- A Slow Design kifejezés mit takar pontosan?

- Egy olyan komplex tervezői szemléletről van szó, ahol a designer az általa megalkotott termék hosszú távú hatásait is tudatosan számba veszi és ezeket az ökológiai, a kulturális és a gazdasági fenntarthatóság szempontjából is vizsgálja. A tárgy teljes életciklusában gondolkozik. A gyártási folyamat során például figyelembe veszi, hogy a termék szétszerelhető legyen vagy biológiailag lebomló alapanyagból készüljön. A designer, ha teheti, lokális nyersanyagok mellett dönt. Előnyt élvezhetnek a helyi manufaktúrák és kisvállalkozások, tehát a gyártás nem Ázsiában történik.

- A tárgyak tulajdonosainak mi a szerepe ebben a szemléletben?

- A Slow Design felelős magatartást követel a felhasználó részéről is. Arra biztat, hogy ha meg is untad, ne dobd el a tárgyat, hanem Do It Yourself (DIY, vagyis csináld magad - a szerk.) módon alakítsd át. A használt farmeredből például készíts táskát, majd ha már az sem jó, vidd el a helyi közösségi piacra és cseréld be valamire. Egyre inkább azt látom, hogy eltűnik a határvonal a képzett designer és a laikus között. Nagyon sokszor a designer is beletervezi a felhasználó kreativitását a termékébe. Ugyanerre a kreativitásra alapoz például a hobbiboltok egyre szélesedő hálózata is. Mindez azért is fontos, mert minden kézműves tevékenységnek prevenciós hatása van. Szinte regenerálja az idegrendszert, amit az urbánus lét amúgy folyamatos ingerrel, zajjal és stresszel terhel.

- A Slow Design elvei szerint készült tárgyak tehát arra biztathatnak, hogy tegyünk egy lépést a nyugodtabb és zöldebb élet felé?

- Igen - a DIY is egy példa, de ugyanilyen jó, ha egy tárgyban eleve benne van az újrahasznosítás lehetősége. A Slow Design egy ernyőfogalom, a nemzetközi nyitókiállításunkon 13 alkategóriára bontottuk. A városi biciklis kultúrától az új kézművességen át a tradíciók újraértelmezéséig számos fogalomkör megjelenik. Ha egy tárgy az összes lehetséges Slow Design alapelvből akár csak két-hármat teljesít be, már az is sokat jelent. Ugyanígy: ahhoz, hogy fenntartható legyen az élet a bolygónkon, egy-két tudatos lépés is számít. Ez nem könnyű. A váltás soha nem úgy történik, hogy autóval jártam, komolyan fogyasztottam, gyorsétteremben ettem, aztán egyik napról a másikra környezettudatosan kezdek élni. Nagyon ritka a teljes kivonulás a korábbi életünkből, ehhez egy komolyabb kataklizma szükséges - de apró lépések mindenképp tehetők.

- A te életedben változtatattak valamit a Slow mozgalmak, tudsz lassítani?

- Bizonyos területeket tekintve igen, de ez életkori sajátosság is. Nehezen lassítottam volna a húszas, még a harmincas éveimben is. Idén lettem negyvenéves, ez egy komoly határállomás: másutt vannak a hangsúlyok az ember életében. Két dologra figyelek nagyon: az egyik a mozgás, a másik a fogyasztás. Például ruhákat magyar tervezőktől választok, hogy a helyi brandeket és kisvállalkozásokat támogassam - persze ez a szakmámból is következik. Csak minőségi ételeket eszem, hétvégenként piacon vásárolok. Spontán, impulzív módon nem veszek meg semmit: mindig rákérdezek arra, valóban szükségem van-e az adott tárgyra.

- Rengeteg program lesz a tíz nap alatt, például kerekasztalok, vásárok, filmvetítések. A Nyitott stúdiók keretében abba is bele lehet majd látni, hogyan dolgoznak a tervezők. Sok kiállítás is nyílik. Melyiket ajánlod közülük?

- Design szakemberként minden évben úgy érzem, hogy a fesztivál nyitókiállítása - ami minimum egy hónapig van nyitva - hiánypótló a hazai design kultúrában, hiszen nemzetközi színtérről a legfrissebb, sokszor díjnyertes munkákat hozza el a magyar nagyközönség számára. Idén tizenkét országból több mint nyolcvan tárgyat válogattunk a Slow Design tematikának megfelelően. Itthonról gyakran nincs pénz elutazni a nemzetközi kiállításokra és szakvásárokra, nehezebb tájékozódni, nem tudjuk igazán, hol vannak a hangsúlyok. A nyitókiállításon olyan tendenciákkal lehet megismerkedni esszenciális formában, amelyeket egyébként csak részinformációkból vagy folyamatos tájékozódással lehetne megszerezni. Ez egy kötelező történet mindenki számára, aki kicsit is képben akar lenni azzal, hogy hol tart a design szakma.

