Sűrű időszak előtt álltok, egy hónap múlva, április 19-én, 20-án és 21-én mutatjátok be a Carmen című musicalt, amelynek címszerepében leszel látható. Kezded már érezni, milyen lesz az előadás?
Hosszúra nyúlik a mostani próbafolyamat, mások a léptékek a hármas szereposztás miatt, ezzel együtt úgy érzem, jól állunk szűk egy hónnappal a bemutató előtt. Nyilván sok minden változhat még amikor felkerülünk a színpadra, és először megy le egyben az egész darab, de bennem már kezd összeállni a teljes kép, úgyhogy bizakodó vagyok. Azt gondolom, hogy nagyszerű előadás lesz. Minden adott a sikerhez: egy izgalmas történet, ami egy örök klasszikus remake-je és slágergyanús muzsika egy nagyszerű zeneszerzőtől, akinek már számtalan musicalje bizonyított a világ színpadjain. Frank Wildhorn Carmenjét Magyarországon most először láthatja a közönség, de biztos vagyok benne, hogy ez a nagyon mai hangzású, latino-popos zenei világ elnyeri majd a nézők tetszését.
Az előadást színpadi kollégád, Homonnay Zsolt rendezi. Milyen irányban kezdtetek el gondolkodni, mely oldalát szeretnétek kihangsúlyozni az általad megformált karakternek?
Carmen az egész előadás kulcsfigurája, ő a történet epicentruma. Zsolt felkészült rendező, nagyon fontos volt már az első próbák alkalmával átbeszélni a karakterformálás főbb aspektusait.
Carmen démoni figura, a csábító, aki megbabonázza a férfiakat, egy tornádóhoz hasonlóan mindent felkavar maga körül, majd odébbáll – ebből nyer erőt.
Izgalmas, hogy hármunk közül – Nádasi Veronikával és Lipics Franciskával – ki milyen plusz színt visz bele a figurába, mert mindhárman különböző személyiségtípusok vagyunk. Nagyon élvezem a szerepben való elmélyülést, még ha sok mindenben különbözik is tőlem.
Ha közös pontot kellene találni, amiben mégiscsak azonosulni tudsz a karakterrel, mit emelnél ki?
Carmen nagyon életigenlő személyiség, aki valósággal habzsolja a létet, csak az itt és most számít neki, semmi más. Ebből a szempontból látok benne közös vonást. Nem azt mondom, hogy én is habzsolom, de minden pillanatát igyekszem megélni az életnek, és minden napnak örülök. Családanyaként és feleségként természetesen nyugodtabbak a hétköznapjaim, mint Carmennek, aki mindent fel akar perzselni maga körül.
Úgy vallom, hogy az életet élni és élvezni kell.
A csábító karakterek mindig izgalmas színfoltjai egy operettelőadásnak vagy musicalnek, és téged is megtalált már ez a típus, gondoljunk csak Carla Albanese szerepére a Nine című musicalben. Carmen esetében mit tartasz a legnagyobb kihívásnak?
Carmen számomra egy jutalomjáték, ugyanakkor hatalmas felelősség is, hiszen végig magas energiaszinten kell tartani a karaktert ahhoz, hogy tényleg hatni tudjon. Ez talán a legnagyobb kihívás. Ebben természetesen segítenek a színpadi partnerek is, akik nélkül nem lenne teljes azt előadás.
Az előadásban komoly lehetőséget kapnak a megmutatkozásra a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói is. Visszahozott valamit a jelenlétük számodra a pályakezdésed emlékéből?
Rendkívül tehetséges fiatalok, hihetetlen, milyen memóriájuk van! Amikor ennyi idős voltam, én más környezetben, másfajta színpadokon kellett bizonyítsak, de ugyanez az elszántság volt bennem is. A fiatal hallgatók esetében azt látom, nagyon lelkesek és ügyesek a színpadon, drukkolok nekik, hogy hosszú utat tehessenek meg ezen a nem könnyű pályán.
