a folyamatos dobolás motívumán keresztül jelenik meg.

A színdarabban a dobolásnak ennél még jelentősebb szerepe van, Benjamin vívódásait, szorongásait fejezik ki a különböző ritmusok. Amikor Dani felkért a szerepre, rögtön jelezte, hogy ez lesz az előadás egyik központi eleme, és szeretné, ha elkezdenék megtanulni dobolni.

Szóval előtte egyáltalán nem tudtál?

Amikor nyaranta a kollégákkal eljárunk utcazenélni, általában egy kis kézidobot szoktam ütögetni, és egyébként is szeretem a ritmusjátékokat, de igazi dobszetten korábban sohasem játszottam. Nyilván Dani azért is vállalta ezt be, mert tudta, hogy valamennyi ritmusérzékem azért van. Úgyhogy nyáron azonnal elkezdtem órákat venni, közben forgattuk a Valami Amerika-sorozatot is. Felvételek között előfordult, hogy az előző napi anyagot ütögettem az öltözőben. Sok időt töltöttünk Dunaújvárosban, lényegében ott laktunk három héten keresztül. Amikor délután véget ért a próba, utána egy-másfél órán keresztül még gyakoroltam a dobszetten, este pedig újabb próbáink voltak.

Ebben a történetben kétféle vonzódás is megjelenik, egy testi és egy lelki. Minden vonzalom akkor működik jól egy előadásban, ha valamiféle rezgés tényleg érzékelhető a nézőtérről a karakterek között. Ennyiben extrán nehéz helyzetben vagy, hiszen két partnered is van Dobó Kata és Gombó Viola Lotti személyében.

Abban hiszek, hogy a közös munka akkor működik jól, ha közben az emberi kapcsolat is rendben van. Amikor még nem költöztünk oda Dunaújvárosba, minden nap legalább egy órát utaztunk a többiekkel. Megnyíltunk egymásnak, úgyhogy mire beindult a próbafolyamat, kialakult köztünk egy olyan emberi kapcsolat, amiből lehetett tovább építkezni. De nyilvánvalóan a szereposztás és a rendező érdeme is, hogy ez ilyen jól sikerült. Általában ilyenkor a kémiát szokás emlegetni – úgy fest, nálunk ez megvan és működik.

Dobó Kata és Csiby Gergely a Diploma előtt című előadásban (Fotó/Forrás: Ónodi Zoltán / Bartók Színház)

A rendezővel hogyan fogalmaztátok meg, Benjamin életében milyen jelentősége van ennek a viszonynak, majd a későbbi szerelemnek?

Az egy fontos szempont, hogy a fiú Mrs. Robinsonnal veszíti el a szüzességét, ő az, aki bevezeti a szexualitásba. Ez a jó pár hétig tartó viszony ugyan kialakít köztük valamiféle kötődést, mély benyomást tesz rá, de egy ponton mégis érzi, hogy a testiségen túl többre vágyik. Szeretne beszélgetni is. Mrs. Robinsontól azonban ezt nem kaphatja meg, a nő nem nyílik meg neki. Amikor aztán összesodródik a lányával, Elaine-nel, életében először érzelmileg is kötődni tud valakihez. Figyelmet kap tőle, lelkileg is összekapcsolódnak, és olyan vad szerelem gyúl benne, hogy mindent felrúg maga körül. Bármit képes megtenni érte, akár azt is, hogy megszökteti az esküvőjéről.

Mit gondolsz, van áldozat ebben a történetben?

Úgy fogalmaznék, hogy különböző igazságok vannak, és ezeket próbáljuk megmutatni. Mrs. Robinsonnal kapcsolatban a darab egy pontján megértjük, miért lett alkoholista, miért menekül ezekhez a viszonyokhoz. Ahogy a férje motivációit is jobban átlátjuk, mert kiderül, hol csúszott félre a házasságuk.

Vannak olyan jelenetek a darabban, amik a filmből szinte teljes mértékben hiányoznak. Ezeknél a plusz epizódoknál Charles Webb regényére építettetek?

Igen, Hárs Anna dramaturg és Dicső Dani közösen dolgozott a szövegkönyvön az eredeti regény alapján. Kifejezetten az volt a cél, hogy egy új szöveganyag jöjjön létre. Helyenként kicsit dúsítottak, ami szerintem nagyon jót tett a sztorinak. Egy ponton Elaine megkérdezi Mrs. Robinsontól: „Anya, te szeretsz engem?” „Miért, te szeretsz?” – jön a válasz. Szívbemarkoló látni, hogyan tud egy szülő elmenni a saját gyermeke mellett, hogy milyen az, amikor nem alakul ki kötelék. Így azt is jobban megérthetjük, hogyan hatott ez mindkettejük életére.

Dobó Kata és Gombó Viola Lotti a Diploma előtt című előadásban (Fotó/Forrás: Ónodi Zoltán / Bartók Színház)

Úgy tudom, a ti verziótokban a nemi erőszak vádja is erőteljesebben megjelenik.

Súlyos pontja a darabnak, amikor a lány odavágja Benjaminnak, hogy megerőszakolta az anyját. Ez már Mrs. Robinson manipulációja, így próbál győztesként kijönni a helyzetből. Ebből aztán súlyos vita robban ki a két fiatal között. Ez egy érzékeny téma, amivel óvatosan kell bánni, ha színpadra viszed, dramaturgiailag viszont mindenképp szükség van rá, hiszen sokat lendít előre a történeten és a karakterek fejlődésén. Ez az a pont, amikor jobban megértjük Benjamint, és ahol Elaine is újra elkezdene kapcsolódni.

aki nem tiszteli a szabályokat, a tradíciókat, a családot, és azt hiszi, bármit megkaphat.

