Ókovács Szilveszter a beszélgetés kezdetén megmutatta irodáját, amely a Székely Bertalan terem és a Sissi-páholynak nevezett első emeleti proszcéniumpáholy között található – reagálva azokra az észrevételekre, amelyek szerint a pompás berendezésű, freskóinak alkotójáról elnevezett térben rendezte be munkahelyét. Mint elmondta, a terem továbbra is nyitva áll a Házat megtekintő, vezetett turistacsoportok előtt, csak akkor zárják le azt, ha valamilyen jelentős vendéget kell ott fogadniuk.

Az első kérdés az Operaház épületének a felújítására vonatkozott, mivel a főigazgató a pályázatából kiszivárgott egyik részben erősen bírálta az elvégzett munkát, és a korszerűsítés lezárulta után soknak találta a kijavítandó hibák számát. Ahogyan korábban is megtette, Ókovács Szilveszter arra hivatkozott, hogy minden építőipari jellegű munka esetében előfordul ilyesmi:

– magyarázta, hozzátéve, hogy amint lehetett, újranyitották az épületet, kellett a bevétel is, mivel a jegyáraknak és a turisztikai érdeklődésnek köszönhetően csak az Ybl-palotában tartott előadásokat lehet nyereségesen kihozni. Bizonyos darabokat eleve csak itt tudnak játszani, így ezek az eltelt években hiányoztak a repertoárról. Ma is van egy több száz tételes hibalistájuk, amely apránként csökken – tette hozzá –, de a folyamatot az intézmény műemléki védelme is lassítja.

A pályáztatás kapcsán szóba kerültek a kiszivárgott információk, a szakmai bizottság értékelése. Ókovács Szilveszter elmondta, károsnak érzi a belső munkafolyamatokat leíró részletek nyilvánosságra hozatalát. Szerinte egy ilyen helyzet nyomást gyakorol a szakmai bizottságra, így a jövőben sokkal nehezebb lesz megfelelő tagokat találni, akik vállalják a feladattal járó túlzott médiafigyelmet. Ugyanakkor helyesnek tartja, hogy a végső szót a miniszter mondja ki, hiszen a bizottságban ülő művészek sem látnak rá mindenre. Például mit tettek volna, ha a kiírásnak megfelelően külföldi jogász vagy közgazdász is pályázott volna? – tette fel a kérdést. „Azzal tudok védekezni, hogy mégis itt vagyok, operai értelemben nagyon régóta.

Újságírói kérdésre a főigazgató elmondta, valóban szerencsés az a nyugat-európai gyakorlat, amely során az intézményvezető utódját már évekkel a kinevezésének lejárta előtt kiválasztják, így az új igazgató bele tud tanulni az adott operaház működésébe, és meg tudja tervezni a vezetői ciklusa első évadait. Az opera műfajában minden esetben több évre kell tervezni. A Magyar Állami Operaház is két évre előre gondolkodik, ugyanakkor így egy vezetőváltás esetén az embernek valaki más évadát kell menedzselnie. Ennek a rendszernek a módosításához azonban Magyarországon törvényt kellene módosítani.

Ókovács Szilveszter egy újabb kérdés kapcsán arra is kitért, részleteiben nem ismeri a többi pályázatot, a hozzá eljutott információk alapján azonban úgy látja, a megfogalmazott tervekben sok a vágyálom. „Ki nem próbált, a valós gazdasági vagy művészi potenciálhoz nem igazodó elképzelések hangzottak el” – mondta. Szerinte előny, hogy ő már tisztában van azzal, az adott lehetőségekből és költségkeretből mit lehet elvégezni.

A Magyar Állami Operaház nemzetközi helyzete kapcsán a főigazgató a Párizsi Nemzeti Operára hivatkozott, mert szerinte az Operához képest ott található a legtöbb szervezeti hasonlóság, egy nagyváros egyetlen operajátszó intézménye, nagy repertoárszínház, amely három játszóhellyel rendelkezik: egy történelmi jelentőségű épülettel, egy modern, „csúnya” helyszínnel és egy kisebb, a kísérletezésnek teret adó színpaddal. Ugyanakkor a párizsi opera költségvetése hat-hétszerese a mi operaházunkénak, attól függően, hogy mennyire jó évet zárnak. „Amikor valaki számon kéri, mi miért nem vagyunk világszínvonalúak, először megkérdezem, mi alapján mér. Ez ugyanis ezer dologból tevődik össze, nem csak annyiból, hogy hány előadást énekelt Jonas Kaufmann.” De nem kizárólag a pénzhiánynak tudható be, hogy nem akarná elsősorban a nemzetközi zenei elitet szerepeltetni, mivel az Opera célja, hogy a magyar művészeket juttassa előnyhöz.

az egész iskolarendszerünket, zenei képzésünket is összedöntjük, ha azt mondjuk, hogy itt a kiváló moldáv művész fog feleannyiért énekelni.” Mert fontos a minőség, de eközben a nemzeti kultúrát is figyelembe kell venni – tette hozzá.

