Bemutatta személyzetének legújabb tagját szerdán a bostoni Szépművészeti Múzeum: a weimari vizslakölyköt arra fogják kiképezeni, hogy kiszagolja a rovarokat és más kártevőket.
Katie Getchell, a múzeum igazgatóhelyettese a The Boston Globe napilapnak elmondta, hogy a rovarok folyamatos problémát jelentenek a múzeumnak, amely már terveket dolgozott ki az esetleges rovarirtási lehetőségekre. E tervbe illeszkedik Riley is, aki segíteni fog a személyzetnek kiszagolni az olyan kártevőket, amelyeket az emberek nem láthatnak.
"Sok olyan dolog van, amit behozunk a múzeumba és természeténél fogva kártevőket is behurcolunk vele" - magyarázta Katie Getchell, a igazgatóhelyettes. “Riley-t meg kell rá tanítani, hogy ha bogarakat észlel, amiket mi nem vettünk még észre, akkor üljön le az adott műalkotás előtt és jelezzen. Így meg tudjuk vizsgálni az adott tárgyat és ki tudjuk deríteni, hogy valóban kártevők garázdálkodnak-e benne és mit lehet ezzel kezdeni. Ez óriási lépés lenne az állományvédelem érdekében."
Getchell nem tud olyan esetről, amelyben múzeum hasonló munkára kutyát alkalmazna. A wiemari vizslával a múzeum látogatói nem fognak találkozni, a színfalak mögött fogja munkáját ellátni - tette hozzá.
A szentpétervári múzeumba Erzsébet orosz cárnő rendelte el, hogy tartsanak cicákat a palota egér-problémáinak megoldására. Az hivatalos macskák száma jelenleg 70 körül jár. Az alagsorban laknak és szabad bejárással rendelkeznek a múzeum raktáraiba - erre szükségük is van a munkájuk végzéséhez.
Külön konyhában készül az ételük és egy apró kórházat is fenntartanak nekik - ahogy arról a The Telegraph is beszámolt.
A neves gyűjtemény az elmúlt évszázadok alatt mindössze egyszer maradt macska nélkül: a II. világháborúban, Leningrád ostroma alatt, amikor az éhező lakosonak áldozatául esett a város teljes macskapopulációja. A cicák azóta visszatértek és szinte már önálló látványossággá váltak a neves gyűjteményben, bár a kiállítóterekbe nem mehetnek be, a múzeum munkatársai szerint az egerek elriasztásához pusztán az is elég, ha a rágcsálók érzik a macskák szagát a környéken.
Természetesen a brittek sem maradtak le:
A British Museum egyik lelkes korábbi alkalmazottja az egyik üzemi területen talált tábla nyomán fogott kutatásba. "Ezen a területen a macskák etetése szigorúan tilos! A kijelölt etetőhely a British Museum északkeleti sarkán található."
A férfi érdeklődését főleg az keltette föl, hogy három év alatt, amióta a múzeumban dolgozott, egyetlen macskát se látott még a környéken. Az archívumban ráakadt a bentlakó múzeumi alkalmazottak beszámolóira, akik az itteni cicákról is készítettek feljegyzéseket. Az 1860-as években például a kéziratok kezelője számolt be naplójában a kedvenceiről - igen színesen. Ekkor még vidám anekdoták szóltak a múzeum saját névvel és személyiséggel rendelkező cicáiról.
Az angol fővárosban mindenütt gondot okozott az állatok túlszaporodása. A múzeum alagsorába közel 100 cica vette be magát. A dolgozók kétségbeesett kérése ellenére - a macskák elég vadak voltak - sem a helyi állatmenhelyek, sem a minisztérium nem tudott segíteni azon kívül, hogy javasolták: ne etessék a macskákat.
A helyzet vidám mellékterméke egy 1967-es cikk, amelyben azt taglalják, hogy
Az állatok állítólag nagyobbak és okosabbak, mint egy átlagos házimacska, mivel az egyiptomi részlegben, illetve a tudományos iratok közelében alszanak és ez hat rájuk. A cikk nyilvánvalóan áltudományos, de a dolgozóknak nem kevés vidám percet szerzett.
A Macska Jóléti Szövetséget az egyik gondok, Rex alapította az akkorra 6 fősre leszorított macskapopuláció gondozására. A férfi jelenségnek számított a múzeumban, azonban az ő nyugdíjazásával eltűntek a macskák is 2000 környékén.
Nagy előnye, hogy természetes megoldás. A kártevőkért felelős munkatár szerint a madár nagyon hatékony is, amellett, hogy menő.
(via MTI, The Boston Globe, British Museum - blog.britishmuseum.org, The Telegraph )