Szinte mindennap játszol, ez azt jelenti, hogy most teljesen a színház felé fordulsz?
Már régóta 20-25 előadásom van egy hónapban. Így alakult, nincs ezzel baj. A televíziós munkáim mellett is ennyit játszom, csak akkor napközben még forgatok is. Már hiányozna is, ha kevesebbet dolgoznék.
Szabadúszóként te döntesz arról, hogy mit vállalsz?
Félig-meddig vagyok szabadúszó, mert az egyeztetések kapcsán a Centrál Színház élvez elsőbbséget, és évente benne vagyok egy új darabjukban. Örömmel teszem, főleg, ha olyan rendezők jönnek, mint Szikszai Rémusz, vagy Alföldi Róbert. Nagy segítségemre van ebben Puskás Tamás, aki nem tipikus színházigazgatóként viselkedik, nem kell könyörögnöm neki, ha kapok egy felkérést. Megbeszéljük, és nyugodtan játszhatok máshol is. Ráadásul, amióta így dolgozom, azóta sokkal több időm marad a gyerekeimre, a családra, magamra is. Így szinte minden nap én mehetek értük az óvodába, iskolába, és van időm játszani, programozni velük az esti előadásig.
Stohl András (Fotó/Forrás: Fejér Bernadett / Fidelio)
Az új darab a Kasimir és Karoline volt idén, Alföldi Róbert rendezésében. Most találkoztál először Kasimir szerepével?
Vizsgadarabom volt már negyedéves koromban a főiskolán. Zsámbéki Gábor osztályába jártam, ő rendezte, akkor Rauch voltam, töméssel és ezüstfoggal. Nagyon jó emlékeim vannak arról az előadásról. Most is valamelyik idősebb szerepre számítottam, de
amikor megtudtam, hogy Robi fogja rendezni, már sejtettem, hogy lesz benne valamilyen csavar.
Ő szándékosan azt szerette volna, hogy a darab elején kiderülő probléma még súlyosabb legyen. Így rögtön az elején sokkal nagyobb a konfliktus helyzet, amikor kimondom, hogy ötvenéves vagyok, tegnap kirúgtak, holnap mehetek a híd alá. Bár a nagy világgazdasági válság idején játszódik a történet, de akár ma is játszódhatna.
Hiszen mit tud csinálni egy ötvenéves ember, amikor egyik napról a másikra az utcára kerül?
Egyébként megdöbbentő a számomra, hogy mennyire hasonlít ez a darab, Molnár Ferenc Liliomjára - csak ugye, Ödön von Horváth lényegesen hidegebb Molnárnál. Elgondolkodtam azon, hogy ki láthatta hamarabb a másik munkáját. Kiderült, hogy Molnár 1909-ben írta a Liliomot, ő pedig 1932-ben a Kasimir és Karoline-t, tehát elvileg ismerhette Molnár darabját. Az is elgondolkodtató, hogy vajon lopott-e belőle, hiszen sok motívum egybeesik.
Liliom is elveszti a munkáját, ott is van egy barát, aki bűnöző, és még az is stimmel, amilyen nagy áhítattal mondja róla Karoline, hogy „sofőr” a foglalkozása.
Persze az is lehet, hogy annak a kornak ez volt a sztereotípiája, és ha valaki elvesztette a munkáját, akkor nem volt más választása, egy barát könnyen elvihette a rossz irányba. Viszont voltak még olyan állások, amire a hölgyek azt tudták mondani, hogy „tűzoltó”, vagy „sofőr”.
Neked sem ez az első sofőr szereped.
Igen, a Meseautóban is sofőr voltam, ott többet nevettem.
Bata Éva és Stohl András (Fotó/Forrás: Horváth Judit / Centrál Színház)
Itt egy eleve egy vesztes helyzetből kell egy „még vesztesebbe” eljutnod.