A külföldi párhuzamok kapcsán elmondta, ha nincs elegendő állami forrás, vagy más területekről kellene elvonni, nem érdemes többet kérni. „Ez mégiscsak egy ökoszisztéma. [...] Nincsenek végtelen lehetőségek.

– tette fel a kérdést. Ha valaki megduplázná az Opera költségvetését, még akkor is 1:3 lenne az arány a párizsival, ezzel ugyanakkor már meg lehetne célozni az európai másodvonalat. A főigazgató a világelső operaházak közé a New York-i Metropolitan Operát, a Bajor Állami Operát, a milánói Scalát, a Berlini Állami Operát, a Bécsi Állami Operát és a londoni Királyi Operát sorolta, mint mondta, ebbe a körbe bejutni irreális elvárás lenne, de az európai élvonalba tartozó párizsi, barcelonai, madridi, zürichi, hamburgi és frankfurti opera közé már sokkal elképzelhetőbb lenne felemelkedni. Jelenleg a költségvetés nem elegendő ehhez, ugyanakkor az énekesek és azok repertoártudása, illetve az infrastruktúra most is eléri a szükséges szintet. Emellett a főigazgató kiemelte a balett-előadásokat, amelyek a nemzetközi sajtó szerint is világszínvonalúak.

A Fidelio arra vonatkozó kérdésére adott válaszában, hogy a kivételesen hosszú vezetői ciklusa folytatásában a főigazgató milyen területeken szeretne újítani, Ókovács Szilveszter leszögezte, az eddigi tizenkét éve csak operai viszonylatban számít soknak, hiszen a színházigazgatók között bőven előfordulnak régebb óta töltenek be vezetői pozíciót.

– tette hozzá. Legnagyobb kihívásként az intézmény felszínen tartását nevezte meg, mivel az Opera költségvetési támogatása reálértéken nézve tíz százalékkal kevesebb, mint húsz éve volt, jelenleg 13, 8 milliárd forint, amelyhez ötmilliárd forint saját bevételt kell gyűjteniük. Ezért vezették be, hogy az Operaházban nyáron, a turistaszezonban is játszanak, nagy népszerűségű, könnyen befogadható műveket, mivel egy ilyen sorozattal több száz millió forintot lehet nyerni – ismertette. Ugyanakkor hozzáfűzte, Anna Netrebko koncertjét még az Operaház helyáraival sem lehet nyereségesen kihozni, szponzor szükséges egy ilyen est finanszírozásához. Elmondása szerint az állami támogatás a bérekre, az örökös tagok és a mesterművészek juttatásaira elegendő, a saját bevételből állják az énekes szólisták, karmesterek, tervezők honoráriumát, az anyagköltséget, a fejlesztéseket és a rezsit, ami több mint egymilliárd forinttal nőtt meg az elmúlt évben. Így sokkal korlátozottabbak a lehetőségek, kevesebb lesz a premierek száma is.

A másik fontos újításnak a generációváltást nevezte. A karmesterek közül Hontvári Gábor, Káli Gábor, Erdélyi Dániel, Hámori Máté, Thomas Kornél, Paul Marsovszky és Török Levente is kap előadást. „Szeretnénk a következő karmestergenerációt kipróbálni. Nem tesszük le a voksot valaki mellett úgy, hogy nem láttuk” – magyarázta döntését. Rajna Martin eddigi érdemei alapján kapta meg az első karmesteri posztot, a fiatal művészt a főigazgató az utóbbi ötven év legtehetségesebb karmesterének nevezte, amit az is jelez, hogy a Bécsi Állami Operában Franz Welser-Möst asszisztense lesz a következő évad Turandot-premierjében, a Wagner-napokon pedig Fischer Ádám mellett dolgozott. Így Ókovács Szilveszter fontosnak tartja, hogy a dirigens rendszeresen jelen legyen az Operában, hiszen már most nagy a nemzetközi érdeklődés az irányába.

