Polgárdi Ákos
Libbenő fehér függönyökkel teremtett meghitt és egyben Bauhaust idéző hangulatot a lipcsei könyvvásáron felállított pavilonnal. A Kálvin teret betonkockányi kálvinista bölcsességgel hintette tele, a Budapest100 kiadványokban pedig az eddigi százéves házak program bestofjának adott formát.
A lipcsei nemzetközi könyvvásár magyar pavilonjának tervezésére három éve építészirodákat kérnek fel, így a német olvasók a kortárs magyar dizájnból is ízelítőt kaphatnak az irodalom mellett. A 2018-as stand a Hetedik Műterem csoport, vagyis Biri Balázs, Polgárdi Ákos és Szabó Levente közös munkája volt. A Bauhaus atmoszféráját idéző alkotásuk egy teljes évvel beelőzte a témát, a centenáriumra tartogató nemzetközi mezőnyt, és már 2018-ban egy Walter Gropiustól vett mottóval jelentek meg a könyvszemlén.
A több ezer négyzetméteres kiállítótérben 7 méter magas, fehér, áttetsző textilfüggönyökkel bensőséges teret hoztak létre,
ugyanakkor felidézték a Ludwig Mies van der Rohe és Lilly Reich tervezte, 1927-es német selyemipari kiállítási pavilont. A hatalmas nyitott térben és tömegek részvételével zajló rendezvényen is megteremtették a befelé figyelés, a könyvekre hangolódás lehetőségét. Ugyanez a szemlélet érződik a Kálvin tér járdájába süllyesztett idézeteiken is.
Polgárdi Ákos (Fotó/Forrás: Kult50)
Polgárdi Ákos hivalkodás nélküli, de egyéniséggel bíró munkái finoman hozzásimulnak a projekthez, amin dolgozik, és megemelik azt. Alkotásairól azt állítja:
Nem nagyon szeretnék kifejezni semmit, csak azt szeretném, hogy jobban nézzenek ki a dolgok.
A mondat mögött pedig a nem a teremtésben, hanem a formázásban, az alakításban kedvet lelő személyiség rajzolódik ki – legyen az az Európa Kiadó diákkönyvtár-sorozata, a Budapest100 könyvecskéi vagy a nagykörúti üzlete arculatának újratervezése.
Seres András
Seres András vezető restaurátornak és hetvenfős csapatának sikerült teljesen megmenteniük a Szépművészeti Múzeum Román Csarnokának falfestéseit. 2018-tól a nyilvánosság is meggyőződhet erről.
Seres András (Fotó/Forrás: Csordás Lajos)
A Román Csarnok 1900 és 1906 között épült, hogy műtárgyak gipszmásolatai révén bemutassa a középkor szobrászati és építészeti stílusainak történetét, hasonlóan a múzeum többi földszinti, különféle korszakokról elnevezett tereihez. Seres András restaurátortól tudható: a 20. század elején a kor építészei nem akartak egy az egyben reprodukálni egy román kori templomot, hanem
a középkor művészetének esszenciáját próbálták megragadni a freskóknál, falfestéseknél is.
A második világháborúban a csarnok tetőablakai azonban beszakadtak, a falfestés is súlyosan megsérült. Hosszú éveken át ázott az egész. Még az ötvenes évekből is van olyan fotó, amelyen éppen lapátolják a havat a csarnokban. Nem hozták rendbe a termet, inkább lezárták hetven évre. Szobor- és festményraktár volt. Az állapotát sem tudták felmérni. Amikor Seres András 2015-ben állványon először feljutott a mennyezetig, azzal szembesült: a vakolat sok helyen, mint egy függöny, lóg a fal előtt.
Az volt a célunk, hogy az eredeti festésből mindent megmentsünk. Meg is mentettünk
– nyilatkozta Seres, aki korábban egyebek mellett a Zeneakadémia vezető restaurátora is volt.
A Román Csarnok 20. századi falfestései az évtizedes eróziótól középkorivá öregedtek. Ugyanolyan technológiát kellett alkalmazni a restauráláskor, mintha valóban román kori falfestések lennének, nem pedig a historizmus idejéből valók. A csarnok helyreállítása 2016 decemberében kezdődött. Seres szerint: rejtőzködő szakma a restaurátoroké, hiszen csendben, a háttérben végzik a munkájukat. De a lenyűgöző eredmény, tesszük hozzá, mégiscsak őket dicséri. 2018-tól ismét látogatható a Román Csarnok.
szöveg: Karácsony Ágnes
hírlevél
