40 évvel a Kramer kontra Kramer öt Oscar-díja után, Noah Baumach új fejezetet nyitott a válásfilmek történetében. Nem véletlen, hogy a kíméletlen őszinteséggel, érzékenységgel és személyességgel megrajzolt Házassági történet elnyerte az idei velencei filmfesztivál fődíját, az Arany oroszlánt - aki csak látta, rajong érte. Kritikus, szakmabeli egyaránt, mi sem tudunk mást tenni, és biztosak vagyunk abban, hogy Scarlett Johansson és Adam Driver lélegzetelállító alakítása a közönséget is rabul fogja ejteni. Aki már átélt egy (két)válást, ezért, aki (még) nem, azért fogja szeretni.
Noah Baumach nem először beszéli el egy házasság széthullását, a szülei válását feldolgozó 2005-ös filmjének (A tintahal és a bálna) forgatókönyve egészen az Oscar-jelölésig jutott. Öt évvel Jennifer Jason Leigh színésznőtől való válását követően, saját fájdalmát, az elmúlás veszteségeit sűríti 135 perces filmjébe.
Részletgazdag, finom kidolgozásában ott kísért Cassavetes szelleme
az amerikai keleti part függetlenfilmes öröksége, sokszoros utalással az álomgyári hagyományokra, de még Bergman klasszikusa, a Jelenetek egy házasságból is eszünkbe juthat - fel is villan a film plakátja egy pillanatra a háttérben. A hétköznapi helyzetek humorából (is) merítkező dramaturgia a melodrámára épít, méghozzá a családi melodrámára, amihez a rendező két olyan világklasszis színészt nyert meg, mint Scarlett Johansson és Adam Driver – hogy csak a főszereplőket említsük.
Már ahogy levegőt vesznek, elakad a szavunk. Mindent elhiszünk nekik.
Kisfiúk szerepében Azhy Robertson, ügyvédjeik szerepében Laura Dern, Alan Alda és Ray Liotta nyújtanak szintén felejthetetlen alakítást.
Nyílt érzelmekkel van tehát dolgunk, kicsit sem cinikus módon, mégis nagyon könnyedén, és igen, könnycseppek is hullanak bizonyos fordulópontokon Scarlett Johansson szeméből, akinek rég nem láttuk (ha egyáltalán) ilyen őszinte, hétköznapi arcát. Ő Nicole, a színésznő feleség Los Angelesből, egyenesen West Hollywoodból, és természetesen ő az, aki robbant, ahogy az a válások többségében történni szokott.
Adam Driver, a férj, Charlie felfutóban levő színházi rendező, az off off Broadwaytől ambiciózusan az off Broadway felé ívelő karrierrel, vérbeli New York-i, és természetesen nem érti, hogy a felesége miért nem lett az. Hogyan is érthetné, hiszen elmerül a színházcsinálásban, a társulatában, elveszik a részletek kétségbeejtő kidolgozásában, és nem figyel oda Nicole jelzéseire. Hiába ő „a kedvenc színésznője”, előadásai főszereplője, hiába szívbemarkoló, ahogyan felsorolja miért szereti, mégis elmennek egymás mellett. Nicole visszaköltözik a nyugati partra, ahol először egy kellemetlen televíziós szerep várja, majd forgatókönyvíróként is befutott színésznővé válik.
Kettőjük szétválása reflektál az amerikai kultúra eltérő értékválasztásaira is.
New Yorkban például az a jó, hogy lehet gyalog járni, halljuk többször, Los Angelesben meg ott az a nagy tér, jön az ellenvélemény, de nem áll messze az igazságtól az sem, ha a két állam eltérő jogrendszerének abszurditásait véljük felfedezni, vagy ha a nyugati part szórakoztatóipari és a keleti part függetlenfilmes hagyományait látjuk összecsapni, és Scorsese után szabadon a mozi és a film különbségtételére gondolunk.
Visszatérve az alaphelyzethez, egy válás önmagában is fájdalmas átalakulást jelent, de ha ott egy kisgyerek, akit mindketten szívből szeretnek, mellette szeretnének élni és közösen nevelni, a megoldás pokolivá válhat. Dacára minden önfegyelemnek, önáltatásnak, intelligens viselkedésnek, itt is elszabadul a téboly, a humorral átszőtt drámai jelenetek, szenvedélyessé, már-már háborússá válnak. De Noah Baumach egyszerre realista és romantikus, és nem a tárgyalóteremben találja meg a drámai csúcspontot: hiszen nem a szeretet elmúlásáról, hanem továbbéléséről, csak éppen meghatározhatatlanságáról beszél.
Házassági történet
(Marriage Story)
16 éven aluliak számára nem ajánlott amerikai vígjáték, dráma
Bemutató: 2019. november 28.
Forgalmazó: Netflix
Fejléckép: Scarlett Johansson és Adam Driver a Házassági történet c. filmben (Fotó: Netflix)