Napjaink egyik legkeresettebb operaénekese, a német tenor, Jonas Kaufmann is megszólalt az ukrajnai háború kérdésében. Az énekes honlapján tette közzé kétnyelvű állásfoglalását.
A közlemény egymás mellé állít három, a II. világháború alatt bemutatott operát, Benjamin Britten Peter Grimes című művét, a Capricciót Richard Strausstól és Viktor Ullmann-nak a theresienstadti koncentrációs táborban írt darabját, az Atlantis császárát. Az első két mű (amelyek nem reflektálnak koruk politikai eseményeire) bekerült a legnagyobb operaházak alaprepertoárjába, míg a harmadikat, amely a háborús helyzetet meséli újra allegorikusan, jóval ritkábban játsszák.
Ám az énekes szerint ez nem azt jelenti, hogy célravezetőbb a politikai semlegesség, és hogy egy művész élhetne kizárólag a művészetnek
(„Vissi d'arte” – 'A művészetért éltem' – idézi a Tosca híres áriájának kezdősorát).
Az énekes beszámol róla, hogy nagyon megtisztelőnek érezte, mikor tavaly az ENSZ nagykövetének választották, és hogy hisz benne, a nemzetek felett csak egyetlen emberiség létezik (One Humanity a közlemény címe is).
Csak egyetlen Föld létezik, amelyen élhetünk, illetve élnünk kell. Mi értelme tehát harcolnunk egymással, ha egyikünk sem kerülheti el a közös végzetet. Az emberiség célja, hogy elfogadjuk és megértsük, csak akkor lehet jövőnk, ha megfogjuk egymás kezét, és együtt döntünk erről a jövőről.
Kaufmann hozzátette, hogy az ukrajnai háborús helyzet miatt ettől most nagyon távol kerültünk, így nem tudja elégszer hangsúlyozni, semmilyen konfliktust nem oldhatunk meg fegyverrel. Közleményét azzal zárja, hogy a művészek feladata az lehet, hogy hidakat építsenek, és hangsúlyozzák, hogy a közös kultúrának és érdekeknek békés megegyezéshez kell vezetniük.
A közleménnyel kapcsolatban erős kritikát fogalmazott meg az osztrák tenor, Wolfgang Ablinger-Sperrhacke. Nézete szerint Kaufmann több ponton is téved, egyrészt mert politikailag semlegesnek mutatja be a Háborús requiem íróját, Benjamin Brittent, aki forradalmi tettet hajtott végre azzal, hogy a homoszexualitás témáját operaszínpadra vitte. Az énekes természetesen maga is hisz a művészet társadalmi szerepvállalásában, és helyesnek tartja, hogy a jelenlegi orosz vezetés olyan egyértelmű támogatói, mint Valerij Gergijev, nem folytathatják a karrierjüket Nyugat-Európában,
ugyanakkor hibásnak tartja azt a hozzáállást, hogy minden orosz művészt nyílt állásfoglalásra kellene kényszeríteni,
hiszen ez azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszer alatt nem térhetnek vissza hazájukba.
Fejléckép: Jonas Kaufmann (fotó/forrás: Gregor Hohenberg / Sony Classical)
hírlevél
