Joseph Haydn 1766-tól 1790-ig Eszterházán lakott és alkotott, pályafutása során négy Esterházy herceg megbecsülését élvezte. Nincs még egy olyan alkotóművész a zenetörténetben, aki ennyire szorosan és tartósan kötődött volna egy családhoz, egy városhoz, egy épülethez, mint ahogy Haydn az Esterházyakhoz. Halálát azonban drámai fordulatok követték: mivel elhunyta alig néhány nappal az osztrák császárvárost megszálló Napóleon 1809-es asperni veresége után következett be, temetését nagyon gyorsan és szerény külsőségek között kellett megtartani. Amikor pedig jóval később, 1820-ban művészi nagyságához és jelentőségéhez méltó körülmények között szerették volna végső nyughelyére helyezni, az exhumálás során felnyitott koporsóban egy fej nélküli holttestet találtak. A zeneszerző eltűnt koponyájának rejtélye nemcsak osztrák, hanem magyar művészeket is megihletett. Így az irodalom nagyjai közül Esterházy Péter Harminchárom változat Haydn-koponyára című drámai opusával adózott e történetnek, ugyancsak ő írt hét prózai szöveget Haydn Krisztus utolsó hét szava a keresztfán című oratóriumához, és az így létrejött előadás inspirációjára született Nádler István hasonló című, hét festményből álló sorozata.
A június 18-án nyíló kiállításon tehetséges, fiatal kortárs képzőművészek egy csoportja, a The Rest in Peace formáció alkotói – Keresztes Zsófia, Keresztesi Botond, Lőrinc Lilla, Borsos János és Szinyova Gergő képzőművészek – dolgozzák fel, és teszik mindannyiunk számára elgondolkodtatóvá a nem mindennapi történetet. A Joseph Haydn születésének 290. évfordulója alkalmából megvalósuló kiállítást az Esterhazy Privatstiftung és az Esterházy Magyarország Alapítvány a Tihanyi Bencés Apátsággal együttműködésben hívta életre. Kurátor: Zsikla Mónika (Q Contemporary főkurátora)
Joseph Haydn Thomas Hardy 1792-es festményén (Fotó/Forrás: Thomas Hardy festménye / Wikipedia)
Szabad kezet kaptál a munka során?
Czigány Balázs és Ottrubay István keresett meg a kiállítás lehetőségével és teljesen szabad kezet adtak a művészek kiválasztásában. Fiatal művészeket szerettek volna, és mindenképpen új műveket vártak. Haydn köré épülő reflexiókat.
Ismerted ezt a titokzatos történetet?
Haydn zenei munkássága és élettörténete is nagyon érdekes, fontos tudni róla, hogy 1761-ben lett másodkarnagy az Esterházy-udvarnál, és utána hosszú időn át, több mint harminc évig állt a család szolgálatában. Nagy vizionárius volt, és nem pusztán zeneszerzőként: mint önmagát menedzselő művész is rendkívülit alkotott. Erre a történelmi helyzetre kereste a kortárs művészek reflexióit az Esterházy Magyarország Alapítvány.
Ilyenkor mi a kurátor feladata?
Bevallom, szegről-végről ismertem csak Haydn életművét, és egyáltalán nem voltam a szakértője. Hiába rokon a zene, az irodalom, a képzőművészet, mégis teljesen más területek. Először kicsit meg is ijedtem a feladattól, hiszen sem a zenéhez, sem az irodalomhoz nem értek ilyen mélységben. Miután elmélyültem Haydn életművében, arra jutottam, hogy készüljenek reflexiók, és az is jó lenne, ha többféle médium szólalna meg, festészet, installáció, szobrászat.
Onnantól kezdve, hogy megtaláltam a művészeket, egyre izgatottabb lettem, és egy ponton úgy éreztem, hogy megszűnt a távolság Haydn és közöttünk.
Keresztes Zsófival együtt mutatkoztatok be a Velencei Biennálén, őt hívtad először?
Igen, neki írtam elsőként, mert nem szerettem volna, ha elvágólagosan ér véget a közös munkánk. Onnantól már együtt gondolkodtunk, és organikusan formálódott a csoportos kiállítás terve. Ami némileg nehezítette a tervezés körülményeit, az a tény, hogy egy teljesen új kiállítótérről van szó a Tihanyi Apátságban. Ráadásul régi titkos vágyam volt, hogy egy apátsági kiállítást rendezhessek egyszer, és a tihanyi, gyerekkorom óta nagyon fontos helyszín a számomra.
a Tihanyi Bencés Apátság (Fotó/Forrás: Püspöki Apor / Tihanyi Bencés Apátság)
Mit lehet tudni a The Rest in Peace formációról?
