A Pilátus a legjobb rendezés díja mellett elnyerte a legjobb főszereplőnek járó díjat, Hámori Ildikó alakításáért, Hartung Dávidnak a legjobb operatőrnek, Mezei Áronnak pedig a legjobb vágónak járó Milánói Filmdíjat ítélték oda december elején Milánóban.
Dombrovszky Linda 2013-ban Almási Tamás osztályában diplomázott az SZFE film- és televíziórendező szakán. Régóta foglalkoztatja a dokumentumfilm és a fikció viszonya, korábban díjnyertes dokumentumfilmjeiről és kisjátékfilmjeiről ismerhettük a nevét, köztük a Volt egyszer két balerina, a Kockaember, vagy a Csehszlovákia 1968-as megszállását feldolgozó Piros rózsa című filmekből. Hetvenes címmel áldokumentumfilmet is készített egyik visszatérő témájáról, a feleslegessé válásról. Filmjeiben rendszeresen fordul az idősek, az öreg kor problémái felé. A Pilátus az első egész estés játékfilmje, amellyel elnyerte a legjobb rendezőnek járó Milánói Filmdíjat. A Cross Dot Film gyártásában készült alkotást a Magyar Média Mecenatúra program Fehér György-pályázata támogatta, a köztelevízió a fesztiválszereplések után mutatja be.
Lépésről-lépésre, filmről-filmre vezetett az utad a Pilátusig. Mióta készültél az első játékfilmedre?
Nagyon sok sikertelen pályázat után jött össze a Pilátus, gyakorlatilag a Filmművészeti Egyetemen készített diplomafilmem után nyolc éven keresztül „csak” kisfilmeket, dokumentumfilmeket és sorozatokat forgattam – és természetesen nem azért, mert nem pályáztunk folyamatosan újabb és újabb anyaggal... Én úgy gondolkozom, hogy biztosan oka van annak, hogy ez így történt, és ennek a filmnek kellett elkészülnie, mint az első egész estés filmem. Persze remélem, nem kell majd ugyanennyit várnom a következő játékfilmem elkészültéig.
Hogyan esett a választásod Szabó Magdára?
Szabó Magda régóta fontos. Szép lassan szerettem meg a regényeit, elsősorban azért, mert nagyon személyes író, aki megható őszinteséggel és pontossággal mesél általános emberi érzelmekről, viszonyokról, emberi gyarlóságokról. A Für Elise-t, a Freskót, az Ajtót olvasva mélyen át tudom érezni azt is, amivel kapcsolatban egyébként semmilyen személyes érintettségem nincs. Egyszerűen közel áll hozzám Szabó Magda személyisége.
Bár szinte egy évszázad választ el minket, a gyökereink közösek: Debrecenben születtem én is, kisgyerekként az ablakomból ráláttam az írónő házára.
Otthon gyakran beszéltek róla a felnőttek, a családi kultúránk része volt. Apai nagyszüleim az ő szüleinek a sírja mellett nyugszanak a debreceni temetőben.
balra Hartung Dávid operatőr, mellette Dombrovszky Linda rendező, jobbra elől Hámori Ildikó és Terhes Sándor a Pilátus c. film forgatásán (Fotó/Forrás: Skuta Vilmos)
Mennyit dolgoztatok az adaptáción?
A Pilátus egy sokkal nagyobb szabású regény, mint a forgatókönyv: mi egy szeletét ragadtuk csak meg a történetnek, a lényegi részét, a többi helyszínt, idősíkot, karaktert elhagytuk, vagy háttérbe szorítottuk. Ahogy Enyedi Ildikó fogalmazta egyszer az adaptációk kapcsán: „a regény lelkét” kell megragadni, aztán önálló életre kel a film, saját törvényei szerint működik, nem lehet és nem is szabad számonkérni rajta az alapművet. Somogyi György és Szélesi Sándor forgatókönyvírókkal azon dolgoztunk tehát, hogy az anya-lánya történet legyen a középpontban, az ő lélektani drámájuk. Áthelyeztük a jelenbe a cselekményt, így a történelmi vonatkozások is kiestek belőle. Kisebb hangsúlyt kapott az a motívum is, hogy egy falusi asszonyt a városba költöztet a lánya, aki nehezen küzd meg a modern városi körülményekkel - ez a kontraszt ma már nem olyan szembetűnő, mint a hatvanas években volt.