- Alkotóműhelyeket, műhelyfoglalkozásokat is szerveztek, beszéltünk a DIY és a kreatív boltok terjedéséről. Mitől ilyen népszerűek ezek az irányok?

- Nagyon megnőtt az értéke mindennek, ami kézzel készül. Ma egy egészen másféle fogyasztói attitűd a jellemző, mint korábban. Eddig igazodtunk: én is olyan sportcipőt szeretnék, mint amilyen a szomszédomnak van. Meg kell vennem, hogy a társadalmi státuszomat meg tudjam mutatni. Ma már nem ez az attitűd a szexi. Ha te csinálsz magadnak tárgyakat, amelyek teljesen egyediek, ma az a cool a fiatalság körében. Ha benne van a fantáziád, a kreativitásod, esetleg a két kezed munkája és egyetlenegy van belőle a világon. Az individuum és a döntései felértékelődtek és ennek megfelelően a szépség fogalom is nagyon erősen átalakult. Régen perfekcionalisták voltunk, egy sorozatgyártott tárgyban nem lehet hiba. Ma az esetlegességnek, a kézműves jellegnek magas az ázsiója. Ez az, amit értékelünk, és nem akarunk elidegenítő módon tökéletes tárgyak között élni. 

- A kézműves jelleg felértékelődése és a Slow mozgalmak terjedése mindenhol jellemző?

- Igen, nagyon komoly átrendeződés van a világban, ami minimum 5-8 éve érezteti a hatását. Magyarországra minden egy picit később gyűrűzik be, de abszolút nemzetközi trendről van szó. Bizonyos kultúráknak mindig is a része volt a kézművesség  tisztelete - a japán hagyományokban például nagyon magas rangja van. Európában a sorozatgyártás és a tömegtermelés új esztéteikai elveket hozott magával, a kézműves értékek háttérbe szorultak. A most jellemző folyamatokban persze a gazdasági válságnak is szerepe van: számos terméket kis szériában kezdenek el gyártani a nagy helyet. Működnek a globális piacok, de egyre nehezebb eladni, egyéni igényeket kell kiszolgálnia a nagy cégeknek is. Ahelyett, hogy több millió példányban gyártanának és tárolnának termékeket, a cégek inkább internetes kereskedelembe kezdenek: csak akkor készítenek el valamit, amikor a vevők megrendelik. 

- Ha körülnézek a design üzletekben, hiába tetszik valami, szeretnék vele egyedi lenni vagy tudatosan vásárolni - nagyon drága. Egy sima póló is kerülhet több tízezer forintba.

- Itthon nagyon szűk a fizetőképes réteg, de más a helyzet globálisan és más Nyugat-Európában is. Ott negyvenezer forint nem nagy összeg egy ruháért - ennek akár a négyszeresét, ötszörösét is kiadják egy-egy darabért. Az a magyar tervező, aki kizárólag itthon gondolkodik, elbukott. Minimum nyugatra vagy a skandináv államokra kell néznie, ahol az emberek nyolcszoros fizetésből költenek, tudatosan és igényesen. Pesten nagyon sok design üzlet a turista útvonalak mentén helyezkedik el, rájuk specializálódtak. A külföldiek az egyéni stílusjegyeket keresik - és meg is tudják fizetni. Számukra a lokális érték és a helyi kultúra lenyomata tesz igazán értékessé egy tárgyat. Egy magyar állampolgárnak pedig értékelnie kell azt a hagyományt, amiben benne áll. Ilyen például ma a kalocsai minta terjedése, amit most kezdünk felfedezni, ehhez pedig komoly önreflexiós szint kell. Ha külföldön a saját vizuális kultúránkat akarjuk eladni, az egyéni ízre kell helyeznünk a hangsúlyt, amivel hozzá tudunk adni a globális egészhez.

- Kevesen tudják megfizetni és nem léptünk ki a válságból, mégis úgy tűnik, a design virágzik itthon. Egyre több a vásár, design túrákat hirdetnek, boltok nyílnak. Ez egy csalóka pozitív folyamat, vagy valóban így van?

- Valóban így van. Szoktam monitorozni ezeket a vásárokat, számos létezik - a WAMP, a Kreatim, a Gouba - Gozsdu Bazaar, a Best of Stilblog vagy az ötezer forint értékhatáros NEMURIMURI Design Piknik. Van egy limit, körülbelül öt-nyolcezer forint - Karácsony környékén inkább tízezer - amit még itthon is kiadnak az emberek design tárgyakért. A magyar tervezők próbálnak apró tárgyakat előállítani, hogy ne csak egy-kettőt tudjanak eladni, hanem jóval többet. Legjobban piros betűs ünnepekkor, vagy a turista szezon alatt futnak a vásárok.

