A tökéletességre való törekvés versenyében óhatatlanul kialakul a féltékenység, ármánykodás, ami helyenként túlmegy az etika határain, és krimibe illő eseményeket idéz elő. Nietzsche szerint "az embernek káosz kell a bensőjébe, hogy egy tánccsillag születhessen". Cikkünk a legismertebb balettcsillagok megrázó eseteit veszi sorra.

Szemet szemért...

Az évszázad balettbotrányáról talán már mindenki hallott, akit kicsit is érdekel a balettvilág. Természetesen a Bolsoj művészeti vezetőjét, Szergej Filint ért támadásról van szó. Az ügy rendkívül szövevényes, összeesküvés-elméletekkel tarkított, és kétség kívül nem előzmények nélküli. Az akkor negyvenhárom éves Szergej Filint 2013 január 17-én lakása előtt támadták meg és öntötték le arcát savval, miközben menekülni próbált. Az esetet megelőzően ugyanazon a héten megrongálták autóját is. Szergej Filinnek köztudottan voltak ellenségei, sokan panaszkodtak igazságtalan bánásmódjára, de senki nem gondolta volna, hogy mindez ilyen kegyetlen bűncselekménybe torkollik. Az eset hátterében a Bolsoj egyik legünnepeltebb sztárjára, Nyikolaj Ciszkaridze-re gyanakodtak, hiszen állítólag korábban Filin megfenyegette a vezető táncost, minek következtében éles ellentét alakult ki köztük. A savtámadás után elterjedt a hír, miszerint a színház mindezt arra is megpróbálta felhasználni, hogy megszabaduljon Ciszkaridzétől. A gyanúsítottként kiállított Pavel Dmitricsenko-t példáult több ízben megpróbálták rávenni, hogy valljon Ciszkaridze ellen. Végül azonban Pavel Dmitricsenkot ítélték hat év szabadságvesztésre, rajta kívül pedig letartóztatták a merénylet végrehajtóját, egy "hivatásos" bűnözőt, és egy harmadik férfit is, aki a támadót fuvarozta. Ciszkaridze szerződését nem hosszabbították meg. Mindez nemcsak lelkileg, hanem szakmailag is megviselte a társulatot, hiszen a legnagyobb sztároktól kellett így búcsút venniük. Szergej Filin huszonnyolc műtét után 2013 szeptemberében visszatért társulati munkájához.

Ne szólj szám, nem fáj fejem?

Talán a botrány előzményei közt említhető a Bolsoj felújítása körüli, sokakat érintő sikkasztási ügy is. 2011 végén kiderült ugyanis, hogy a hat évig húzódó épületfelújítás az eredetileg tervezett költségvetés tizenhatszorosát emésztette fel. A restaurálás eredeti célja a hajdani híres akusztika visszaállítása és a bővítés volt. Ám a táncosok morgolódtak, mert a gyakorlótermek túlságosan szűkre sikerültek, szerintük a Bolsoj elvesztette azt a vonzerőt, amely csak a rég eltűnt kor patinájával érvényesülhet, ráadásul az átadóra elkészített bemutató előadás is botrányba fulladt. A hagyománytisztelő orosz közönséget megdöbbentette a színpadon látható meztelenség és a sok fénylő videóberendezés. A felújítást, ami az adófizetők közel egymillió dollárjába került, nagyon élesen bírálta a korábban említett Nyikolaj Ciszkaridze, aki egyenesen vandalizmusnak nevezte azt. Talán ezért kellett végül távoznia?

Egy becsületbeli ügy

Ugyancsak a Moszkvai Nagyszínház berkeiben történt: 2011-ben szexuálisan kompromittáló fotókat küldtek szét az interneten az igazgatóhelyettesként dolgozó Gennagyij Janinról. Állítólag az igazgatóhelyettes korábban pénzzel zsarolt meg valakit, erre érkezett válaszképpen a lejárató kampány. Mivel az intézményt kínos helyzetbe hozta az eset, ezért a vezetőség arra kérte Gennyagyij Janin-t, hogy mondjon le. Az orosz média elítélte a történeteket, és védelmébe is vette a társulatnál 1995 óta dolgozó Janint, akinek fedhetetlen jelleméről és profizmusáról írt a Kommerszant nevű napilap, hozzátéve, hogy "bár kétségtelenül lejárató kampányról van szó, az el is érte a célját."

Pénzért szerelmet?