Szeretik egymást, de nem tudják egymást jól szeretni – ez a mondat került a fókuszba, így minden egyes jelenet megírásakor valahogy ennek a gondolatnak kellett ott lebegnie.
Miért választottál ilyen "nehéz" történetet?
Én mindig arról csinálok filmet, ami mélyen foglalkoztat, aminek a megfejtését kicsit attól is várom, hogy mesélek róla. Fontosnak tartom nagyon, hogy a néző is tovább gondolja azt a problémát, gondolatot, amit felvetek, és az ő lelkében is dolgozzon kicsit az adott kérdés.
A Pilátusban a szeretet gyakorlásának nehézségéről, egymás megértésének fájdalmas lehetetlenségéről szeretnék mesélni, Szabó Magda után szabadon.
Néha nézzünk magunkba, hogyan viselkedünk mi egy-egy emberi kapcsolatunkban (legyen a másik oldal az apánk, anyánk, gyermekünk, testvérünk, szerelmünk) – vajon mit tudunk esetleg mi magunk változtatni azon, hogy jobb legyen a velünk való közös élet. Nehéz ezt tudatosan jól csinálni, ezért is jó, ha ezek a kérdések néha felvetődnek.
Kovács Zsolt, Kakasy Dóra és Hámori Ildikó a Pilátus c. filmben (Fotó/Forrás: Skuta Vilmos)
Hámori Ildikóval hogyan találkoztál, és mi döntött mellette?
A színészek kiválasztásában nagy segítségemre volt Matyassovszky-Zsolnay Bálint casting director. A legnehezebb feladat az idős asszony, Anna kiválasztása volt. Sok remek színésznő járt a fejünkben, végül Hámori Ildikót hívtuk be egy próbafelvételre, ami után azonnal biztos voltam abban, hogy Györgyi Annával csodálatos anya-lánya páros lesznek. Hallgattam az ösztöneimre, így nem is castingoltunk tovább. Györgyi Anna pedig régóta biztos pont nálam, Iza figuráját rá is formáltuk már az íráskor. Egyébként a Harmadnapon című diplomafilmem kicsit a Pilátus előtanulmánya volt, ott is ő játszotta a lányt (édesanyját egy nagyszerű színésznő, Nagy Anna alakította). Négy filmben dolgoztunk már együtt Györgyi Annával, mégis mindig meglep, hogy még mindig van tovább, újabb és újabb apróságokat fedezek fel rajta, benne, mintha kimeríthetetlen lenne az eszköztára, és szerintem az is.
A férfi szereplők közül Kovács Zsolttal 2007-ben dolgoztam együtt először, azóta is ragaszkodom hozzá, Terhes Sándorral és Székely B. Miklóssal is több kisfilmet forgattunk már, Szikszai Rémusszal ez volt az első közös munkánk.
Györgyi Anna és Dombrovszky Linda a Pilátus c. film forgatásán (Fotó/Forrás: Skuta Vilmos)
Mennyit próbáltatok a forgatások előtt?
A legnehezebb feladat ebben a filmben mind rendezőileg, mind színészileg az volt, hogy a két nő, anya és lánya viszonyát jelenetről jelenetre felépítsük, azaz leépítsük.
