A Gólem Színház munkatársa voltam, amikor beütött a koronavírus – meséli festői pályájának indulásáról Rácz Lili –, és a teátrum bezárása miatt megszűnt a munkám, és hirtelen nagyon sok időm lett. Nem volt többé művészet és alkotási folyamat körülöttem, és ez hiányozni kezdett. Az első festményemet akkor csináltam karácsonyra, anyának. Kisiskolásként jártam rajzszakkörre, de ezen kívül semmilyen más „előképzettségem” nem volt.
Nagyon jó érzés volt, hogy újra megjelent az életemben alkotás, és onnantól kezdve ez töltötte ki a szabadidőmet.
Elkezdtem absztrakt „lélekfestményeket” készíteni a barátaimról, majd az ismerősök – akik látták ezeket a képeket, vagy hallottak róluk – szintén szerettek volna egyet, így egyre több megkeresésem lett. Ma már a képeim felét megrendelésre készítem. Amikor elkezdtem festeni, Borgula András, a Gólem Színház vezetője megnézte a munkáimat, és azt mondta, ha elindul a Gólem Központ, csinálhatunk ott egy kiállítást. A tárlatot Egri Márta színésznő nyitja meg, vele, mondhatni, barátok vagyunk. A kiállításon olyan kép is szerepel, amit neki készítettem. Amikor meglátta a festményt, azt mondta, ha egyszer lesz kiállításom, ő szeretné megnyitni.
Minden kívánságunk így váljon valóra! A kiállításon hány képedet láthatjuk majd?
Harmincat. Úgy gondoltam, ennyi pont elég lesz. Akik eltöltenek ott egy-két órát, lesz idejük végignézni. A lélekfestmények mellett még vannak más nonfiguratív munkáim és absztrakt stílusú tájképek is.
Rácz Lili: V. (Fotó/Forrás: a tulajdonos engedélyével)
„Megkezdem”. Miért ez lett a kiállítás címe?
Azért, mert a megnyitó nemcsak nekem szakmai kezdet, hanem a közreműködők nagy részének is. Igazi összművészeti kiállítás lesz, egymásra reflektáló művészeti ágakkal, lesznek zene vagy vers ihlette képek, illetve festmények ihlette költemények és dalok. A Sceránó zenekar tagjai már húsz éve barátok, de csak most alakítottak együttest. Kardos György és Etl Krisztián is a koronavírus alatt kezdte el írni azokat a zenéket, amelyek a megnyitó alkalmából elhangzanak majd. Csala Károly Vencel költő barátom 2018-óta publikál szépirodalmi folyóiratokban. A megnyitón ő és Eszenyi Fanni versei hangzanak el, s vannak közöttük olyanok, amelyek valamelyik képem hatására születtek. A költeményeket a Gólem Színház művészei olvassák fel, s remélem, az egyes verseket a hozzájuk tartozó festmények mellé is kirakhatjuk.
Miért tartod fontosnak a művészeti ágak összekapcsolását?
Amikor elkezdtem festeni, mindig hallgattam közben valamilyen zenét. A muzsika inspirált és a zene létrehozott egy képet: én ilyen összefüggéseket látok a különböző művészeti elemek közt.
Fontos volt, hogy a zenéknek, amelyek fölcsendülnek majd a megnyitón, ne legyen szövegük, hogy a mondanivalójuk a hozzájuk tartozó festményeken keresztül teljesedjen ki.
Mintha az egyik művészeti ág a másik meghosszabbítása vagy kiterjesztése volna?
Pontosan. A képeim pontos címét soha nem adom meg, csak a kezdőbetűjét, mert azt szeretném, hogy mindenki azt lásson bele a művekbe, amit csak akar.
Rácz Lili (Fotó/Forrás: Tóth Mónika)
A kiállításodon szerepelnek zenék és versek ihlette képek is. Melyiket volt könnyebb megfesteni, a zenét vagy a verset?
A zenét, mert segít, hogy egyszerre tudom hallgatni és közben festeni, a verset viszont nem tudom egy időben olvasni és közben megfesteni is. A zenét amúgy is, valahogy jobban látom, mint a verset.
Öt olyan képem lesz a kiállításon, ami zenei ihletésre, másik öt pedig versek nyomán készült. Ezek az alkotások összetartoznak.
Milyen érzésekkel készülsz életed első kiállítására?
Ha tetszik majd az embereknek, akkor boldogabb leszek, de akkor is, ha nem.
Most már nem is tudod elképzelni festés nélkül az életed?
Igen, és fura, hogy eddig nem volt a mindennapjaim része. De örülök, hogy megtaláltam, és sokat segít az életem eseményeinek feldolgozásában.
Gondolsz folytatásra is az egymásra reflektáló összművészeti együttműködésekben?
Igen, mindenképpen szeretnék! Tetszik, hogy mindenkinek van saját elképzelése, ami egy idő után összeér és végül mindannyian, együtt alkotunk egy kerek egészet.
A képre kattintva galéria nyílik:
A H. című festményhez tartozó vers:
Csala Károly Vencel: Bevilágított részletek
Aki most nagyon figyel,
annak eszébe juthat valami kérdés
magára vonatkozóan.
Miközben kihallgatunk
egy fontos beszélgetést,
közelebb kerülünk egymáshoz,
ilyen feltevésekkel
nem törhet meg a lendület.
Eltart magától a reggel,
a szél, ami azért kellett, hogy
felhajtson egy korábbi mondatot,
váratlanul megszűnik.
Az átellenben lévő kémény
mutatja fel a napot először.
Mindenki köszön,
a tervszerűség magával ragad.
Úgy tényleg könnyű
ledolgozni a hátrányt,
ha visszanézni nem szabad,
de mennyire illik ilyen esetben,
a lényeget is félreérteni?
hírlevél
