Kun András és Báránszky Tibor. Egy tömeggyilkos és egy több ezer ember életét megmentő hős. Két név, két személyiség, akikről egy ideális világban nem készülne közös dokumentumfilm. Erre a feszültségre épít Mózes Gergely Mindhalálig című rendezése, amely a két férfi történetének párhuzamba állításával próbál valamiféle választ találni arra, hogyan alakulhatott ennyire különbözően kettejük sorsa.

A fekete-fehér animációkkal dolgozó film olyan, mintha egyetlen embernek látnánk megelevenedni a sötét és a fényes oldalát. Mintha valaki válaszúthoz érkezne a történelem egyik legtragikusabb pontján, és leperegne előttünk a két lehetséges döntés végkimenetele. Mert ahogy Mózes Gergely szépen lassan bemutatja, ki is volt Báránszky, és ki volt Kun, nézőként valami furcsa érzés kezd el dolgozni bennünk, mint egy nem múló viszketés a csontjainkban. És rövidesen meg is értjük, miért: a két férfi között tényleg van hasonlóság. Mindketten az egyház és Krisztus nevében tevékenykedtek a második világháború ideje alatt, és

Jelenet a Mindhalálig című dokumentumfilmből (Fotó/Forrás: Verzió Dokumentumfilm Fesztivál )

Báránszky Tibor papnövendék volt a nyilas hatalomátvétel idején. Amikor értesült róla, hogy zsidó származású ismerőseit deportálni fogják, vakmerő tettre szánta el magát: a reverendája által keltett illúziót kihasználva fogta magát, nemes egyszerűséggel besétált a Vatikán budapesti nagykövetségére, és meg sem állt egyenesen Angelo Rotta pápai nuncius irodájáig, akitől menetlevelet kért barátai számára. Rottának megtetszett a fiú pimasz bátorsága, ezért úgy döntött, beszervezi őt, hogy közösen további zsidó emberek életét menthessék meg. Báránszky ezt követően számtalan kockázatos akcióban vett részt, gyakran életét sem féltve szállt szembe a nácikkal, sikerében nagy szerepet játszott vakmerő természete, na és persze a papi álca. Ennek köszönhetően

Kun András (vagy ahogy ismertté vált: Kun páter) ugyancsak a katolikus egyház embereként lépett fel a történelem színpadára – látszólag. Bár a férfi mindvégig Krisztusra hivatkozva nyilvánult meg a Nyilaskeresztes Párt tagjaként – reverendája oldalán például egy rózsafüzérrel átkötött revolver lógott –, semmilyen forrás nem igazolja, hogy valóban pappá szentelték volna. Kun maga is tevékenyen részt vett számos zsidó ember megkínzásában és kivégzésében, a túlélők visszaemlékezései alapján a tűzparancsot a „Krisztus szent nevében lőjetek” vezényszóval adta ki. A szakértők szerint az ő jelenléte sok elkövető számára mintegy legitimálta a gyilkosságokat, és megerősítette őket abban, hogy amit tesznek, az nem csupán helyes, de Istennek tetsző.

Jelenet a Mindhalálig című dokumentumfilmből (Fotó/Forrás: Verzió Dokumentumfilm Fesztivál )

Mózes Gergely az eseményeket naplóbejegyzések és életútinterjúk alapján rekonstruálta filmjében, méghozzá különleges módon: a visszaemlékezések és a párbeszédek az archív felvételek mellett többnyire fényképszerű, animációs technikával jelennek meg, dramaturgizálva. A merev, nem folyamatos, sokkal inkább szaggatott, hézagos mozgással operáló, fekete-fehér képek egyrészről segítik azt, hogy a száraz tények és visszaemlékezések élményszerűvé váljanak, másrészről mintha azt is jeleznék, hogy a múlt történéseit hiánytalanul feltárni és megérthetővé tenni nem lehetséges. A filmet emellett történészi megszólalások szakítják meg, amelyek még inkább megtörik a rekonstruált jelenetek lendületét.

Mózes Gergely ezekkel a megoldásokkal egyfajta távolságot teremt a történetek és a néző között, célja ugyanis nem az elrettentés, a viszolyogtatás, még a nyilasok borzalmainak bemutatásakor sem. Ezeknek az elidegenítő gesztusoknak köszönhető, hogy

Ennek pedig nagyon egyszerű oka van: a Mindhalálig hiába épít a két ellentétes történelmi szereplő közötti párhuzamra, valójában egy óda Báránszky Tiborhoz és a hozzá hasonló, krisztusi hősökhöz.

Báránszky Tibor (Fotó/Forrás: Wikipedia)

Báránszky maga sohasem hozta nyilvánosságra tetteit, nem kérkedett velük, csak évtizedekkel később kereste fel levélben a Jad Vasemet valamely megmentett zsidó család egyik tagja, hogy beszámoljon embermentő tevékenységéről. Báránszkyt 1979-ben nevezték ki a Világ Igazai közé. A film végén megjelenik az idős férfi is, és láthatjuk, amint 2013-ban, New York-i otthonában átveszi a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét. A kamera előtt mosolyogva mondja el, mi vezette, amikor saját életét kockáztatva szembeszállt a nácikkal:

A Mindhalálig edukatív célokra is minden bizonnyal felhasználható alkotás. Mózes Gergely filmje ugyanakkor arra nem adhatja meg a választ, milyen körülmények, személyiségjegyek, értékrend és neveltetés kell ahhoz, hogy valakiből embermentő vagy tömeggyilkos váljék, de ez minden bizonnyal nem is lehet egy 45 perces dokumentumfilm célja. Báránszky és Kun párhuzamba állításával talán csak abban próbál megerősíteni bennünket, amit már sokszor megtapasztalhattunk: az ember maga a misztérium, és senki sem tudhatja előre, a történelem sodrása mely oldalra állítja, a világosságra vagy a sötétségre.

Fejléckép: Jelenet a Mindhalálig című dokumentumfilmből (Fotó/Forrás: Verzió Dokumentumfilm Fesztivál )