A január 20-i koncert mintegy pályája összefoglalásának ígérkezik, hiszen a koncerten, mely az Egy élet zenében címet viseli, a Carreras számára legkedvesebb áriák, dalok, az életútját végig kísérő szerepek kerülnek terítékre. Az este során pedig a háttérben kivetítőn képekben is követhetjük az énekes életének fontos állomásait, meghatározó pillanatait. A turné budapesti állomása kapcsán a művész korábban a következőket nyilatkozta:
Örülök, hogy ebben a csodás városban énekelhetek, még inkább, hogy ebben a különleges Arénában. Jól emlékszem a nagyszerű magyar közönségre, olyan emberek, akik ismerik a zenét, nagylelkűek és közel állnak a szívemhez.
Az életre szóló mozifilm
José (avagy hivatalosan katalánul Josep) Carreras szülei már nagyjából fiuk ötéves kora körül felfigyeltek hangjára, amikor egyéves argentínai tartózkodás után visszaköltöztek Spanyolországba és a hajóút során a kisfiú éneklésével vette le lábukról az utastársakat. Ezt követően nem sokkal vitték el a kis Carrerast moziba, hogy megnézzék A nagy Caruso című filmet Mario Lanza főszereplésével, amely után egyértelművé vált a még iskolás kort el sem ért fiú számára, hogy énekes akar lenni. Ezután pedig minden gyors egymásutánban történt: nyolcévesen már a Rigoletto híres áriáját, a mantovai herceg belépőjét énekelhette a spanyol rádióban, tizenegy évesen pedig a Teatro Liceo színpadán mutatkozhatott be de Falla művében, a Pedro mester bábszínházában. Ezek után nem volt kérdéses, hogy ez az útja, noha egy évig kémiát is hallgatott az egyetemen, de hamar egyértelművé vált, hogy csak az énekléssel akar foglalkozni.
A szépségszalon sztárja
Carreras édesapja franciatanár volt, katalán nacionalistaként Francisco Franco ellene harcolt a spanyol polgárháborúban, Franco hatalomra kerülésével azonban nem térhetett vissza tanítani, így a rendőrségnél helyezkedett el. Édesanyjának szépségszalonja volt, ahol némi zsebpénz fejében megcsillogtatta tehetségét és énekével szórakoztatta a vendégeket. José Carreras mindössze tizennyolc éves volt, amikor édesanyja rákban elhunyt. A tenor saját bevallása szerint minden koncertje előtt rá gondol.
Mikortól énekes az énekes?
Nem ritka, hogy valaki viszonylag későn, húsz éves kora körül jöjjön rá arra, hogy komolyabban kellene foglalkoznia az énekléssel, és így harminc éves korában még szinte pályája elején van egy operaénekes. José Carrerasnál a pályaválasztás szinte teljesen egyértelmű volt. Miután megnyerte az 1971-es parmai nemzetközi Verdi-versenyt, hamarosan Londonban debütált, amit Montserrat Caballénak köszönhetett, aki igen korán felfigyelt tehetségére. 1974-ben már a Salzburgi Ünnepi Játékokon énekelhetett Verdi Requiemjében Herbert von Karajan vezényletével. Carreras nem egészen huszonnyolc éves korára meghódította a világ számos rangos operaszínpadát, köztük a milanói Scalát, a New York-i Metropolitant, a bécsi Staatsopert és a londoni Covent Gardent, nem sokkal később, 1981-ben pedig a Szezám utcában is láthattuk Ernie oldalán:
A halál árnyékában
1987-ben leukémiát diagnosztizáltak nála, és orvosai is kevés, mindössze alig 10% esélyt láttak a túlélésre. Hat hónapot töltött elszigeteltségben Seattle-ben, hogy kipróbáljon egy teljesen új gyógyszeres kezelést, ez mentette meg végül az életét. 1988-ban visszatérhetett a színpadra, és Barcelonában mintegy százötvenezres tömeg előtt énekelhetett újra. Miután legyőzte betegségét, alapítványt hozott létre a kutatásokra és a leukémiás betegek támogatására, később, 1999-ben pedig az Európai Hematológiai Társaság alapította meg a Carreras-díjat az eredményes kutatások elismeréseként. Az általa életre hívott alapítvány mára már több mint 250 millió eurót tudott összegyűjteni a leukémia ellen vívott harchoz, Carreras pedig az éneklés befejezése után minden energiáját az alapítványi munkára szeretné fordítani.

