A hetedik kerületi kulturális alpolgármester, Szűcs Balázs eljött megnézni a Mamma mia! című előadást a Madách Színházba – meséli a színésznő. – A darabban Donna-t játszom, akit a filmváltozatban Meryl Streep alakít. Korábban is sok előadást csináltam a hetedik kerületben, főleg iskoláknak. Pár hónap múlva, egyszer csak megszólalt a telefon. Szűcs Balázs hívott, hogy felterjesztettek a Pro Artis díjra és nagy örömömre, a testület meg is szavazta. A koronavírus miatt, a díjátadóból természetesen nem lett semmi. Aztán nemrég jött egy levél, hogy átadják az elismerést. Maszkban. Jólesik az embernek, amikor elismerik, amit csinál.
A koronavírus okozta bizonytalanságban talán még jobban esnek a díjak, hiszen elismerik az esetleg még távolabbinak tűnő közelmúltat. Azt az időt, amikor még minden művész tehette a dolgát. S az elismerések talán egy jobb jövő ígéretét is hordozzák.
Igen, a díj egyrészt segít reménykedni, másrészt az elismerés az mindig olyan, hogy az ember kapja. Mint valami visszajelzést arról, hogy a munkáját mások is szeretik.
Rég kaptam már díjat, így ennek most nagyon megörültem.
Kováts Kriszta (Fotó/Forrás: Bege Nóra)
Egyike vagy azon művészeknek, akik nyíltan kiállnak az SZFE-s diákok mellett és amivel csak tudod, támogatod az ügyüket.
Ezeket a fiatalokat őszintén csodálom. A felnőttségüket, a bátorságukat. Hogy nem érzelegnek, hanem nagyon pontosan és jogszerűen nyilatkoznak. Nem hagyják magukat behúzni semmiféle csőbe, nem indulatból csinálják az egészet, nem fröcsögnek. Semmi olyat nem tesznek, amibe bele lehetne kötni. Csodálatosan csinálják ezt az egészet! Hál’ istennek, most már nagyon sokan támogatják őket a szakmából is. De persze még mindig nagyon kevesen. Magyarországon több mint 1500 színész van.
Sok társulat kiállt, rengetegen adták hozzá az arcukat. De nem elegen.
Nem tudom, mi lesz a vége. De bármi lesz, itt már valami történt. Ezek a fiatalok megmutatták, hogy itt van a határ. S ezt a harcot nem mi vívjuk, hanem ők. Ez most nem a mi időnk, hanem az övék. Mi egyet tehetünk. Azt, hogy támogatjuk őket. Az nem elég, hogy mindenféle helyes civil ember odavisz nekik dolgokat. A kisnyugdíjas főz egy fazék ételt és odaviszi. Etetik őket, vigyáznak rájuk – és ez csodálatos! De nekik azt is kell érezniük, hogy a szakma apraja-nagyja mellettük áll. Hogy nincsenek egyedül. Ezt mindenféle módon ki kell fejeznünk.
S vajon mi következhet ezután?
Nem tudom, mi lesz. De azt, ami eddig történt, már nem lehet meg nem történtté tenni.
Fejléckép: Kováts Kriszta (fotó: Bege Nóra)
hírlevél