Ez a kapcsolat, mint minden emberi viszony, hullámzó, olykor szeretetteljes pillanatokat élnek meg, olykor ott a fényév-távolság köztük. Ezt a szabálytalanul változó ívet kellett tehát egyengetni: hol egyikük, hol másikuk az erősebb, a gyengédebb, a kegyetlenebb, a nagyvonalúbb, az esendőbb. Minden állapotuknak volt egy hívószava, aszerint kellett muzsikálniuk. És persze még egy kis nehezítés, ami egy ilyen film esetében még embert próbálóbb: a rendelkezésre álló tizenhat nap alatt nem kronológiában forgattunk, így az időben ide-oda ugrálva kellett megtalálnunk az épp aktuális állapotot. Végigolvastuk együtt az összes közös jelenetüket, beszélgettünk a lélektani hátteréről egy-egy pillanatnak, de nem szabad ezt sem túlbeszélni, mert ha kiég az indulat, ha rutinossá válik az érzelem, akkor nem fog izzani a vásznon sem.
Több munkádban is foglalkoztat az idős emberek sorsa, az öregedés kérdése, a Pilátus vizualitása és dramaturgiája e körül mozog. Ennyire fontos számodra az idő, az elmúlás?
A Pilátus egyik főhőse az Anya, akit hetvenévesen szakít ki a lánya a vidéki környezetből, a családi házból. Anna a film kezdetekor épp elveszti férjét, így egyedül maradna, ezért veszi őt a lánya magához. Anna számára a férj és az otthon elvesztése szinte mindennek az elvesztését jelenti. Sajnos szinte közhelyesen ismerős egy öregember életében ez az alaphelyzet, ahonnan indul a regény és a film is. Ahogy elfogy körülöttük a tér és az idő, ahogy elfogy az erejük, a motivációjuk, az örömük, úgy élik meg egyre inkább azt, hogy „feleslegessé váltak”.
A feleslegessé válás, a haszontalanná válás érzete számomra nagyon fontos és kibeszélendő probléma, erről szólt a Hetvenes és a Kockaember című kisfilmünk is.
A Pilátusnak is ez az egyik központi gondolata, de inkább a cselekmény kiindulópontja, háttere, a főtéma itt a szeretet gyakorlásának a nehézsége. Az, hogy jól szeretni nehéz. Szabó Magdát ez szinte minden regényében foglalkoztatja, nyilván saját élményéből fakadóan: gondoljunk csak az Ajtóban Emerenc és Magda, az írónő (azaz ő maga) viszonyára.
Györgyi Anna a Pilátus c. film jelenetében (Fotó/Forrás: Cross Dot Film)
Mennyire láttad magad előtt a filmet, amikor elkezdtétek, illetve mennyiben lett más, mint gondoltad volna?
Én készülős típus vagyok. Az motivál elsősorban a filmkészítésben, hogy álmodozom, és ezek az elképzelések úgy beégnek, hogy sok szempontból látom a filmet, mielőtt leforogna. Ebben sok alkotótárs a partnerem évek óta: Hartung Dávid operatőr például (ez a hetedik közös filmünk volt), akivel hosszú hónapokon át a film nyelvezetén dolgoztunk. Ez egy statikus film alapvetően, csak akkor mozdul meg a kamera, ha indokolt, például hogy szűküljön vagy táguljon a tér, feleslegesen, csak a dinamizmus kedvéért, soha. Kézbe is csak akkor kerül, ha indokolt, mert például zaklatottá válik egyszerre minden, az állóvízbe bedobnak egy kavicsot.
Vágásnál nyilván mindig változnak egyébként a dolgok a tervezetthez képest - Mezei Áron, a film vágója szintén díjazott lett -, de
visszagondolva csak egyetlen olyan jelenet készült, amit teljesen kihagytunk a filmből.
