Mielőtt elindulna az Olasz daloskönyv turnéja (Bécs, Párizs, London, Essen, Luxemburg, Budapest és Barcelona), Kaufmann a Spectator interjújában leszögezi: nehéz eladni Wolfot – nem csak az angoloknak, hanem a németeknek is. „Az emberek nem ismerik, szóval a menedzserek félnek tőle” – mondja, hozzátéve, hogy nem kellene.

Wolf fantasztikus zeneszerző, nem túl súlyos vagy nehezen befogadható. Ugyanúgy el kellene fogadnunk, mint Schumannt vagy Brahmsot.

Jonas Kaufmann (Fotó/Forrás: Regina Recht)

Kaufmann a leghíresebb tenor Fritz Wunderlich óta, írja Norman Lebrecht zenetörténész. Jelenléte meghatároz egy operaévadot. Az utóbbi időben sok hír szólt a lemondásairól, amelyeknek okát sokan nem vették komolyan. A tenor cáfol: „Ismerek énekeseket, akik utálnak énekelni. Azért csinálják, mert fizetik őket érte. Nálam ez fordítva van.

Ha senki nem hallgatna, akkor is énekelnék. Nem szeretek lemondani, mert tudom, hogy sokan mennyi mindent megtesznek, hogy hallhassanak.”

Jonas Kaufmann az interjúban elmondta, hogy Párizsban, illetve a londoni Covent Gardenben érzi legjobban magát, az utóbbi helyen főként Antonio Pappano miatt. Az otthona München, noha aggódik, mi lesz, ha Kirill Petrenko Berlinbe megy a helyi zenekartól. Viszont kényelmetlenül érzi magát a Metropolitan Operában. „Nincsenek olyan jó produkciók. A HD-közvetítések nagy sikerek, de ma már nem kell New Yorkig menni egy jó előadásért. (...) Van, hogy a Met egy Toscát sem tud eladni rendesen.”

(Lebrecht szavai), amelyben egyébként Kaufmann-nak is volt része. „Amikor diák voltam, volt egy támogató, aki helyet biztosított volna nekem a koncertsorozatában, ami persze ragyogó lett volna számomra. De nyilvánvalóan ellenszolgáltatásra számított, pontosan meghatározta nekem, hogy egy szaunában, egy zárt kabinban teljes testes masszázst kellene neki adnom. 20 vagy 22 voltam akkoriban, és van olyan, aki egy ilyet elfogad, azt mondja, ez az én lehetőségem. De én nem. Nagyon-nagyon meg voltam rémülve.”

Ezzel együtt azt gondolja, túlságosan érzékenyek lettünk. Legutóbb Santa Monicában egy ráadást akart adni, Richard Tauber Girls Are Made To Love And Kiss (A lányok szerelemre és csókra valók) kezdetű dalát, és el kellett gondolkodnia, tolerálná-e ezt a közönség. „Ha megkérdezed tőlem, hogy mi a helyzet ezekkel az erotikus elemekkel, amelyeket a zeneszerzők az 1920-as években elhintettek, akkor azt mondom, ezeknek a zenéknek felét el sem lehetne játszani” – mondja, arra célozva, hogy nem szabad minden udvarlást és erotikus közlést, közeledést zaklatásnak venni. – „És az a legsúlyosabb, hogy rengeteg ember van, aki ma már nem ismer módot arra, hogy megközelítsen valakit a másik nemből.”

Tíz hónapot turnézik egy évben, de nem fáradt el. „Azt hiszem, a hangom még friss. Úgy érzem, nincsen határ.”