1. Mozgásérzékelős tütü

Mi történik, ha egy programozó csapat beszabadul a balett-terembe? Létrejön a mozgásérzékelős LED-lámpákkal ellátott high-tech tütü. A kislányok álmaiban szereplő, csillogó-villogó szoknyás balerina tehát nem álom többé. A Brooklyn Ballet és a NYCResistor együttműködéséből született a tütü, amin a rejtett lámpácskák a különböző erősségű mozdulatokra különböző erejű fényt bocsátanak ki, mintegy utánozva a hóesés látványát. A különleges ruhadarabot 2014-ben a Vectors, Mary and Snow show keretében mutatta be a Brooklyn Ballet, ahol élőzenére adtak elő egy balettkoreográfiát. A társulat most pénzgyűjtési akcióba fogott, hogy összegyűljön tízezer dollár, amelyből egy Diótörő-koreográfia előadásához szükséges, teljes balettkar felöltöztethető. Az alkotók szerint a hóesést imitáló találmány a téli tematikájú előadásban tudna a legjobban érvényesülni.

2. Nyomkövető balettcipő

A mozgásérzékelésnél maradva mutatunk egy olyan találmányt, aminek talán több haszna van az imént látott tütünél. Lesia Trubat álmodta meg az E-traces elnevezésű, elektronikus érzékelőkkel ellátott balettcipőt, ami a cipőbe rejtett nyomásérzékelő, microvezérlésű chip segítségével grafikus jelekké képes átalakítani a táncos mozdulatait. Mindez egy erre a célra kifejlesztett mobilapplikáció formájában lehetővé teszi felhasználójának, hogy a grafikus jelek által ellenőrizze magát. A találmány segítségével a táncosok egy egész mozdulatsort lekövethetnek, átkonvertálhatják videó formátumba, kép formájában lementhetik, sőt, akár ki is nyomtathatják a lábukkal rajzolt mintázatot. Később közzétehetik, terjeszthetik a koreográfiáikat, ellenőrizve magukat kijavíthatják mozdulataikat vagy összevethetik magukat másokkal.

3. Koreográfusi mobilapplikáció

Mindig is koreográfus szeretett volna lenni, de valamiért mégis más pályát választott? Íme egy telefonos applikáció, amit Önnek találtak ki. Az Apple 2014 júniusában dobta piacra a Passe-Partout elnevezésű alkalmazást, aminek segítségével egyperces táncszekvenciákat helyezhet egymásra, modellezve azt, hogy hogyan is néz ki több táncos mozdulata egymás viszonylatában. A táncmozdulat-rétegekből pedig összesen akár tizenháromezer variációjú koreográfiát is szerkeszthet. Az egyes táncmozdulatokat a New York City Ballet két táncosának előadásában élvezhetik a felhasználók, és a koreográfiákhoz előre programozott zenei demók is szabadon variálhatóak.

4. Három dimenziós táncfotózás

Ryan Enn Hughes a Mátrix című film készítőinek nyomában járt, amikor a 360 fokos módszerrel pillanatfelvételeket készített két csapat táncosról: a Northbuck Krump hip-hop táncegyüttes tagjairól, illetve a Kanadai Nemzeti Balettiskola tanulóiról. A táncosokat negyvennyolc kamerával vette körbe, amelyek felvételei az akció csúcspontját (egy ugrást vagy arabeszket) ábrázoló képben találkoztak. A végeredményt Hughes a fotográfia és a mozgókép keresztútjaként jellemzi, ami hasonló az animált slideshow-hoz: az egyes képek effektekkel vannak felturbózva, majd bele vannak szorítva a táncmozdulat felvételébe. A létrejött felvételek eddig nem látott naturalisztikussággal ábrázolják az egyes mozdulatokat, a táncosok szinte kilépnek a computer két dimenziós keretei közül.

5. Multimédiás tánc-show

Japán, a tökéletességre való törekvés és a videojátékok bölcsője. Itt álmodta meg egy harcművész egyesület és egy koreográfus-rendező azt az előadást, melyben a computeres játékok látványvilága és logikája egy táncelőadás dramaturgiájával kapcsolódik össze. A háromdimenziós főhős egy digitálisan megkomponált és kivetített környezetben vívja harcát, teszi mindezt tánckoreográfiai igényességgel. A két műfaj találkozása egészen különös befogadói élményt eredményez: a néző egy pillanatra megtapasztalhatja a dimenziók közti átjárás érzetét.

6. Pixel: A test és a tér paraméterei

Még egy produkció, ahol az interaktivitás nem az előadás és a néző között történik meg, hanem az előadó és a tér kapcsolatában. A francia Adrien Mondot és Claire Bardainne hozta létre 2014-ben a Pixel társulatot tizenegy táncossal és néhány jól felkészült programozóval, akik egy olyan teret hoztak létre fényvetítéssel, amely képes kölcsönhatásba lépni a táncosokkal. A vetített tér az egyik pillanatban még úgy viselkedik mint egy összegyűrhető szőnyeg, a következőben pedig hegycsúcsok elevenednek meg a technika által, ahol egyik hegyoromról a másikra ugrálva lehet csak továbbhaladni. A japán videójáték-előadáshoz képest sokkal nagyobb esztétikai igényességgel létrejött előadások még videóról nézve is lenyűgözőek.

7. Tünet Együttes: Nincs ott semmi

Szabó Réka Társulata megelőzte korát: már 2010-ben a legmodernebb technológiát a technikára való rácsodálkozáson túlmenően egy konkrét rendezői koncepció, gondolat kifejezéséhez alkalmazta. A Nincs ott semmi című előadásban használt real-time videotechnika reagált a mozgó test térbeli elhelyezkedésére, alakjára, mozgásának irányára és dinamikájára. Így alakította a hat táncos mozdulatait szorongásaik és fantáziáik kivetített képévé, kapcsolataik rendszerét mozgékony absztrakt festménnyé. Az interaktív technológiának köszönhetően a táncosok és árnyaik egyformán élő szereplőként lehettek jelen a színpadon, akár táncolhattak is egymással, az előadók mozdulataikkal, hangjukkal vezérelhették a vetített képet. Így a technika egyenrangú játékostársként szerepelt az előadásban.

+1 Zenélő mozdulatok

Még csak kísérleti fázisban van a találmány, amelynek segítségével a mozdulatok zenévé alakulnak át. "A zene a kezemben van" - mondja az énekes, Imogen Heap, akit a Nyugat-Angliai Egyetem zenei technológiai szakértője, Tom Mitchell a találmány arcának választott. Tulajdonképpen két, mozgásérzékelő és gyorsulásmérő chippel ellátott kesztyűről van szó, amelyek különböző mozdulatokra reagálva más-más effektet, hangszínt, hangerőt és hangnemet képesek megszólaltatni. Ha például nagyra tárja karjait viselője, a mozdulat gyorsaságával és nagyságával arányosan megnő a hangerő. Az eszköz egyik funkciója, hogy képes rögzíteni zenei sávokat, így többszólamú zene is előállítható a kesztyűk segítségével. A találmányt a 2011-es TEDGlobalon, Edinburghban mutatták be, és egyelőre csak az említett énekenő viselhette. Gondoljunk bele, mi történne, ha egyszer egy táncos kezébe kerülne ily módon a zene?