Többféle médiumban alkotó fiatal képzőművészek csoportosulása. Külön-külön már mindenkivel dolgoztam közülük, Szinyova Gergővel, Keresztesi Botonddal és a Borsos Lőrinc művészpárossal is. Így aztán teljesen organikusan adódott, hogy több év kihagyás után, most újra együtt mutatkozhassanak be egy kiállításon. Találkoztunk, megkérdeztem, hogy ráérnek-e, hiszen új műveket, tematikus reflexiókat vártam tőlük. Szerencsére nagyon tetszett nekik a téma és boldogan csatlakoztak. Borsos Lőrincék például Berlinből, mert éppen egy nagy kiállításuk nyílt az Eigen + Art Labben. Viszonylag gyorsan kellett elkészülniük a tervekkel. Keresztesi Botond pedig az Y generáció́ tagjaként egy feltörekvő, új festészeti gondolkodás (posztdigitális festészet) úttörője és például úgy fest, hogy először digitálisan elkészíti a festendő felületet, megtervezi a kompozíciót, és utána, annak mentén festi meg.
Keresztesi Botond: Reise um Meinen Schadel (Fotó/Forrás: Esterházy Alapítvány)
Miért Haydn rejtélyes halála lett a kiállítás központi témája? Esterházy Péter és Nádler István hatására?
Sokat beszélgettünk a művészekkel a Haydn-sztoriról, és arról is, hogy mennyi mindenkit megihlett már. Nem vitás, minket is a zeneszerző eltűnt koponyája érdekelt a legjobban, hiszen a sebtében eltemetett híres halott exhumálásakor derült ki, hogy a koporsóból hiányzik a holttest feje. Valószínűleg kutatási célból vitték el, mert zseninek tartották. Bomba sztori! És máig csak feltételezések vannak az elkövetőről!
Azt pedig én szerettem volna, hogy legalább egy olyan műtárgy kerüljön be a kiállítás anyagába az Esterházy Magánalapítvány gyűjteményéből, ami igazán történelmi darab.
Így került be az ismeretlen szerzőjű Haydnkopf, ami egy mellszobor. Ausztriából érkezik Tihanyba és Szinyova Gergő billenti ki a büsztöt az eredeti vizualitásából.
Zsikla Mónika (Fotó/Forrás: Zana Krisztián)
Milyen alkotások készülnek?
Lesznek festmények, szobrok, Keresztes Zsófit például Haydn parókája ihlette meg. Azt a történeti szálat dolgozza fel, hogy amikor felnyitották Haydn koporsóját és látták, hogy hiányzik a koponyája, egy paróka-darabot mégis találtak. Valószínűleg annyira sebtiben rabolták ki a sírt. Borsos Lőrincék ezúttal külön alkotást hoznak létre, amire korábban már 2018-ban volt példa, és a temetés mozzanatát idézik meg egy installáció-jellegű alkotásban. A kiállítás építésekor fog az pontosan kiderülni, hogy az új galériatérben hogyan tudjuk majd bemutatni a műveket.
Mennyire alkalmas a kortárs művészet ilyen témák feldolgozására?
Az irodalmat, nyilván Esterházy Péter nyomán, jobban inspirálhatja egy ilyen történet, vagy Nádler Istvánról is tudni, hogy alkotás közben a zene (akár Haydn) inspirálja, de ennek a fiatal művészgenerációnak főleg a kortárs zenéhez van kapcsolódása - számukra Haydn zenéje sokkal inkább történeti jellegű. Érdekes helyzetet eredményezett ez a felkérés, azt feltételezem, hogy maguktól nem festettek volna ilyen típusú reflexiókat, de amikor rátaláltak erre az abszurd sztorira, teljesen felvillanyozódtak. Már a tervek is mutatják, hogy mennyire alkalmas erre a kortárs képzőművészet! Sőt, a festők nagyon tudatosan használják a történeti perspektívát a saját festészeti gondolkodásukban, ami abból is látszik, ahogyan áramolnak a képek az interneten, vagyis folytonossági viszonyban vannak.
Keresztesi Botond: Reise um Meinen Schadel (Fotó/Forrás: Esterházy Alapítvány)
Sok Haydn-művet hallgattatok?
Azt pontosan nem tudom, hogy ki mennyi Haydn-művet hallgatott, de felfedeztük magunknak, az biztos.
Van egy közös chatünk, oda küldözgettünk egymásnak egy csomó írást, videót, interjúkat. Azt sem tudom még, hogy a kiállításon lesz-e zene. Hiszen adná magát, hogy Haydn szóljon, de az is lehet, hogy pont didaktikus lenne.
Többen a művészek közül Esterházy Art Award díjasok. Ez szempont volt?
A kiinduláskor, a legelején átfutott rajtam, hogy milyen jó lenne olyan művészekkel dolgozni, akik valamelyest már érintve voltak a díjban, de nem ennek alapján választottam ki őket. És ez nem is volt elvárás a felkérésnél. Végül mégis rácsodálkoztam, hogy többen is közülük díjazottak. Szép együttállás lett ez is.
Fejléckép: Zsikla Mónika (fotó: Zana Krisztián)
Támogatott tartalom.
hírlevél