A Bolsoj a botrányok ellenére szakmai nívója miatt sok táncost vonz. Így volt ez Joy Womackkal is, aki tizenöt évesen Kaliforniából költözött Oroszországba, hogy itt végezze el tanulmányait és valósítsa meg álmát, hogy balerina legyen. 2012-ben, az érettségi után azonban furcsa helyzettel találta szemben magát. Először csak azt érzékelte, hogy keresztül néznek rajta a szakmabeliek, majd konkrétan közölték vele a siker feltételeit: "Joy, ha egy kis koreográfiában szeretnél fellépni, tízezer dollár a belépési díj. Ebből már látjuk, hogy komolyan gondolod a pályát"- mesélte el a hozzá intézett szavakat Joy Womack a Los Angeles Times-nak. A sztárnak, aki háromévesen kezdett táncolni, állítólag azt tanácsolták, hogy kerítsen maga mellé egy szponzort. Jay Womack történetét a Twitteren a következő mondattal jellemezte: "szakítás az első szerelemmel".

Szúrós érvek

Anasztazia Volocskovának szintén meggyűlt a baja a világ egyik leghíresebb társulatával. A társulat egykori szólistáját 2003-ban azzal az indokkal rúgták ki, hogy magas termetével és nőies alkatával kilóg a társulatból. Akkor a munkajogi pert megynerte, de a savtámadás évében kitálalt: nyilatkozata szerint a vezetés bordélyházat csinált a Bolsojból, mert a női táncosokat éveken át arra kényszerítette, hogy megosszák az ágyukat az intézmény vagyonos pártfogóival. Ha ellenkeztek, megfenyegették őket, hogy nem mehetnek turnékra, és színpadra sem léphetnek a Bolsojban. Anasztaziát ekkoriban állítólag késsel fenyegették meg a vezetőség bérencei, hogy vonja vissza állításait, mert rossz színben tünteti fel a nagynevű intézményt.

Súlyos eset

Sajnos a súlyprobléma egy létező gond a táncosoknál, amit a következő botrány is bizonyít. 2010-ben Maria Francesca Garritano, a milánói Scala balettiskolájának egykori növendéke, az operaház balettkarának tagja kitálalt könyvében. A La verita, vi prego, sulla danza (Az igazat, kérlek, a táncról) című könyvben azt írja, hogy a Scala balettkarának minden ötödik táncosnője táplálkozási problémákkal küzd, tíz balett-táncosnőből hétnek elmarad a menstruációja a vasfegyelmű diéta miatt, sőt, szerinte a Scala balett-tanárai a balerinákat gyerekkoruktól kezdve terror alatt tartják a plusz kilók miatt. A Scala nem folyamodott az ügyben a Bolsojnál látott eszközökhöz, de tagadta a vádakat; szerintük egy anorexiás balett-táncos nem bírna ki napi többórás erőfeszítést, és valószínűleg csak Garritanónak voltak problémái saját testsúlyával.

A megízlelt siker

Ha valaki megkérdezi 2011-ben Vlagyimir Kehman-t, a Mihajlovszkij Balett vezetőjét, hogy milyen íze van a sikernek, biztos azt válaszolta volna, hogy banán. Ő ugyanis azon kevés balett-társulatvezetők közé tartozik, akik soha nem láttak balett-termet belülről, ellenben annál több pénzt és gyümölcsöt. Vlagyimir Kehman "banánkirályként" híresült el, mivel gyümölcsimporttal és -raktározással szerezte a millióit, és vagyonával olyan helyzetbe került, hogy a világ vezető balett-táncosairól kezdett üzletelni. Elhatározta, hogy lekörözi a Bolsojt: pénzen megvásárolta először Nacho Duato spanyol koreográfust, majd a Bolsoj sztárházaspárját, Natalja Oszipovát és Ivan Vasziljevet is megkaparintotta. A balett világában hallatlan esetnek számít, ha valaki önszántából távozik a Bolsojból, főleg akkor, ha nem is egy nagynevű nyugati társulat, hanem egy kevésbé ismert orosz színház kedvéért teszi ezt. Vlagyimir Kehman azonban beiratkozott különböző képzésekre, hogy hiteles vezető váljon belőle. Környezetében lévők így jellemezték a mágnás fejlődését: "Eleinte olyan volt, mint egy gyerek, aki új játékot kapott, sok ostobaságot művelt. De azt kell mondjam, hogy óriásit fejlődött azóta. Erőfeszítéseinek köszönhetően a színház tényleg új életre kelt."

One way ticket

2014 júniusában egy külföldi turné során Puerto Ricoba utazott a Kubai Nemzeti Balett nyolc táncosa, arról azonban nem tájékoztatták a társulat vezetőségét, hogy nem szándékoznak hazatérni. Közülük ketten Puerto Ricóban maradtak, hatan a floridai Miamiba utaztak tovább. Állítólag nem egyedülálló az eset: bár a Kubai Nemzeti Balett nagy elismerésnek örvend, táncosai rendszeresen megszöknek a nemzetközi turnékon. Először 1966-ban Párizsban hagyta ott a társulatot néhány táncos, s politikai okokra hivatkozva menedéket kértek. Manapság megélhetési és művészi szempontok is közrejátszanak a táncosok disszidálásában.