– fogalmazott a méltatásában. A középgenerációhoz tartozó Halász Péter első vendégkarmester lesz, de dolgozik majd az intézményben a leköszönő Kocsár Balázs és Kesselyák Gergely is. Főzeneigazgatót egyelőre nem kért fel, mivel ebben az évben derül majd ki, a fiatal művészek közül ki az, akivel a jövőben ilyen módon is együtt lehet majd dolgozni. Ez a várakozási periódus azonban nem fog gondot okozni a Ház működésében, mivel a zenekari igazgató, a karigazgató és a gyermekkar vezetője addig is ellátják a szükséges feladatokat.

A főigazgató kitért a Magyar Táncművészeti Egyetemmel való ellentétre is, mint mondta, a következő nagyjából öt hónapban ennek a végére is pont kerül. Össze kívánják csiszolni a képzéseiket az egyetemmel, ők az elejét és a végét biztosítanák, míg tízéves kortól a Táncművészeti kötelékeiben tanulhatnak a gyerekek. A helyzetet ahhoz is hasonlította, mint amikor a nagy cégek ösztöndíjakat biztosítanak a különböző egyetemeken, majd gyakorlatot szerveznek a hallgatóknak: ők is szeretnék, ha az intézmény olyan táncosokat képezne, amilyenre nekik szükségük van.

Lesznek további tematikus évadok is, bár a mérleg a közismert művek irányába fog billenni. Ahogy a főigazgató elmondta, nem egyszerű új címeket bevinni a köztudatba, a Carmenre akkor is elmennek az emberek, ha semmit nem tudnak a rendezőről, karmesterről, énekesekről, míg

– később bármennyire tetszenek is azoknak, akik mégis elmennek rájuk. Ezzel kapcsolatban egy kis aggodalom is él a főigazgatóban a jövő évi Ruszalkát illetően, amit még sosem tűzött műsorra a Magyar Állami Operaház, bármilyen közkedvelt is a címszereplő áriája. A későbbiekben azért színre kerül majd néhány különlegesség, például John Adams darabja, a Nixon Kínában, illetve Kesselyák Gergely első operája, a Hazatérés. A karmesterre a hírekkel ellentétben a jövőre is számítanak, és Nabucco-rendezése is műsoron szerepel majd.

Szóba került a jegyárak kérdése is, amelyek a jövő évadban tovább nőnek. „Az egyik szomszédos színházban 10-15 ezer forint egy jegy, és hat színészt látsz a színpadon. Nálunk van, hogy háromszázan vesznek részt a produkcióban. Biztos, hogy nem kérhetünk el érte harmincezret?” – tette fel a kérdést a főigazgató. Az intézmény igyekszik kedvezményeket biztosítani a magyar közönségnek, olcsóbbak a matinék, a keddi előadások, a nyilvános főpróbákra telefonon keresztül lehet jegyet kapni, a hatos kártya nevű akcióval pontokat lehet gyűjteni, van családi és diákkedvezmény is, az előadás napján pedig olcsó állóhelyeket kínálnak.

Aki olyan elhivatott, hogy hetente akar jönni, meg fogja találni magának a lehetőségeket, hogy ezt a lehető legolcsóbban megtehesse.”

Az Erkel Színházban is fognak játszani a befogadott produkciók mellett, habár néhány év múlva, 2027/28 körül ott is szükség lenne újabb korszerűsítésre. Az Eiffel Műhelyházban is szeretnének ismét játszani. Ha nem lesz jelentős támogatáscsökkenés, az idei gyermekelőadások mellett újra a felnőtteknek szóló darabok is színre kerülnek, például kortárs balettestek, de az épület egyéb hasznosítási formáira is törekednek, hogy ezzel is növeljék a bevételt. Itt további beruházási tervek is várakoznak, az anyagiak függvényében, ilyen egyrészt az operastúdiónak, illetve zeneiskolának szánt állomásépület felújítása. Másrészt az Opera depónak nevezett tárolóépületet is be kellene fejezni, amelynek a teteje a közelmúltban elkészült, és az Eiffelt ellátni tudó napelemparkot is telepítettek rá. Harmadrészt iskolát szeretnének létrehozni a Gyermekkar és a balettnövendékek számára, hogy az oktatásukat össze lehessen hangolni az operai tevékenységükkel. Ez nagy segítség lenne a szülőknek, akiknek elképesztő logisztikát jelent, hogy a gyerekeket mindenhová eljuttathassák próbára. Egy az Operaház melletti, egykori étteremben pedig az emléktár találná meg méltó helyét.

A főigazgató végezetül azt kérte, akit érdekel az Opera sorsa, inkább az előadásokkal, mint a különböző szervezeti kérdésekkel foglalkozzon.

– zárta szavait.

Fejléckép: Ókovács Szilveszter (fotó/forrás: Berecz Valter / Magyar Állami Operaház)