Kiemelném még Bolcsó Bálint zeneszerző nevét, ő szerezte az összes eddigi filmem zenéjét, Dévényi Tamást, aki a filmjeim hangutómunkáját készíti tizenegy éve, Donkó László jelmeztervezőt, aki mindig meglep valami egyedi ötlettel, ami hozzátesz a filmhez és Hujber Balázs díszlettervezőt, akivel ez volt az első közös munkánk. És természetesen Köves Ábel producert, aki végig azt éreztette, hogy bízik bennünk, és (ismerve minden részletét a forgatásnak) engedett minket szabadon dolgozni – ez talán a legfontosabb egy első egész estés film esetében.
Szigeti Kriszta scriptes, Dombrovszky Linda rendező és Hartung Dávid operatőr a Pilátus c. film forgatásán (Fotó/Forrás: Skuta Vilmos)
Hámori Ildikóval tervezel újabb filmet?
Ildikóval nagyon jó volt együtt dolgozni, intelligens és rendkívül érzékeny színésznő, emellett rugalmas és tele van pozitív energiákkal. A rendező nyilván nem mindig találja meg a megfelelő szót, amivel árnyalni szeretné a színész játékát, és ha pontatlan, akkor könnyedén elcsúszik a kommunikáció, de ezt a problémát vele kapcsolatban soha nem éreztem. Bár először dolgoztunk együtt, és nehéz szerepet kapott Ildikó (sokszor szavak nélkül kellett eljátszania évtizedek során felgyülemlett indulatot és feszültséget, vagy éppen egy boldog pillanatot, ami már csak emlék), mindig nyitottan és kíváncsian fordult felém, hogy is szeretném én őt pontosan látni. Ez a bizalom a legfontosabb, amit egy rendező a színésztől kaphat, és ha már szavak nélkül is érti, csak a tekintetemből, mi a bajom, akkor az maga az örömmunka. Remélem lesz még ilyen örömmunkánk együtt, én biztosan szeretném.
Hogyan működik a Milánói Filmdíj?
Másként, mint a hagyományos filmfesztiválok - a Milánói Filmdíj az Oscar mintáját követi, ahol az Amerikai Filmakadémia tagjainak szavazatai döntenek a díjakról. Milánóban idén sok száz nevezett film közül választott ki tizenkettőt a fesztivál előzsűrije, ezek lettek különböző kategóriákban a „Filmdíj nomináltjai” - a Pilátus így 6 nominációt kapott, ami a legtöbb jelölést is jelentette egyben (legjobb rendezés, forgatókönyvíró, operatőr, női főszereplő, vágó). Ezután egy hónapon keresztül tartott a szavazás: egy Leonardo Da Vinci Society nevű olasz filmes szervezet tagjai egymástól függetlenül voksoltak a nominált filmekre – végül négy díjat szavaztak meg nekünk.
Hartung Dávid operatőr, Kisteleki Márton focus puller, Dombrovszky Linda rendező és Szigeti Csilla rendezőasszisztens a Pilátus c. film forgatásán (Fotó/Forrás: Skuta Vilmos)
A fesztivált ezután rendezik majd meg, ahol átvesszük a díjakat, majd az összes díjnyertes filmet levetítik a közönségnek, akik ugyancsak szavazással döntenek arról, melyik a legjobb film. A fesztivál igazgatója, Andrea Galante rendelkezik amerikai filmes kapcsolatokkal (néhány éve például George Clooney volt a MIFF fővédnöke), ezért a fődíjas filmet Los Angelesben is le szokták vetíteni producerek és filmforgalmazók előtt, segítve ezzel a film további útját.
Mit szóltál, amikor megtudtad a jelöléseket?
Amikor megtudtam a jelöléseket, épp nyaralni voltam a családommal és szüleimmel, azonnal felhívtam a többi jelöltet is, természetesen nagyon boldogok voltunk mindannyian. Különös öröm, ha nemcsak a filmet, hanem egyes részlegek munkáit is kiemelik. Arra, hogy a hat jelölésből négy díjjá is vált, már igazán nem számítottam.
Fejléckép: Hámori Ildikó és Györgyi Anna a Pilátus c. filmben (fotó: Cross Dot Film)
hírlevél