A filmben szerintem a végkifejlet a legjobb pillanat, amikor a happy end egy szempillantás alatt megkérdőjeleződik. Te hogyan értelmezed a befejezést? Mi történik szerinted ezekkel a karakterekkel ezután?

Ez a jelenet rávilágít, hogy semmi sem fekete-fehér. Egy szép, szerelmes sztori, ahol a lány és a fiú boldogan élnek, míg meg nem halnak… A világ nem így működik, még egy ilyen, kissé elrajzolt történetben sem.

Az előadásban van egy erre vonatkozó, nagyon találó zárómondata Mrs. Robinsonnak, ami még inkább aláhúzza azt, amit képileg is megjelenítünk. Charles Webb egyébként a saját élete alapján megírta a regény folytatását, szóval aki kíváncsi rá, megtudhatja. 

Csiby Gergely a Diploma előtt című előadásban (Fotó/Forrás: Ónodi Zoltán / Bartók Színház)

Jelenleg szabadúszó vagy, és első alkalommal játszol a Bartók Színházban. Mit jelent a pályádon ez az állomás?

Szerintem éppen a megfelelő pillanatban talált meg ez a munka, és az egész előadás nagyon szerencsés csillagzat alatt született. Benjamin egy óriási lehetőség színészileg. Nem elég, hogy az előadás során két és fél órán át talpon vagyok, de még a szünetekben is ott rohangálok a nézők között, és keresem Elaine Robinsont. Ezt a fajta izzó, tüzes lendületet nagyon jó volt megformálni. Rettentő hálás vagyok a Bartóknak, ami nemcsak az én szememben egy fontos játszóhely, hanem magyarországi viszonylatban is. Azt látom, hogy valami nagyon izgalmas dolog kezdődött el ott, szerintem egy meghatározó színházi műhely válhat belőle. Remélem, még sokszor visszatérhetek!

Ha már tapasztalatszerzés: rendszeresen fellépsz a Rózsavölgyi Szalonban is, ami egy egészen egyedi színházi közeg. Mit jelent számodra ez a közösség?

Talán mondhatom, hogy miután eljöttem a Vígszínházból, nekem a Rózsavölgyi lett az elsődleges otthonom. Ez az a színház, amire úgy gondolok, hogy egy kicsit az enyém is. Persze, valahol a Víg is mindig ott lesz a szívemben. A Végszó című előadás szintén fontos pillanatban talált meg. És az is óriási öröm, hogy Zimányi Zsófia (a Rózsavölgyi Szalon alapítója és művészeti vezetője – a szerk.) lehetőséget ad, hogy különböző ötletekkel bombázzam, angol vagy magyar nyelvű drámákkal. Néhány éve ugyanis a rendezés is megjelent az életemben, emiatt még több szövegkönyvet olvasok, ilyenkor pedig ideális, ha valakivel találkoznak az elképzeléseink, és közösen gondolkodhatunk. Így bukkantam rá az Épp időben című darabra, amit eredetileg a Rózsavölgyiben szerettünk volna bemutatni, de erre sajnos nem kerülhetett sor, most viszont úgy tűnik, jövőre mégis színpadra kerülhet a Bartókban. Szóval hálával tartozom feléjük is, hiszen

Bőven túl van az ötvenedik előadáson a Churchill és Garbo című előadás, amiben Nagy-Kálózy Eszter és Hegedűs D. Géza partnere vagy, míg a Végszó című produkciót a minap játszottátok ötvenötödik alkalommal, a végén pedig megleptétek Gálvölgyi Jánost.

Az előadás végén, a második meghajlásunk előtt előre léptem, és megszólítottam a nézőket: tudják-e, hogy éppen ma, Budapest születésének százötvenedik évfordulóján díszpolgári címet kapott a fővárostól Gálvölgyi János? Úgyhogy közösen megtapsoltuk, majd készítettünk egy fotót is a nézőközönséggel. Szép pillanat volt. Őszintén nem számított rá, ilyen meglepettnek még sohasem láttam. Örült neki, és a színfalak mögött el is árulta, mennyire zavarba hoztuk.

Bajor Lili, Gálvölgyi János, Csiby Gergely, Györgyi Anna és Kovács Máté a Végszó című előadás után (Fotó/Forrás: Rózsavölgyi Szalon Facebook-oldala)

Néhány évvel ezelőtt Cate Blanchett-tel is közösen dolgozhattál.

Egy vígjátékot, egész pontosan egy áldokumentumsorozatot forgattunk. Mostanában egyre többet halljuk, hogy világsztárok érkeznek ide, mint Angelina Jolie vagy Johnny Depp, de 2018-ban ez még nem volt ennyire gyakori. Egy háromfordulós castingsorozat végén derült ki számomra is, hogy Cate Blanchett asszisztensét kell eljátszanom a sorozatban. Ő Marina Abramović előadóművészt formálta meg. Három-négy napig forgattunk, voltak közös jeleneteink, és előfordult, hogy együtt kellett improvizálnunk. Csodálatos találkozás volt, és ami a leginkább meglepett, hogy mennyire nyitott személyiség. Olyan energiákat küldött, hogy egy pillanatig sem éreztem zavarban magam mellette. Nem kellett szoronganom, mert tudtam, hogy mi most színészek, egyenrangú partnerek vagyunk egy jelenetben. Igazán emberi volt.

Támogatott tartalom

Fejléckép: Csiby Gergely (Forrás: A szerző engedélyével)