A kezdés előtti felfokozott, izgalommal teli hangulatban Fodorné Molnár Márta Harangozó Gyula-díjas táncművészt, a Magyar Táncművészeti Egyetem rektorát kérdeztük, aki a hallgatókkal való szoros kapcsolatról elmondta: „Olyanok vagyunk, mint egy család, nem az ELTE jogi kara vagy az orvosi egyetem, ahol három-négyszázan végeznek egy évben. Tudunk egymásról, követjük a végzősök pályájának alakulását, és igyekszünk segíteni őket az elhelyezkedésben, hogy megtalálják a számításaikat. Az egyetemi évek alatt megtanítjuk őket táncolni, de ahhoz, hogy elérjék azt a szintet, amire a tehetségük predesztinálja őket, együttesi létre és sok-sok színpadi tapasztalatra van szükségük, hogy minél több koreográfussal, rendezővel, mesterrel dolgozzanak együtt, és a szerepek révén érjék el azt, amire valójában alkalmasak” – tette hozzá az egyetem rektora.
Részlet a Magyar Táncművészeti Egyetem klasszikus balett szakirányának előzetes vizsgakoncertjéből (Fotó/Forrás: Csillag Pál / Magyar Táncművészeti Egyetem)
Ezt erősítette meg Kópiás Konrád Lukács táncművész is, aki néhány nappal korábban a végzős színházi tánc szakirány hallgatójaként kápráztatta el teljesítményével a Nemzeti Táncszínház közönségét saját vizsgakoncert-előadásán. „Azt érzem, sosincs olyan, hogy teljesen kész lennék – vallotta meg lapunknak. – Van, hogy elégedett vagyok egy produkcióval, de mérlegelni kell a dolgokat, és talán pont ez a hozzáállás fog motiválni abban, hogy mindig jobb legyek. Azt a tudást, amit a tanáraim, mestereim megszereztek társulatoknál vagy színházaknál, azt a színpadi tapasztalatot igyekeznek ugyanazzal a lendülettel és lelkesedéssel, profi szinten átadni az egyetemen.”
Mint fogalmaz, odafigyel rá, hogy ne szálljon a fejébe a siker, helyette igyekszik a helyén kezelni a biztató szavakat, hogy az építő és motiváló legyen. „Alapból is maximalista vagyok, szóval nem is engedek annyi dicséretet közel magamhoz, de most nagyon jólesik, négy kemény képzési év után, hogy a vizsgaelőadáson valamit visszaadhattunk, és azt érezhettük, megérte küzdeni” – tette hozzá a fiatal táncművész, akinek játékát a következő évadtól a Madách Színház színpadán élvezheti a közönség.
Kiss János Kossuth-díjas balettművésszel, a Magyar Táncművészeti Egyetemet fenntartó Alapítvány kuratóriumi elnökével a vizsgakoncert szünetében ültünk le beszélgetni. „A táncművészek legnagyobb ellensége az idő – kezdett mesélni a végzős hallgatók előtt álló kihívásokról. – Nagyon rövid pálya adatik nekünk, hiszen nagy fokú igénybevételnek tesszük ki a testünket, ehhez pedig rendkívül fontos a megfelelő technikai tudás és a kitartó munka. Nem lehet félgőzzel csinálni.
Ez egy nagyon szép, de nehéz pálya, ráadásul ma sokkal nagyobbak az elvárások,
mint a mi időnkben volt, sokkal összetettebb tudást várnak el a táncművészektől. Ők még fiatalok, akik csak most kerülnek ki a nagybetűs életbe. Azon dolgozunk, hogy kellő felkészültséggel engedjük ki őket, és mindig a maximumra kell törekedni, de az ember nem egy gép. A legfontosabb, amit megtanítunk nekik, hogy higgyenek magukban, és bízzanak a mesterükben, koreográfusokban, ugyanis abban a pillanatban, ahogy elveszted a hitedet magadban, kiesel abból a szerepből is, amit megálmodtak neked.”
Részlet a Magyar Táncművészeti Egyetem klasszikus balett szakirányának előzetes vizsgakoncertjéből (Fotó/Forrás: Csillag Pál / Magyar Táncművészeti Egyetem)
A Magyar Táncművészeti Egyetem nagy hangsúlyt fektet arra, hogy minden lehetséges módon segítse a hallgatók szakmai fejlődését és elhelyezkedési esélyeit. Ennek jegyében indították el az egyetem karrierirodáját, és szervezték meg 2023-ban első alkalommal a Budapest Ballet Grand Prix nemzetközi balettversenyt, amelyen számos dobogós helyezést és különdíjat értek el az egyetem növendékei. Ahogy azt Fodorné Molnár Márta rektorasszony elmondta, huszonhárom országból jöttek versenyzők, és tizennégy együttesvezető is jelen volt az eseményen, amely kiváló lehetőséget adott az egyetem hallgatóinak nemzetközi kapcsolataik építésére is.
Az egyetem jövőbeni tervei kapcsán Kiss János úgy fogalmazott, nagyratörő vágyaik vannak. „Tovább kell erősítenünk a nemzetközi együttműködéseket, még több külföldi szakembert kell hívnunk a kiváló hazai pedagógusaink mellé, mert ez a fajta kitekintés rendkívül fontos,
a táncművészetben nincs helye a provinciális gondolkodásnak, a tánc nyelve nemzetközi.”
Fejléckép: Részlet a Magyar Táncművészeti Egyetem klasszikus balett szakirányának előzetes vizsgakoncertjéből (fotó/forrás: Csillag Pál / Magyar Táncművészeti Egyetem)