Más múzeumokhoz hasonlóan a Néprajzi is zárva tart jelenleg, de a többi intézménytől eltérő okból. Az új épülete befejezésére váró intézményben azonban a látogatók hiányában is folyik a munka, ahogy arról rendszeresen be is számolunk, a közönséggel pedig online tartják a kapcsolatot. Ezt a digitális jelenlétet igyekszik tovább erősíteni érdekes válogatásokkal, mint amilyen ez, az először a Fidelión látható fotógyűjtemény.
A galériában látható felvételek történetéről, hátteréről a múzeum munkatársa, Bata Tímea oszt meg velünk részleteket:
További képekért kattints a fotóra!
Az első világháborús események a Néprajzi Múzeum munkatársainak gyűjtési terepmunkáját is átformálták: „Már a tizenkettedik óra is ütött felettünk a háborús évek mindent elpusztító zivatarában. […] Egyenlőre sajnos nem tehetünk mást, minthogy összegyűjtjük azokat a régi és ma már elpusztult népviseletet ábrázoló fényképeket és fényképlemezeket, amelyek vidékenként tapasztalásunk és hallomásunk szerint még nagy számban megszerezhetők, mielőtt végleg tönkremennének, vagy másféleképpen elkallódnának”- olvashatjuk egy múzeumi jelentésben.
Országszerte jellemző volt, hogy a háború idején megnőtt a vidéki műtermek forgalma, a korábbinál többen készíttettek családi emlékképet.
A rövid idő alatt nagymértékben felhalmozódott üveglemezek tárolását a fényképészek nem mindenhol tudták megoldani, ezért üvegkereskedőknek eladták, vagy megsemmisítették azokat. 1921-ben és 1922-ben a Néprajzi Múzeum munkatársai közel száz településről 25.000 darab, majd két tonna üvegnegatívot vásároltak.
További képekért kattints a fotóra!
A felvételek leltárba vételekor, leírásakor a viselet állt a középpontban, a fotográfusokra vonatkozó adatokat esetlegesen tüntették fel. Ennek pótlása az elmúlt évek kutatómunkájának eredményeképpen részben megtörtént, a rendelkezésre álló múzeumi iratok, iparos lajstromok alapján és a műtermi hátterek összehasonlító vizsgálatával jelenleg hetvennégy fényképészműterem tulajdonosa ismert. Többek között Barkó Imre és Barna Hugó Miskolcról, vagy a Bartizek fivérek Sátoraljaújhelyről, Békés Gyula Gyuláról, Borgula Ede Szekszárdról, a Fanto műterem Kecskemétről, Glück József Győrből, Kiss József Egerből, Mathea Károly Nagykanizsáról, Rupprecht műterem és Stagl Ferenc Sopronból, Vajda D(óri) Zalaegerszegről vagy a Weissbach Rilly és testvérek Mezőkövesdről.
A többségében az 1910-es években keletkezett képek a hazai viselet- és fotótörténet egy időben szűk, de annál sűrűbb, földrajzilag, társadalmilag rétegzett metszetét adják.
A háborús évekre a paraszti, parasztpolgári fényképkészíttetés a társadalom majd minden rétege számára elérhetővé és gyakorlattá vált.
Egy-egy városi, kisvárosi műterem vonzáskörzetébe több tucat település tartozott, emiatt összességében több száz falu ünnepi és hétköznapi viseletének pótolhatatlan forrása a gyűjtemény.
További képekért kattints a fotóra!
A gyűjtés céljából adódóan az anyag elsődleges olvasata néprajzi, viseleti, hiszen országos látlelet adja a századforduló környékén hordott népviseletek lokális jellegzetességeinek, a polgári öltözetdarabok, anyagok térhódításának, esetleges dominanciájának egyes vidékeken.
A fotókból körvonalazódnak a főbb műteremlátogatási alkalmak is (elsőáldozás, leány- és legénybarátok – esetleg besorozás alkalmával készült - emlékképei, esküvői fotók, családi képek és igazolványképek,
esetenként egy-egy iparos műhely tagjairól készült fotográfiák). A háborús háttértörténetből adódóan jelentős számban találunk a frontra készülő (vagy retusált formában jelen lévő), katonaruhás családtaggal készült vagy a férfiak nélküli nőket, gyerekeket megörökítő, feltételezhetően a frontra postázott családi képeket. A műtermen kívüli világ is megjelenik, hiszen a helyi fotográfusok az utcákat, a közösségi vagy családi élet fontosabb eseményeit is megörökítették.
Néhány felvétel a fotografálás „kulisszatitkaiba” is betekintést enged. Fotótörténeti vonatkozását tekintve számos olyan műterem, akár több száz üvegnegatívja maradt fenn a múzeumi fényképtárban, melyekből elvétve, egyáltalán nem vagy leginkább használatból származó pozitív ismerhető, hozzáférhető. Az országos gyűjtés során felkeresett fényképészműtermek típusa, felszereltsége széles skálán mozog: a kor legmodernebb eszközeivel ellátott országos hírű fotográfusoktól a más főfoglalkozás mellett, a saját lakóház verendáján, tornácán vagy udvarán dolgozó fényképészekig.
A válogatott fotográfiák elsősorban fényképkészítés tipikus alkalmait és a műtermek sokféleségét jelzik, tükrözve a háború lecsapódását.
Megfigyelhető az az ellentétet is, mely a paraszti, parasztpolgári társadalom tagjai és a városi, polgári hátterek, kellékek között feszül. A fotográfiák azt az esetlegességet is jelzik, ahogyan egy-egy kisebb térben, udvaron, tornácon egy-egy fényképész küzd a valódi műterem és fényképészeti kellékek hiányával.
További írások a gyűjteményi anyagról:
Bata Tímea: Műtermi fotózás Békés megyében (1872-1921). Válogatás a Néprajzi Múzeum vidéki fényképészműtermeinek gyűjteményéből.
KépTár 4. 2018, Budapest, Néprajzi Múzeum
hírlevél