Dancs Annamari (Fotó/Forrás: Kaszás Bence)
A történetben megjelenő forróvérű, temperamentumos spanyol világot mennyire érzed sajátodnak?
Abszolút közel áll hozzám, hiszen
én székely lány vagyok, ugyanolyan heves és lobbanékony, mint a spanyolok, úgyhogy ebből a szempontból lubickolok a szerepben.
A zenei anyagban, a fülbemászó, popos dalokban kicsit visszaköszön az Operettszínház előtti korszakom, amikor könnyűzenei előadóként jártam a világot. Elég eklektikus vagyok zeneileg, gyerekkoromban a népdallal kezdtem, utána jött a popzene, közben pedig elvégeztem a Zeneakadémián az opera és énektanári szakot. A színházi pályafutásom kezdetén az Operettszínházban többnyire szubrett szerepekben láthatott a közönség, baroneszeket, hercegkisasszonyokat alakítottam, idővel aztán egyre több lehetőséget kaptam újfajta kihívásokban kipróbálni magam, mint például nemrégiben Aldonza a La Mancha lovagjában. A Carmenben megint egy olyan új oldalamat mutathatom meg, amivel eddig még nem találkozhatott a közönség.
Az autentikus latinos hangulatot fokozzák majd a táncjelenetek, valamint Luis Eduardo Castagno gitárművész élő színpadi játéka is.
Carmen minden mozdulata a nőiességet hordozza magában, ezt erősítik majd fel azok a flamenco táncmozdulatok is, amelyek elsajátításban Pirók Zsófia táncművész volt segítségünkre. A tánc egy nagyon különleges mozgásforma, amelyben megmutatkozik az a női energia, amely előtt minden férfi behódol. Carmen imádja az ujjai köré csavarni a férfiakat, levadássza azt, akire vágyik, ám egyszer csak eljön az életében az a pillanat, amire nem számított: szerelmes, sebezhető nővé válik az a határozott domina, akit a darab legelején ismerhettünk meg. És ez lesz a veszte.
Az előadásban komoly cirkuszi látványra is számíthatunk hivatásos artisták közreműködésével, Carmen ugyanis egy cirkuszi vándortársulat élén érkezik a városba. Neked is tartogat újfajta feladatokat ez a megvalósítás?
Igen, az én szerepemhez is tartozik majd néhány cirkuszi attrakció, de erről többet egyelőre nem árulnék most el, legyen meglepetés! Szerencsére ez sem előzmény nélküli az életemben, ugyanis 2002-ben a Cirkusz az élet című dalomhoz cirkuszi környezetben forgattunk klipet olyan jelenetekkel, amikor a magasban kellett ülnöm a trapézon, és nem volt alattam védőháló, vagy amikor egy paravánhoz voltam erősítve, amire egy késdobáló dobált éles pengéket.
Dancs Annamari (Fotó/Forrás: Kaszás Bence)
Egy ilyen intenzív próbaidőszakban előfordul, hogy a karaktert hazaviszed magaddal?
Egyértelműen hatással van rám, folyamatosan gondolkodom rajta, mivel tudnám még ízesebbé tenni a karaktert, de azért igyekszem nem teljesen hazavinni, ugyanis
nem venné ki jól magát, ha otthon is a szoknyámat csapkodnám.
Leginkább vezetés közben szoktam gyakorolni a dalokat, szóval ha valaki ilyenkor meghall, mondjuk az M3-as felvezetőjén, azt gondolhatja, megbolondultam.
Az operaváltozat segítségedre volt a felkészülésben?
Nem akartam, hogy bármilyen külső befolyás hatással legyen rám a karakterépítésben, a tiszta helyzeteket szeretem, amikor a darab és a kotta, valamint a rendezői instrukciók nyomán születik meg a szerep a próbafolyamat során. Sokszor elolvasom a szöveget, átgondolom, összerakom zeneileg, és igyekszem hozzátenni valamit magamból, amitől még különlegesebb lesz. Ez az én hitvallásom, és ebből építkezem ez alkalommal is.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Dancs Annamari (fotó: Kaszás Bence)
hírlevél
