Ergy Landau (1896-1967) jómódú zsidó családban nőtt fel, ahol a fotográfia is fontos szerepet játszott: szívesen készíttetett magáról a család portrékat, csoportképeket. Akkoriban az ilyesféle „úri dolog” irigylésre méltó társadalmi státuszt fejezett ki. Az 1910-es évektől a polgárság számára elérhetővé vált a fényképezés, sőt már a nők is megmutathatták magukat alkotóként, nem csak múzsaként. Ergy Landau 1915-ben kezdett el fényképezni, akkor még Landau Erzsiként aláírva felvételeit. A kor első jelentős női fotóművésze, Máté Olga tanította a fényképezés mesterségére.
Kapcsolódó
Az első nő, aki itthon aktot fotózott
Máté Olga fotóművészt az egyik legjelentősebb műtermi portréfotográfusként tartották számon a 20. század elején. Nevét mégis nagyon kevesen ismerik, pedig kortársai, Székely Aladár, Pécsi József és Rónai Dénes is nagyra becsülték: ő volt az első nő itthon, akit férfikollégái egyenrangú félként kezeltek, sőt konkurenciát jelentett számukra. Mégis magányosan és elfeledve halt meg.
Épphogy csak betöltötte 23. életévét, amikor műtermet nyitott a fővárosban:
a kor hírességei is megfordultak nála, ekkor készített többek között Thomas Mannról is felvételt.
Noha nem szorult volna rá anyagilag, mégis szakmát akart tanulni, és önállóan, függetlenül élni, kiélve alkotóvágyát. Gyerekportrék készítésére szakosodott, több díjat is nyert, ám hamarosan mégis emigrálni kényszerült, mert az akkori politikai hatalom a zsidó lakosságot diszkrimináló intézkedéseket vezetett be. Így lett tagja a magyar emigráns diaszpórának, amely olyan nagy fotográfusokat adott a világnak, mint Robert Capa, André Kertész, Kati Horna és Brassaï. 1924-ben Párizsban nyitotta meg saját műtermét, a rue Lauriston 17. szám alatt.
Ergy Landau: Tornászok az Eiffel-torony alatt, 1950 (Fotó/Forrás: Mai Manó Ház)
A Mai Manó Ház hiánypótló kiállításán a fotográfus életművéből a korai önarcképeitől kezdve a magazinokba készített gyermekportréin át az aktképekig bőségesen találunk példákat.
Landau 1933-ban részt vett a szintén magyar származású Charles Rado által alapított RAPHO fotóügynökség létrehozásában. A művész halála után az értékes hagyatékot Raymond Grosset, az ügynökség volt igazgatója őrizte: lánya, Kathleen Grosset a tárlat egyik kurátoraként működött közre. Róla is láthatunk egy felvételt, amelyen még csak egyéves – mondta el Kathleen Grosset a sajtóbejáráson, hozzátéve, Landau jó barátságot ápolt édesapjával, aki a második világháború után vette át az ügynökség igazgatását.
A művész 1965-ben tragikus buszbalesetett szenvedett, állapota jelentősen megromlott: a barátok támogatták anyagilag, ők adták össze a pénzt az ápolónőre is, aki otthonában gondozta.
Ergy Landau: Gyermek, 1930-as évek (Fotó/Forrás: Mai Manó Ház)
Ahogy Kathleen Grosset mesélte, édesapja és a barátok annak idején nagyon rövid idő alatt ürítették ki Landau lakását, ahol a számtalan fénykép mellett sok levelezést is találtak. 1967-ben bekövetkezett halála előtt Raymond Grosset-ra hagyta minden fényképét.
Landau kiterjedt baráti körrel rendelkezett, amelybe Moholy-Nagy László éppúgy beletartozott, mint Arthur Koestler és a később állatportréiról világhírűvé vált Ylla, azaz Koffer Kamilla, aki szintén egy elfeledett magyar fotográfusnő. Ylla kezdetben Landau asszisztenseként dolgozott, ahogy egy másik magyar származású fotós, Nora Dumas, eredeti nevén Kelenföldi Telkes Nóra is.
Ergy Landau: Assia, 1932 (Fotó/Forrás: Mai Manó Ház)
A kiállításon Yllaról és Koestlerről is látható felvétel, sőt Nora Dumas is pózolt a művésznek, mégpedig egy aktfotó erejéig.
(Nora Dumas moisson-i kertjében, 1930-as évek). Landau finom, nőies művészi aktjai a Természetjáró magazinban jelentek meg, amelyekből néhány képet a kiállításon is bemutatnak. Ergy egyébként is szívesen járta a természetet barátaival, akkoriban sokat utaztak együtt a francia vidékre, így kézenfekvő volt, hogy a magazinos fotókhoz is útitársait kérte fel „modellnek”.
A békés, boldog időknek azonban vége szakadt a második világháború kezdetével. A kurátor részleteket nem tudott mesélni arról, hogyan vészelte át ezt az időszakot Landau, ám annyi bizonyos, hogy
1939 és 1944 között nem volt hajlandó viselni a sárga csillagot.
„Ergy a Gestapo egyik párizsi központjának a közelében lakott, mégis megúszta ép bőrrel. Nővére és annak férje már nem volt ennyire szerencsés, őket elhurcolták és meggyilkolták a nácik” – mondta el a kurátor.
Ergy Landau: Párizs felszabadítása, 1944 (Fotó/Forrás: Mai Manó Ház)
Párizs felszabadítását is megörökítette 1944-ben, a második világháború után pedig még mindig keresett fotósnak számított. Továbbra is magazinoknak fényképezett, gyermekportréi pedig igazán ismertté és népszerűvé tették. Sok más kollégájához hasonlóan, ő is járta a világot: kamerájával lencsevégre kapta Mongóliát, Brazíliát, a Kanári-szigeteket, Oroszországot és Kínát is.
Ő volt az első francia fotós, aki eljutott Kínába: Pekingben és Sanghajban az utca emberét fényképezte, ám képein annyira boldognak tűntek az alakok, hogy a Life magazin végül nem hozta le a fotókat.
„A túlságosan is boldognak látszó Kínát” ugyanis nem akarták bemutatni. A tárlaton Kínában készült felvételeiből is láthatunk jó néhányat.
Ergy Landau: Székek, 1930-as-évek (Fotó/Forrás: Mai Manó Ház)
Landau 1948-ban kapta meg a francia állampolgárságot, ám útlevelében nincs nyoma annak, hogy valaha is hazalátogatott volna Magyarországra. Csak most, fényképek formájában tért vissza.
Ergy Landau, Budapest–Paris, 1896–1967
Helyszín: Mai Manó Ház
Időpont: március 21.–május 14.
Kurátorok: Kathleen Grosset, Laurence Le Guen, David Martens
Fejléckép: Ergy Landau: Ergy Landau, 1930-as-évek (Fotó/Forrás: Mai Manó Ház)
hírlevél