Igen, még a lánnyal is szétcsúsznak. Eredetileg két fiatalra volt írva a darab, ott a nézők talán reménykedhettek, hogy újra egymásra találnak, itt ennek esélye sincs.
A nehézséget az jelentette, hogy tőlem meglehetősen távol áll Kasimir karaktere.
Egy tesze-tosza fickó, aki nem talál megoldást az elrontott életére. Nem kifelé kapar a gödörből, hanem egyre mélyebbre ássa magát. Ezt a fajta keserűséget, fájdalmat, szomorúságot és tehetetlenséget nem szeretem, és ezért aztán játszani is nehéz. De nem technikailag nehéz, hanem jobban megvisel.
A játék során egyre jobban magadba fojtod az indulatokat.
Igen, Kazimir az elején még próbálkozik, még vannak megnyilvánulásai, csak aztán szépen lassan elmegy a rossz út felé. A vége felé mintha kijózanodna, de végül is beletörődik a helyzetébe. Ez a hajó elment, nincs feloldás. Papp Janó (az előadás egyik szereplője - a szerk.) egyik ismerőse mondta, hogy meg van törve a szemem. Ez annyira jól esik, mert
az egész előadás alatt olyan fickónak kell lennem, akinek nincs fény a szemében.
Stohl András (Fotó/Forrás: Fejér Bernadett / Fidelio)
Régóta dolgozol Alföldi Róberttel. Milyen újra és újra együtt próbálni?
A főiskola óta barátok vagyunk Robival, a pályánk váll-vállvetve megy, erre büszke vagyok, és remélem, hogy soha nem fog megváltozni, amíg élünk. Mi tényleg félszavakból értjük egymást. Ettől függetlenül előfordul konfliktushelyzet közöttünk, itt nem volt. Bár nagyon nehéz a darab és nagyon nehéz a szerep, a nehézsége nem abból fakad, hogy nagy amplitúdókkal dolgozik, vagy nehéz megtalálni a mondatok igazságát. Inkább abból, hogy
filmszerűen mozaikos a történet, megmutat valamit, vágás, és már valami más jelenettel megy tovább. Aztán újra visszatér, de már megint máshol tart.
Ebben a munkában most kitüntetett helyzetben voltam, kicsit meg is ijedtem, mert nem kaptam annyi instrukciót, mint szoktam, csak biztatott, hogy jó lesz. Azért olyanokat mondott, hogy semmiképpen se meneküljek el a szentimentalizmusba, és a vége felé, hogy ne toljam túl szerepet.
Ezek szerint alámerülés volt Kasimir szerepe?
A próbák során előbb-utóbb meg kell keresned saját magadban azokat a dolgokat, amiktől te leszel az a Kasimir, aki leszel. Legalábbis én
azt gondolom a színjátszásról, hogy a színpadon a szereppé kell válnom.
Egy idő után aztán elkezd ráülni az emberre a szerepe, nálam ez mindig így van. Persze nem leszek Othello, és nem fojtogatom a kedvesem, de mondjuk, féltékenyebb leszek. Ezen a főpróba héten nagyon morózus lettem, nem volt kedvem bolondozni, mókázni. Felkeltem, bejöttem, már szomorú voltam. Felvettem a susogós széldzsekit, meg azt a nagyon szomorú pulóvert, aztán a bajuszt - hát nem volt valami jó kedvem – hiszen ennek a fickónak még zakója sincs, bulizni is csak ebben tud jönni. Ugyan másfélórás az előadás, de olyan megterhelő, mintha két felvonásos lenne. Örülök, hogy egyben játsszuk, mert így nem tud a néző kikerülni belőle, nem tud kizökkenni. Sarkosabban fogalmazva: nem tud elmenni a szünetben. Végig kell néznie. Bekerül a húsdarálóba, és ledaráljuk a végire.
Fejléckép: Stohl András (Fotó: Fejér Bernadett, Fidelio)
hírlevél
