"Meglehetősen nehéz már olyan repülőjáratot találni, amely Budapestet is érintve közlekedik Nyugat–Európa felé. Én ugyan Litvániából szerettem volna eljutni Budapestre, de már csak Fehéroroszországon keresztül tudtam megoldani az utazást. Ez sem ment könnyen, a magyar konzulátus közreműködésének köszönhető, hogy én is haza tudtam jönni" – mondta Kovács Zsolt Vencel, a vilniusi operaház táncosa.
"Majdnem egy egész napot várakoztam a csatlakozásra Minszkben.
Sok olyan művésszel, pilótával, stewardes-szel találkoztam a reptéren, akik éppen most utaznak haza valamelyik nyugat-európai nagyvárosba, mert megszűnni látszik munkájuk.
Sőt, orosz orvosokkal is találkoztam, akik a járvány idején is szolgálatot teljesítenek és most utaznak Olaszországba, Svájcba, Spanyolországba, Izlandra ahol nagy szükség van rájuk."
Más utasok viszont nemzetközi cégek alkalmazottjai voltak. Egy valami azonban közös volt mindenkiben, ez pedig a bizonytalanság érzése.
A jövőjük és egészségük miatt aggódó utasokban egy rögtönzött balett előadással próbáltam oldani a stresszt – mondta a táncos.
"Nem én vagyok az egyetlen, aki egy reptéren táncra perdült. Kínai balett-művészek és amerikai táncosok is ragadtak már reptéren és rögtönzött műsorral szórakoztatták az utasokat. Sőt, a hetvenes és nyolcvanas években
Rudolf Nureyev is rendszeresen azzal szórakoztatta a repülők utasait, hogy a felszállást követően is balett gyakorlatokat végzett,
hogy a következő előadáshoz is megfelelő kondícióban tartsa magát. Ennek talán csak a repülők személyzete nem örült annyira..."
A fiatal művész elárulta azt is, nem volt könnyű maszkban táncolni, mivel a balett az egyik legkeményebb „sport”. A levegővétel viszont igencsak nehézkes egy maszkban.
A táncos a budapesti reptér elhagyása után azonnal otthonába ment és két hétig ki sem jön majd onnan. Lakása ajtajára felragasztotta azt a piros cédulát, amit járvány idején ki kell tenniük a karanténba zártaknak. Tervei szerint ebben az időszakban is igyekszik megtartani a kondícióját: online balett órákra jár majd.