Azzal kezdi Zalán János: akármit mond is, akármit talál is ki azért, hogy a színház működését folyamatosnak lássa, igazság szerint leesett állal és döbbenten áll, mert ilyen még nem történt, nem volt, és nincsen rá recept.
„Ami most történik velünk, olyan tág teret nyit meg, amelynek csak a kreativitásunk szabhat határt. Az elmúlt hetek legfontosabb tanulsága, hogy a pánik összehozza az embereket és összeadódnak az ötletek is. Mindenekelőtt: a színház nem zárt be, bár nem fogadunk közönséget, nem megyünk be a belső terekbe.
Kívül működünk, külső privát helyszíneken, vagyis otthon – rendhagyó módon.
A Pesti Magyar Színháznak több mint 150 dolgozója van, akik ha dolgoznak, jogosan várják el a fizetésüket is. Az én munkáltatói feladatom biztosítani a munkájukat. Megtanultuk a pandémia szót, a szóhoz tartozó szabályokat, és új munkalehetőségeket találtunk ki. A varrodánk maszkokat varr, a műszak egymástól két méterre felállított létrákon épületet karbantart. Köztünk szólva: ezen a házon van mit. Sokan vannak home office-ban, a színészek is. Ezt eddig el sem tudtuk volna képzelni, ma meg azt látjuk, az online tér nem valamiféle ketrec, hanem a lehetőségeivel éppenséggel perspektíva. A Pesti Magyar Színházban a státuszban lévő összes színészkollégának biztosítottuk a professzionális hangrögzítő berendezéseket, hogy otthon készíthessenek hangos könyveket, oktatási anyagokat tökéletes hangminőségben” – említi Zalán János.
De hogy működik ez a házi hangstúdió-rendszer?
Gáspár Katát, a Pesti Magyar Színház társulati tagját is megkérdeztük: „Eleve speciális a helyzet. Négy hete édesanyámhoz költöztem, Bánsági Ildikóhoz, nekem az ő egészsége a legfontosabb. Szigorúan betartjuk a kijárási tilalmat, csak a kutyákat visszük sétálni, ez engedett. Mindent én intézek. Mivel anyukám is itthonról dolgozik a Nemzeti Színháznak, az online technikát én tanítom neki. Mi pedig óriási segítséget kaptunk a Pesti Magyar Színháztól, hogy home office is színészek maradjunk. A színház biztosít technikát azoknak, akiknek nincs megfelelő eszközük. Saját kis stúdiót rendeztem be én is a lakásban.
Anyukámnak van egy kanapéja, ágyneműtartós. Szétszedtem, a tetejéből és az aljából lettek a stúdió falai, teljesen hangszigeteltem az alkalmi bunkeremet párnákkal, paplanokkal, szőnyegekkel.
Helyes lett az egész. Naponta küldöm az ott felvett minőségi hanganyagokat. Hálásak vagyunk a színháznak, hogy itthonról is hasznos munkát végezhetünk. Olyat, amely valódi színészi feladat.”
Klasszikus és kortárs művekből készítenek hangos könyveket. Miként Zalán János megjegyzi: a szerzői jogok tisztázása után a felvett anyagok felhasználhatók az oktatásban, de eljuttatják majd azokat látássérültekkel foglalkozó alapítványokhoz is. A Pesti Magyar Színház ugyanis régóta elkötelezte magát az akadálymentes színház, az esélyek kiegyenlítése mellett.
„A kezdeti bénultságot ötletvihar követte, lassan olyan az egész, mintha mindenki erre várt volna. Csak azzal tudom magyarázni, hogy a kreatív embernek megsokszorozódik az ereje, ha ennyire váratlan szituációban találja magát. A Pesti Magyar Színház művészei közül már többen elkezdtek online próbálni párszereplős darabokat, szövegösszemondókat tartanak Skype-on, Messengeren.
Azt hiszem, már az is státuszszimbólum, ki melyik felületet preferálja.
Ebbe a közös online-munkába bekapcsolódnak a dramaturgok, rendezőasszisztensek is” – teszi hozzá a színház igazgatója.
„Most tényleg még kreatívabbak lehetünk – folytatja Gáspár Kata. – Bármikor belekeseredhetnék a helyzetbe, olyankor mindig eszembe, mit mondott Zalán János a karantén kezdetekor: azt szeretné, ha ebben a rendkívüli időszakban is minőségi munkát tudnánk folytatni otthon is, és ehhez megteremti a feltételeket. Ez segít karbantartani a színészt bennünk.”
Csiby Gergely egy éve szerződött a Pesti Magyar Színházhoz. Meséli, épp nemrég beszélt egykori színművészetis tanárával, Zsótér Sándorral telefonon, és szó esett az „otthoni színházról”. Zsótér szerint ebben a karanténban talán közelebb lehet kerülnie a színésznek egy-egy műhöz, még inkább elmélyülni helyzetekben, s közben legalább nem szunnyad a színészben a színészet.
„Pontosan így érzem én is. Némi túlzással szétszedtem a lakásomat, hangszekrényt csináltam az egyik ruhásszekrényemből, kitömtem hatalmas szivacsokkal, takarókkal, ez lett az én» süketszobám«, ahogyan hívjuk a teljesen hangszigetelt tereket, amelyek elnyelik a hangokat. Itt veszem föl a hangos könyveket.
Sok energiát ad, motivál minket, hogy a színház vezetése kinyitotta előttünk ezt a lehetőséget, kitalálták, hogyan védjenek és motiváljanak is minket egyszerre, miként használja a szakmáját színpad nélkül a színész.
Bent vagyunk a szobákban, mégis kitekinthetünk onnan. Párszereplős darabokat próbálhatunk online, és adott esetben jövőre bemutathatjuk. Azt érzem, a személyes távolságok ellenére a társulati dinamika erősödött. Nem találkozunk, mégis együtt vagyunk, figyelmesebben kommunikálunk” – jegyzi meg Csiby Gergely.
Zalán János még annyit fűz mindehhez: „Van színház, lesz színház. Nem múlt el semmi, éppen ellenkezőleg. Valami sosem látott és sosem használt újdonságba csöppentünk, és egyre nagyobb elánnal vetjük rá magunkat. Készülünk az új évadra, amely most aztán nem csak a közhelyek szintjén „új kihívás”. Tényleg az. Erősnek kell lennünk és bíznunk egymásban, hinni a nézőben, hogy vissza fog ülni a zsöllyékbe – ez ennyire egyszerű. A vírushelyzet lehántotta a mondatokról a sallangokat és csak a pontos fogalmazást tűri. Tehát összefogást, kollegialitást, szolidaritást kell mutatnunk, mert ez az erőnk. A feladatunk pedig segíteni egymást abban, hogy színház egy ilyen rendkívüli időszakban is kreatívan és szabadon működhessen.”