Frida Kahlo (1906-1954) az utóbbi években ikonná vált és ezzel együtt – bármennyire profánul hangzik – divatba jött.
A Nemzeti Galéria 2018-as kiállításának záróterme remekül megragadta a festő életének ezt az aspektusát is: Frida egyaránt ihletett tetoválást, divatbemutató-koncepciót és videóklipet. A Kahlo életéről szóló film esetében éppen az az egyik kihívás, ami a nézők érdeklődését is garantálja, hogy a művészről szinte mindenki tud mindent. Arca, festményei és a története a popkultúra része. Nehéz újat mondani róla, de a filmre beülve reméltem, hogy nem lehetetlen.
További képekért kattints a fotóra:
A Viva la vida azonban inkább egy eminens diák ötös felelete, mint rejtett titkok feltárása.
A dokumentumfilm készítői a legkompetensebb megszólalókat állították a kamera elé, mint a Frida szülőházából és otthonából múzeummá lett Kék Ház igazgatónőjét, aki a gyűjtemény néhány darabját tárja elénk. Vagy Christina Kahlót, a művész húgának unokáját, aki azonban maga nem találkozott a festőlegendával, így a családi emlékezetből és legendáriumból tud csak mesélni. (Ezt egyébként megtette akkor is, amikor ellátogatott a magyar kiállításra a beszélgetésről készült videó itt meg is tekinthető!) Megszólal az a fotósnő is, aki épp a Kék Házban dolgozott, amikor 50 év után kinyitották Frida fürdőszobáját, ahova férje a nő halála után bezsúfolt a a személyes holmijait. Az ott készült felvételekből azonban sajnos keveset látunk, ahogy a történetben is érződik, hogy több is lenne még.
A film Frida Kahlo saját szavait idézi fel levelei, naplója és személyes vallomásai alapján.
Narrátorként Asia Argento, David di Donatello-díjas olasz színésznő kalauzolja végig a nézőket. A vásznon megjelennek leghíresebb festményei, amelyeket ma Mexikó legnevesebb múzeumaiban őriznek. A részletgazdag közeli felvételeken többek között olyan műalkotások jelennek meg a filmben, mint az Frida és Diego Rivera (1931), A két Frida (1939), amely a válásuk után készült, valamint A törött oszlop (1944) és A megsebzett szarvas (1946), amelyek testi szenvedésének állítanak emléket.
A műalkotások mellett számos olyan archív fotó – köztük a magyar származású fotográfus, Nickolas Muray képei – eredeti öltözék és személyes tárgy is feltűnik a filmben, amelyeket eddig nem láthatott a közönség. Ezeket mostanáig a Frida egykori otthonában, a híres Kék Házban (La Casa Azul) működő Frida Kahlo Múzeum zárt archívumában tárolták, és sok szempontból árnyalják a mindennapi életéről, személyiségéről alkotott képet.
Az archív felvételek mellett a stáb ellátogatott a festőnő életének eredet helyszíneire is. Így láthatjuk a kereszteződést, ahol a híres baleset történt 95 évvel ezelőtt, 1925. szeptember 17-én. A tizennyolc esztendős Frida Kahlo épp egy túlzsúfolt buszon ült, amikor karamboloztak egy villamossal. Minden utas megsebesült, ám a lány szenvedte el a legsúlyosabb sérüléseket.
Egy férfi észrevette, hogy ömlik belőlem a vér, majd egy közeli biliárdterem egyik asztalára fektettek, míg értem nem jött a Vöröskereszt.
Amikor megpillantottam az édesanyámat, azt mondtam neki: »Életben maradtam, és van is miért élnem – ez a festészet.«”- emlékezett vissza egy interjúban.
A baleset következményei egész életét meghatározták, azonban a film valamennyi megszólalója megerősítette, hogy
Frida a fizikai fájdalom ellenére szenvedélyes életszeretete mit sem változott, derűs, életvidám személyiség volt.
A festményeiből sütő fájdalom nem határozta meg a személyiségét. Ezt támasztja alá a film címét is adó felirat a mindössze nyolc nappal a halála előtt készített dinnyéket ábrázoló csendéletnek a címe: Viva la Vida! (Éljen az élet!)
Ha valaki keni-vágja Frida életét, annak inkább egy gyönyörű felvételekkel kísért, átfogó ismétlés lehet a mozi, az újoncoknak azonban szépen összeszedett ismeretterjesztő darab - költői betétekkel. Frida lírai énje (alkalmanként megkettőzve) fehér ruhába kóborol, táncol végig a filmen fel-fel bukkanva az asszony életének jelentős helyszínein.
Giovanni Troilo olasz filmrendező mozifilmjét a 35. Torinói Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be. Hazánkban A művészet templomai sorozat keretében, a Pannonia Entertainment forgalmazásában kerül a mozikba. Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban vetítik, emellett országszerte számos további helyszínen, többek közt Szegeden, Pécsett, Szombathelyen és Debrecenben is bemutatják, eredeti nyelven, magyar felirattal. A Várkert Bazár és az Art+ Cinema műsorán, emellett a sorozat online filmkölcsönzője segítségével otthonról is megnézhetők a korábbi epizódok. Ősszel és télen további új bemutatókkal folytatódik a sorozat, köztük Peggy Guggenheim gyűjtőszenvedélyét, Modigliani és Botticelli életpályáját bemutató filmekkel.
Viva la Vida – Mozifilm Frida Kahlo életéről és művészetéről
olasz ismeretterjesztő film, 90 perc, 2020
Forgalmazó: Pannonia Entertainment Ltd.