Hogyan illeszkedhet harmonikusan a mai otthonokhoz egy paraszti kultúrából származó, hagyományos technikával készített szőttes, fonott kosár, csuhétárgy vagy nemezszőnyeg? Hogyan kelnek életre a ma emberének keze által az ősi minták? Hogyan lehet a kézműves és szellemi örökséget megtanulni, megélni és átadni a következő generáció számára? Hogyan tudjuk előcsalogatni magunkból a bennünk élő mestert? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a kiállítás, amely megtervezésének egyik vezérfonala a kurátorok számára a fenntarthatóság és azon belül a környezettudatosság volt. A szakmai és esztétikai szempontból is kiemelkedőnek talált, kiállított tárgyak ugyanis természetükből fakadóan, de az installációk és egyéb design elemek is egytől-egyig természetes, illetve újrahasznosított anyagból készültek.

A kiállítás célja, hogy a most szakmai vizsgát tett negyvenhét kézműves alkotót bemutassa és

Ezenfelül a tárlaton betekintést nyerhetünk a technikai fogások elsajátításának hosszú folyamatába, a gyűjtőutak izgalmaiba, és megismerhetjük azt a komplex látásmódot is, amely a mai ember számára elengedhetetlen a népi kézműves hagyományok megértéséhez.

„A kézzel történő alkotásra nagy szüksége van a mai kor emberének – vallja Pintér Piroska, a Hagyományok Háza szövő szakképzésének szakoktatója –, amikor minden az éterben, a virtuális világban zajlik, a kéz által készült tárgyakban tudják a hallgatók újra megtalálni önmagukat.” A kiállítótérben ezt a tudást, áramlást, megélt harmóniát közvetítik felénk a kiállított vizsgaremekek és enteriőrök, ahogy barangolunk az élővé vált mesterségek kézzel és szívvel készített alkotásai között.

Részlet a Játéktól a mesterségig című kiállításból (Fotó/Forrás: Dusa Gábor / Hagyományok Háza)

Fejléckép: Részlet a kiállításból (fotó/forrás: Dusa Gábor / Hagyományok Háza)