Placido Domingo, Jose Carreras és Luciano Pavarotti - a három tenor (Fotó/Forrás: Chung Sung-Jun / Getty Images Hungary)
A három tenor
Carreras leukémia-alapítványának a támogatása céljából jutott az olasz producer, Mario Dradi eszébe az ötlet, hogy a spanyol tenor a két kiváló kollégával és baráttal, a szintén világhírű Luciano Pavarottival és Plácido Domingóval együtt lépjen fel az 1990-es római focivébé-döntő közönsége előtt. Tulajdonképpen a két kolléga ezzel a koncerttel köszöntötte a zenei életbe nemrég visszatérő pályatársat. Az előadást a televízióban is millióan követhették, a koncert felvétele pedig minden idők legnagyobb példányszámban elkelt klasszikus albuma lett. Ezen felbuzdulva a magyar producer, a 2014-ben elhunyt Rudas Tibor volt az, aki megszervezte a három tenor további vébé-koncertjeit.
A három tenor ezek után védjeggyé vált, így egyre több fellépésre került sor, köztük számos alkalommal jótékonysági céllal. A szakma részéről bíráló kritika is érte szinte popzenei hangulatú, leggyakrabban stadionokban megrendezett showjaikat, amelyek után millió dolláros gázsikat kaptak, amire a klasszikus zenei világban korábban nem volt példa. Utoljára 2003. szeptember 28-án adtak együtt koncertet az Ohio állambeli Columbusban.
A foci-drukker
Nemcsak az 1990-es focivébén nyújtott három tenor-debüt miatt van José Carrerasnak köze a focihoz, hanem azért is, mivel ő maga is drukker, ráadásul saját szülővárosa csapatának, az FC Barcelonának szurkol, és ha épp otthon van, akkor minden bizonnyal egy meccsen a legegyszerűbb őt megtalálni. Ifjúkorában a szintén Barcelonában játszó Kubala László volt a kedvenc focistája.
És a magánélet?
José Carreras nem szeret a magánéletéről beszélni, de tudjuk, hogy két házasság után jelenleg egyedülálló. Betegsége idején akkori felesége, Mercedes Perez mellett egy másik nő, a korábban légiutaskísérőként dolgozó Jutta Jäger is megjelent életében, ám a Mercedestől való válás után (1992) nem szerette volna rögtön összekötni az életét Juttával, és a fellépések megnövekedett száma mellett erre nem is nagyon lett volna lehetősége, így Jutta hozzáment valaki máshoz. Közel másfél évtized után azonban újra egymásra találtak és 2006-ban végül egybekeltek, a házasság öt évig tartott. José Carrerasnak két gyermeke és öt unokája van.
De mit énekel a zuhany alatt?
Az ember hajlamos lenne azt gondolni, hogy az operaénekes a fürdőszoba visszhangos akusztikájában érzi magát még igazán otthon a színpadon kívül és ott zendít rá Cavaradossi vagy Don José valamelyik áriájára. José Carrerastól azonban korábbi interjúiból megtudhatjuk, hogy a fürdőszobában nem szeret énekelni, viszont ha már valahol valamit dúdolgat, az gyakran a könnyedebb műfajok közül kerül ki: szerinte csak jó zene és rossz zene van, így Frank Sinatrát tartja a legnagyobb énekesnek, akit utánozni is szeretne, ha tudna, de ugyanúgy örömmel hallgatja Elton John, Sting, Tom Jones vagy Phil Collins slágereit.