- Mik a Kecskemét City Balett első évadának tapasztalatai?

- Nagyon hasznos, tapasztalatokban gazdag évad volt. Kezdettől fogva a kétprofilúság a fő célunk: feladatunk a színház repertoárján lévő kőszínházi produkciókban való részvétel, és szándék szerinti funkciónk önálló módon megjelenő művészeti egységként, balettegyüttesként is működni. Ezt a kétprofilúságot érvényesíteni rengeteg munka. De bírható, tűrhető és a végeredmény nagyon szépen működtethető.

A színház táncos darabjain emblematikusan kirajzolódik az együttes által képviselt minőség. A másik próbálkozás pedig, hogy egy olyan vidéki város közönségével ismertessük meg a műfajt, ahol eddig nem volt balett-társulat, szintén nagyon sikeresnek bizonyult. A négy évszak című bemutatónkat hatalmas siker övezte, vendégjátékaink alkalmával bebizonyosodott, hogy a városhatáron kívül is működőképes vízióval rendelkezünk. Úgy érzem, rendkívül markáns indulást sikerült produkálni.

- Az induláskor meghatároztátok, hogy a magyar balett-társulatok palettáján milyen helyet kívántok elfoglalni? Megfogalmazódott esetleg akkor egy olyan szerepvállalás, amit végig szeretnétek vinni?

- Működés közben derül majd ki, hova pozícionálódik a társulatunk. Nekem van egy határozott elképzelésem a célokat illetően, de nem hiszem, hogy ilyen hamar el lehet helyezni a társulatot a magyar balettegyüttesek viszonylatában, hiszen nagyon sok alakuló formáció van jelen. Engem mindenképpen jó érzéssel tölt el, hogy már a második évben egy nemzetközi együttműködésben veszünk részt, hiszen Az Ötödik Évszak az Akram Khan Company tagjával, a szlovák Andrej Petrovic koreográfussal közösen készül, a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál egyik meghatározó táncos programjaként. Ha tehát mindenképpen ki kell hangsúlyoznom, hogy mit szeretnék, akkor egy olyan balettegyüttes képét vizionálom, ami nemzetközi szinten is megállja a helyét.

- Milyen arányban lehetnek egy vidéki színház produkciói között a klasszikus, illetve a modern balettbemutatók?

- A műfajok oly mértékben keverednek ma már, hogy nem gondolkodhatunk sablonokban. A táncot mint műfajt érdemes megszerettetni elsősorban, gazdag kódrendszerének megismertetését, elfogadását kell segítenünk. Nem csak a színpadi előadásokon keresztül keressük a kapcsolatot a nézőkkel, megragadunk minden olyan lehetőséget, ahol a megszokott reflexekből kimozdíthatjuk azokat, akik valami miatt még idegenkednének a műfajtól. Ahogyan mi a színpadi művekben alkalmazzuk a balettet, már nem tartozik a klasszikus balett műfaji kategóriájába. Inkább kortárs táncszínházi előadásokat készítünk, úgy, hogy közben a táncosok kvalitása tükrözi a klasszikus balett alapú képzettségüket.

- Egerben már egyszer felépítettél egy társulatot a Gárdonyi Géza Színházban. Az ottani tapasztalatokat mennyiben tudtad alapul venni most a társulatépítésnél?

- Eger a szülővárosom, úgyhogy fontos volt, hogy ott olyan otthont teremtsek a műfajnak, ami mára már kirobbanthatatlan. Ez meg is történt: sikerült a társulaton belül státuszokat nyitni, tánctagozatot indítani, és aztán nagyon sikeresen működtünk. Egészen addig, amíg egy igazgatóváltás következtében el kellett jönnöm onnan. A személyes lelki traumán túl vagyok, szakmailag a tagozati működtetésben továbbra is ugyanazokat az elveket vallom, mint akkor. Más művészekkel dolgozom egy másik városban.

- Áprilisban volt A négy évszak című bemutatótok Kecskeméten, a mostani bemutató pedig Az Ötödik Évszak címet viseli. Mire utal a címbeli kapcsolódás? Hogyan zajlott az Andrej Petroviccsal közös munkafolyamat?

- Nagyon fontos volt számomra, hogy egy koprodukcióban megvalósuló előadást hozzunk létre, de nem csak az együttműködő partnerek tekintetében, hanem abban is, hogy mi, társalkotók hogyan viszonyulunk egymáshoz. Andrej Petrovic az Akram Khan Company egyik vezető egyénisége. Ez a társulat és ő maga is táncszínházi nyelvezetében igen kifinomult alkotói világot, ugyanakkor erős fizikalitást is képvisel. Vele együttműködésben A négy évszak című előadásunk továbbgondolását szerettük volna elkészíteni. A munkafolyamat elején Andrejt is rabul ejtette A négy évszakot meghatározó markáns zenei matéria. Ez Max Richter kortárs zeneszerző Vivaldi-átirata, akinek kezei alatt egy nagyon emocionális, erős zenei textúra született az egyébként is szép Vivaldi-dallamokból. Biztos volt, hogy ez a zene lesz a közös alkotás egyik alappillére.

A legjobban az együttműködésben az érdekelt, hogy hol tud két koreográfus munkája a művészi tartam tekintetében a lehető legjobban egymás felé fordulni. Én ennek a célnak megfelelően átalakítottam a darabomat, ami az est első felét adja. Az a kérdés viszont nem volt egyszerű, hogy a négy évszak körforgásához hogyan tud tematikailag kapcsolódni egy másik alkotó, hiszen ez a körforgás végső soron egy zárt rendszert alkot. Andrej feltette a kérdést: mi van akkor, ha túllépünk a négy évszakon, és létrejön egy ötödik? Tehát a rendszeren kívül keresett magának egy utat. Így jött létre az Ötödik című mű, ami az est második részét alkotja. Lehetőség szerinti áthajlásokat, utalásokat próbáltunk keresni a két darab között.

- Az alkotók közt szerepel még egy meglepetés név.

- Andrej kifejezetten szereti a csapatmunkát, hiszen az Akram Khannál megszokta, hogy sok ember együttgondolkodásából jönnek létre az előadások, ezért felkérte társalkotónak Sasha Milavic Daviest. Ő egy rendkívül sokoldalú, érdekes, színházi alkotó: Drezdától, Londonon, Párizson keresztül az Avignoni fesztiválig nagyon sok helyen megfordult már dramaturgként, íróként és rendezőként is. A dolog pikantériája, hogy Sasha több ízben is dolgozott az elektronikus zene nagymestereivel, például Ben Frosttal. Andrej pedig már túl van egy személyes színházi együttműködésen Max Richterrel.

- Hogyan fogadta a társulatod a vendégkoreográfust?

- Számukra nagyon inspiráló ez az együttműködés: ők még nem igazán dolgoztak olyan koreográfussal, akinek ne ismerték volna korábbi munkáit, stílusát. Itt adott volt egy teljesen érintetlen terep, ahol minden új és izgalmas. Tabula rasa. Társulatvezetőként nagy örömmel tölt el látni őket gazdagodni, érni, küzdeni. A célkitűzésekre visszatérve pedig én ebben látom a jövőt: új területek és új elképzelések mentén tervezni és együttgondolkodni más, akár külföldi alkotókkal. A távlati terveink között szerepel, hogy átlépjük nemcsak a magunk, de az ország határait is.