 - Idén a finn Fiskars Design Village a díszvendég, egy Helsinki mellett lévő, a Slow Design értékeit képviselő művészfalu. El tudnál képzelni egy ilyen közösséget itthon?

- A Fiskars Village-et egy multinacionális brand, a Fiskars egy elképesztően bölcs döntéshozója indította el a nyolcvanas években. Nagyon nehezen valósulna meg itthon egy ilyen kezdeményezés, nincsenek illúzióim ezzel kapcsolatban. A civil és a közösségi szemléletnek is erősebbnek kellene lennie - mert ez az attitűd az, ami ezt a több mint százhúsz Fiskars Village-ben élő művészt hosszú évtizedeken keresztül is működő közösségé tudja kovácsolni. Emellett Finnországban teljesen mást jelent a vidéki élet. Ott nincs akkora hangsúly a fővároson, a Fiskars Village nem a senki földje. Ugyanazt az infrastrukturális és kulturális nívót találom, mint bármelyik finn nagyvárosban - ez a magyarországi falvakról nem mondható el. 

- A Design Hét Budapest kurátoraként mivel foglalkozol pontosan?

- Mivel nagyon kicsi stábbal és büdzséből dolgozunk, mindenkinek multifunkcionálisnak kell lennie, több feladatkört is ellátunk. Nekem egyszerre kell lennem art directornak és gazdasági vezetőnek, kurátornak és projekt menedzsernek, logisztikai szakembernek, korrektornak és szerkesztőnek. Minden évben megfogadjuk, hogy kevesebb programunk lesz, ehhez képest mindig bővítünk - idén is a Slow Cinemával (a Cirko-Gejzírrel közös szervezésben - a szerk.) és a Bits & Beats-el. Sajnos egyre kevesebb pénzből dolgozunk. Arra büszke vagyok, hogy ez egyáltalán nem látszik a színvonalon.

- Mi a Bits & Beats kezdeményezés, hogyan jött az ötlet?

- A fogyasztói társadalmakban a hangsúly egyre inkább a fiatalok irányába tolódik el, fontos fogyasztókká váltak és a vizuális kultúrát is nagyrészt ők alakítják. Ha a Design Héttel ízlést szeretnénk fejleszteni és információt továbbítani, a húszas évei elején járó korosztályt nem hagyhatjuk figyelmen kívül; a döntéseik, a preferenciáik nagyon fontosak. A Bits and & Beats őket célozza meg egy tematikus VJ és DJ show formájában, ahol a designerek maguk is zenélnek majd. Ez egy elképesztő vizuális és zenei élményt adó bulisorozat lesz, ami minden este tízkor kezdődik és hajnalig tart.

- Említetted, hogy kicsi a keret, amiből dolgoztok. Kik támogatják a Design Hetet?

- Már kilenc éve a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának tudatosságán, felvilágosultságán és szakmai elkötelezettségén múlik a büdzsénk legnagyobb részre. A hivatal alapösszegét kiegészíti idén egy nem elhanyagolható támogatás a NKA részéről és a Design Terminál, mint szervező is hozzájárul a megvalósulás költségeihez. Ez a három forrás ugyanakkor együtt is kisebb a tavalyi keretünknél.

- Hogyan látod a szakma jövőjét itthon?

- Húsz éve nagyon közelről és sok aspektusát nézve a régi és az új harcaként látom ezt a területet. A sorsunk ezekben az években fog eldőlni, az utolsó pillanatokban vagyunk: vagy a nagypolitika szintjén meghozott, hathatós gazdasági- és kultúrpolitikai iniciatívákkal fejlesztjük a kreatív iparunkat, vagy annyira lemaradunk Nyugat-Európától, hogy a szakadékot már nem lehet majd  betemetni. Minden perc számít, a design egy hihetetlenül gyorsan változó terület. A versenyképesség az információhoz és az új technológiákhoz való hozzáférést jelenti, ami párbeszédképességet eredményez - ebben mi most nem állunk jól. Ahhoz, hogy lássuk hol tart a világ és melyek a globális problémák, jelen kellene lennünk a legnagyobb design eseményeken. Sokaknak és sok területről kellene kiutaznia - tanároknak, diákoknak, újságíróknak, gazdasági szakembereknek, politikusoknak. Hogy meghozzák-e a nemzetközi párbeszéd és a gazdasági versenyképesség kialakulását elősegítő döntéseket, nem az én szintemen dől el.