Az alábbi cikk szponzorált tartalom, nem a Fidelio szerkesztőségének tagjai írták.
Az előadás kapcsán először a szerzőkről és magáról a műről kell beszélnünk.
Bocsárdi László: Az orosz kortárs dramaturgok, mint Oleg és Vlagyimir Prasznyakov, rendkívül fontosak most. Műveik szembesítenek minket a körülöttünk lévő káosszal, és keresik a kapaszkodókat. Az orosz kultúra mélységeit, despotizmusát ötvözik a nyugati demokrácia problémáival és repedéseivel, mindezt anélkül, hogy állást foglalnának. Ez a késleltetési technika, amit használnak, lebegő hangulatot teremt, melyből éles, felkavaró jelenetek bontakoznak ki. Az előadás során szovjetunióbéli érzések keverednek a mai nyugat-európaiakkal, és ez költőivé varázsolja az egészet. A végén pedig összegyűlik annyi energia, hogy az felrobbanhasson, így a darab hitelessé válik.
Nagyon érdekes, ahogy az első felvonás végén a színház megjelenik, színház a színházban. Vajon mire reflektál vagy hogyan értelmezhető?
BL: A két tehetséges szerző felhívja a figyelmet a színház felelősségére.
Szembenéznek önmagukkal, és ezt várják el mindannyiunktól, akik színházat csinálunk.
A színház felelőssége az, hogy tükröt tartson a társadalom elé, és ezt kegyetlen őszinteséggel teszik meg.
A darabban egyedül Jonnak van saját neve. Miért?
László Csaba: Jonnak különleges utat szán a sors: nyer egy jachtot egy misztikus karakter, talán egy angyal vagy másféle segítő révén, aki útmutatásokat ad neki a közeljövőre. A feladata az, hogy ezzel a jachttal megmentse az emberiséget a közelgő végítélettől. Ez a történet az emberi tehetetlenség állapotát tükrözi, amikor tudjuk, hogy változtatnunk kellene, hogy jobbá tegyük a világot, például a klímaváltozás miatt, mégsem tesszük meg. A végén Jon is megalkuszik, és inkább befejezi a harcot.
Izgalmas, hogy mire a környezete meg a közege már ott tart, hogy elhiszi Noé történetét, és hogy van értelme a Noé bárkájának, addigra Noé vagy Jon ezt az egészet már elengedi. Mi ennek az oka?
LCS: Én úgy értelmezem, hogy ez a karakter tiszta lappal akar indulni. Amikor az ember élete különböző problémákkal telítődik – hétköznapi, párkapcsolati, megélhetési gondokkal –, akkor azt mondhatja: „Holnaptól tiszta lappal indulok.” A Noé-történetet is így fordítom le: hogyan lehet úgy elszámolni önmagunkkal, hogy holnaptól minden viszonyunk tiszta és lerendezett legyen. Jon is erre jut a végén:
csak úgy lehet továbbmenni, ha mindent lezárunk, és tiszta lappal indulunk.
A képre kattintva galéria nyílik:
Hogyan épül fel az első feleség karaktere?
Berekméri Katalin: Bocsárdi Lászlóval közösen egy erős formát igyekeztünk találni a karakter megformálására. Próbáltam a nőt enyhén autisztikus jellemvonásokkal megfogni, hogy megfeleljen a rendező elképzeléseinek. A szövegkönyv egyik legkompaktabb és legjobban megírt jelenetében két karaktert is eljátszhatok: egy nőt, aki életét a munkájára építette fel, kevésbé a családjára, és egy másikat, aki a művészet megteremtésében látja a jövőt.
Ez a kettősség teszi különlegessé és gazdaggá a karaktert.
Ez a nő fel is ajánlja Noénak, hogy vigye el a csónakra, mert ő az, aki az Újvilágban a művészet megteremtésében tud segíteni. A színház fontosságát és felelősségét emeli ki ez a szerep, ami miatt különösen érdekes és mélyrétegű a karakter.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Csónak, avagy előttünk az özönvíz című előadása június 27-én 17.30-kor látható a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján.
További részletek és jegyvásárlás ide kattintva! >>>
Az interjú a fenti kisfilm szerkesztett leirata. Szerző: Mészáros Katalin.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: A Csónak című előadás jelenete (fotó/forrás: Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja)