Sidney Poitier a Bahamákhoz tartozó Cat Islanden nőtt fel, bár Miamiban látta meg a napvilágot, a szülei ugyanis épp ebben a városban tartózkodtak, amikor a kisfiú - a vártnál két hónappal korábban - megszületett 1927. február 20-án.
A hétgyerekes család nagy szegénységben élt, Poitier tíz évesen, amikor Nassauba költöztek, látott először autót, hűtőt vagy filmet, használt vezetékes vizet vagy elektromos áramot.
Tizenöt éves volt, amikor a családja Miamiba küldte az egyik testvéréhez, hogy ne váljon semmirekellővé, ne kallódjon el. Egy évvel később New Yorkba költözött, ahol mosogatásból tartotta el magát. Olvasni állítólag az egyik pincér tanította meg, aki esténként bent maradt vele az étteremben. 1943-ban idősebbnek hazudta magát a koránál és belépett a hadseregbe, ahol egészségügyi szolgálatot teljesített. 18 évesen ismét New Yorkban élt, kétkezi munkából tartotta el magát, de gyakran előfordult, hogy nem volt hova mennie és a buszállomás mosdójában aludt.
Sidney Poitier a Nincs kiút című filmben (1950) (Fotó/Forrás: Port)
Hirtelen ötlettől vezérelve jelentkezett az Amerikai Fekete Színházba, ahonnan első alkalommal elutasították. Ezt követően hat hónapig dolgozott az akcentusán és színészi képességeit is fejlesztette, így másodjára már bekerült a társulatba. Az egyik próbán figyelt fel rá egy ügynök, aki felkínált neki egy apró szerepet a Broadway-n futó Lüszisztraté-ban. Ebben a jó kritikákat kapott és egyúttal fel is figyelt rá a szakma. 1949-ben már két színházi főszereppel is megkínálták, de Darryl F. Zanuck is megkereste, hogy játsszon a Nincs kiút (1950) című filmjében.
A fehér fajvédőt ápoló fekete orvos szerepe növekvő elismerést és egyre jobb szerepeket hozott neki a következő hét évben, bár ezek a lehetőségek még mindig nem értek a nyomába annak, amelyeket a hasonló kvalitásokkal rendelkező fehér színészek kaptak.
Több ajánlatot vissza is utasított, de végül bekerült abba a kategóriába, ahova korábban színesbőrű színész szinte soha: főszerepeket osztottak rá. Az áttörést az 1955-ös Tábladzsungel hozta meg számára.
Pálya egyik mérföldköve lett az 1959-es Porgy és Bess, amelynek címszerepét először visszautasította, mert úgy érezte, az opera ráerősít a feketékkel kapcsolatos sztereotípiákra. Végül barátai rábeszélésére engedett, a szerepért pedig Arany Glóbusz-ra jelölték. A karakter énekhangját egy hivatásos operaénekes, Robert McFerrin kölcsönözte - aki mellesleg Bobby McFerrin édesapja.
Tony Curtis és Sidney Poitier A megbilincseltek című filmben (1958) amelyért utóbbi Oscar-díjat is kapott (Fotó/Forrás: Port)
1958-ban először jelölték Oscar-díjra a legjobb színész kategóriában A megbilincseltek című moziért, amiben Tony Curtis oldalán játszott.
A szobrot végül 1963-ban vehette át a Nézzétek a mező liliomait!-ban játszott szerepéért. Ezzel ő lett az első fekete színész, akit a legjobb férfi színésznek járó díjjal ismertek el. (Korábban az Akadémia James Baskettet Tiszteletbeli Oscarral jutalmazta az 1948-as Rémusz bácsi meséiért. Mindkettőjüket megelőzte azonban Hattie McDaniel, aki az Elfújta a szélben játszotta Mammit, az alakításáért pedig 1939-ben neki ítélték a legjobb mellékszereplőnek járó díjat.)
Poitier a Forró éjszakában című filmben alakította először Tibbs rendőrfelügyelőt 1967-ben. A nyomozó szerepe még sokáig elkísérte: a filmből tévésorozat is készült, s három évvel később jött a Mr. Tibbs nyomoz. 1968-ban íróként is kipróbálta magát: az Ivy szerelméért című filmben segített be. Rendezett is: a nyolcvanas években Gene Wilder komédiáit, a Dutyi dilit és a Ki kém, ki nem kémet, illetve 1990-ben a Túlvilági papát Bill Cosby főszereplésével.
Emellett színészként is dolgozott, szerepelt a Gyilkos lövés és A kis Nikita című filmekben. A kilencvenes években főleg tévéfilmekben bukkant fel: játszotta Thurgood Marshallt, a legfelsőbb bíróság egyik tagját, de Nelson Mandela későbbi dél-afrikai elnököt is a Mandela és De Klerk című filmekben. Az elmúlt években két dokumentumfilmben is szerepelt, s 2001-ben az Amerikai Odüsszeia narrátora volt.
Találd ki, ki jön vacsorára, Sidney Poitier, Katharine Houghton, Katharine Hepburn, Spencer Tracy (Fotó/Forrás: Port)
A Bahamákról, a többségében feketék lakta közegből érkező fiút megdöbbentette a faji megkülönböztetés és a rasszizmus, amelyet életében először Amerikában tapasztalt. Nem véletlen, hogy
aktív emberi jogi harcos. Számos olyan filmben vállalt szerepet, amelyek a feketék és a fehérek közötti határokat igyekeznek eltörölni.
Ilyen volt a Spencer Tracy és Katharine Hepburn főszereplésével forgatott Találd ki, ki jön vacsorára (1967) vagy a Tanár úrnak szeretettel (1967).
Emellett Poitiert többen kritizálták is, amiért túlidealizált afro-amerikai karaktereket játszik, akiknek nem lehetnek szexuális vágyai vagy hibái.
Példaként pedig éppen a Találd ki, ki jön vacsorára-beli alakítását hozzák fel. A színész is tisztában volt azzal, hogy ezt a karaktertípust erősíti, de ellentmondásos érzései voltak az üggyel kapcsolatban. Ő maga is szeretett volna változatosabb szerepeket kapni, ugyanakkor úgy érezte, kötelessége példát szolgáltatni a karaktereivel és szembe menni a régi sztereotípiákkal, mivel ekkor ő volt az egyetlen színesbőrű színész, akire az amerikai filmiparban főszerepet bíztak. 1966-ban például a fenti okokból utasította el Othello szerepét az NBC tévés feldolgozásában.
A színész kétszer házasodott, hat gyermek apja, és 2000-ben megjelent önéletrajza.
(via imdb.com, cultura.hu, port.hu, wikipedia)
hírlevél
