Alexander Pereirának, a Scala osztrák igazgatójának egyik fontos törekvése, hogy ezt a sokáig mellőzött olasz zenei hagyományt ismét meghonosítsa az operaház színpadán. Ezúttal ebben nagy segítségére van hosszú ideje tartó barátsága Bartolival, aki rajong a barokk zenéért.
A mezzoszoprán szerint a barokk zenét kicsit elfelejtették Olaszországban.
Cecilia Bartoli Decca Classics © Uli Weber
Barokk városokban élünk, Olaszországban a barokkot szívhatjuk magunkba. Ezért fontos, hogy visszatérjünk a világos kompozíciókhoz és a barokk zenés művek szerzőihez
– fejtette ki az 51 éves énekesnő, aki „kulturális kincsként” beszélt a 17. századi és 18. század első felében született olasz barokk zenéről. Hangsúlyozta, hogy Verdi és Puccini sem lehetett volna olyan ünnepelt szerző az elődök nélkül. „Mozart zseni volt, de neki is ott volt Haydn, aki nagy inspirációt jelentett számára” – fűzte hozzá.
A Scala barokk programja 2019-ben kezdődik Händel Julius Caesar Egyiptomban című művével, 2020-ban a szerző Semele, majd 2021-ben Ariodante című háromfelvonásos operáját adják elő.
Pereira elmondta: szeretné a három darabot más olasz operaszínpadokon is bemutatni, egyebek mellett a nápolyi San Carlo színházban, amelynek komoly barokk hagyományai vannak.
A Scala igazgatója bejelentette, hogy az előadások sikere érdekében az operaház zenészeit a korszak hangszereivel látják el. Pereira korábban a Zürichi Operában is megvalósított egy hasonló barokk programot Bartolival, és az ottani sikerhez is hozzájárult az eredeti hangszeres tolmácsolás.
Bartoli a kilencvenes években gyakran fellépett a Scalában, legutóbb 2012-ben láthatta a milánói színpadon a közönség, bár akkor az erkélyen ülő türelmetlen nézők lehurrogták. Jelenleg a Salzburgi Pünkösdi Ünnepi Játékok művészeti vezetője, ezt a tisztséget 2021 végéig tölti be.
Az énekesnő felidézte, hogy távollétét az egyeztetési nehézségek nyújtották ilyen hosszúra, s az is, hogy a Scala repertoárja egészen eddig főleg az 1800-as évek műveire koncentrált.
hírlevél
