1929-ben jelent meg Jean Cocteau regénye, melyből 1950-ben készült film, Jean-Pierre Melville rendezésében, Philip Glass pedig 1996-ban komponálta meg az operáját. Mindhárom alkotás a Les Enfants terribles címet viseli (nyersfordításban Szörnyű gyerekekként lehetne visszaadni, a magyar címváltozatok általában erősen elütnek a regény hangulatától, kivéve az Opera által is használt Veszedelmes éden címet).
A történet középpontjában négy fiatal áll, akiknek kamaszkoruktól a fiatal felnőtt éveikig kísérhetjük figyelemmel az életét. Élisabeth és Paul testvérek, akik furcsa vonzalmat táplálnak egymás iránt,
egyfelől szinte szerelembe hajló szenvedéllyel birtokolják a másikat, máskor majdhogynem vérre menően képesek bántani egymást.
A regény elején Paul megsérül, miután bálványa, az ellenállhatatlan rosszfiú, Dargelos mellkason találja egy hógolyóval. A fiúnak ki kell maradnia az iskolából, furcsán zárt világot képező lakásukban laknak nővérével és magatehetetlen anyjukkal, annak halála után pedig a bűvkörükbe vont barátaikkal.
Az egyik hozzájuk csatlakozó barát Gérard, Paul iskolatársa, aki Élisabeth iránt táplál vonzalmat, a másik pedig Agathe, akivel a lány rövid manökeni munkája alatt ismerkedik össze, és akinek az arca feltűnően hasonlít Dargelosra – ezzel pedig Paul érdeklődését kelti fel. Ám a magától értetődően kialakuló párok felborítanák a testvérek közös világát:
esténként különleges színházat játszanak, egyfajta saját mitológiával és egymást folyamatosan próbára tevő érzelmi hadviseléssel.
A játék, Paul és Élisabeth fantáziavilága, a regény egyik központi motívuma, ennek során a két testvér egyre jobban elszakad a valóságtól. Együttélésüket csak egy rövid epizód szakítja meg, Élisabeth az amerikai milliomos, Michaël felesége lesz, aki balladisztikus módon bűnhődik meg azért, hogy megközelítette az érinthetetlen lányt: az esküvő után azonnal autóbaleset áldozata lesz.
A négyes most már a Michaëltől Élisabethre hagyott óriási házban játszhatja tovább fantáziavilágát. A lány ugyanakkor nem tudja elfogadni, hogy öccsét az Agathe iránti szerelme elszakítsa tőle, így addig keveri a kártyákat, míg Gérard-ral boronálja össze barátnőjét. A fiatal pár az esküvő után elköltözik, de továbbra is gyakori vendégek a testvéreknél. Az egyik ilyen alkalommal Gérard beszámol róla, hogy újra látta Dargelost, a fiú máig emlékszik ”Hógolyóra”, ahogyan Pault a szerencsétlen eset után hívta, és
egy kamaszkori közös szenvedélyüket felidézve, egy ökölnyi méretű golyót formázó, egzotikus mérget küld neki ajándékba.
A szerelmi csalódás és a nővérével való viaskodás fokozatosan felőrli Paul lelki erejét, egy havas vasárnapon végül búcsúlevelet ír Agathe-nak, és megmérgezi magát. Mikor Élisabeth tudomást szerez a levélről, maga sem akar kimaradni a “játékból”, úgy tervezi, hogy egyszerre hal meg testvérével. A haldokló ágya mellett revolvert fog, és mikor úgy hiszi, Paul már a végét járja, ő is főbe lövi magát. A regény elején elhajított golyó végül célba ért.
Az író narrációjával készült filmváltozatot 1950-ben mutatták be Párizsban, Nicole Stéphane és Édouard Dermit főszereplésével. A film sok ponton mutat hasonlóságot a későbbi operával: ugyanaz a színész játssza Dargelost és Agathe-ot, és a zenének is nagy szerep jut.
Amíg a testvérek nagyjából normális életet élnek, Vivaldi darabjai szólnak, ám ahogyan távolodnak a valóságtól, Bach négyzongorás versenyműve kezdődik el, sokkal zaklatottabb hangulatot keltve.
Különösen emlékezetes, ahogyan a film kiemeli a befejezés színpadszerűségét: az összeeső Élisabeth kidönt egyet a ház hatalmas terében Paul szobáját elkülönítő paravánok közül, ezzel mintegy véget vet elszigeteltségüknek.
Philip Glass három kamaraoperát is írt Jean Cocteau műveiből, az Orpheusz és A szép és a szörnyeteg után a Les Enfants Terrible a sorban az utolsó. A hivatalosan balett-opera műfaji megjelölést viselő alkotás maga is egyfajta összművészeti produktum, narrátor ismerteti a történteket (egyes feldolgozásokban maga Gérard az), csak a négy főszereplőt formálja meg énekes (Dargelost és Agathe-ot ebben az esetben is ugyanaz a művész). Az anyát, Michaëlt és a többieket pedig táncosok jelenítik meg. A librettó francia nyelvű, de a narrátor általában a célország nyelvén szólal meg. Zenekar helyett három zongora szólaltatja meg a kíséretet, és
a komponistára jellemző repetitív zene az első pillanattól kezdve zsigerileg érezteti a főszereplők megszállottságát,
hasonló hatásmechanizmussal, mint a filmben felcsendülő barokk muzsika.
A Magyar Állami Operaház november 13-án mutatja be Les Enfants Terribles – Veszedelmes éden címen Philip Glass operáját, melyet a koreográfus Barta Dóra állít színre, a karmester Dobszay Péter lesz. A négy énekes főszereplő megkettőzve jelenik meg, Rálik Szilvia, Kósa Lőrinc, Ódor Botond, Kálnay Zsófia mellett táncosok is, Furuhashi-Huber Inès, Tarvillo Mahillo Carlos, Bajári Levente, Boros Ildikó és Rónai András alakítják őket. Az előadás négy alkalommal látható az Eiffel Műhelyházban.
Philip Glass: Les Enfants Terribles (Veszedelmes éden)
Eiffel Műhelyház, november 13., 20., 27., december 4. 19:00
Rendező-koreográfus: Barta Dóra
Karmester: Dobszay Péter
Szereplők: Rálik Szilvia, Kósa Lőrinc, Ódor Botond, Kálnay Zsófia, Szemenyei János
Fejléckép: Les Enfants Terribles (fotó: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház)