Mozart – Wagner – Richard Strauss
1653-ban jött létre a jelenlegi intézmény elődje, a bajor választófejedelem udvari operatársulata, akik Giovanni Battista Maccioni olasz zeneszerző Az ünnepi hárfa című dramatikus kantátájával kezdték meg működésüket. Habár nem meglepő, hogy az opera műfaja még jó ideig elsősorban a fejedelmi udvar szórakozására szolgált, az már sokkal inkább, hogy éppen száz évbe telt, mire az együttes önálló színházépületet is kapott. 1753-ban nyílt meg Residenztheater néven az uralkodói palotában az a játszóhely, amely ma az azt tervező építész, François de Cuvilliés nevét viseli.
Néhány évtizeddel később, 1781-ben a színház vezetése valószínűleg nem tudta, milyen jelentőségű szerző alkotását mutatják be, és ezzel híres operapremierek milyen hosszú sorát indítják el,
amikor egy huszonöt éves, salzburgi zeneszerző darabját adták elő – különben nem utasították volna vissza, amikor a fiatalember állás után érdeklődött. A komponista természetesen Mozart volt, a kérdéses mű pedig az Idomeneo.
Azért persze a nem múlt el nyom nélkül a premier, az évek során az addig döntően olasz repertoárban egyre nagyobb szerep helyet foglaltak el a komponista darabjai. A 19. század folyamán aztán a francia operák is beszivárogtak az opera műsorába, hogy 1865-ben újabb zenetörténeti jelentőségű pillanat következzen be az intézmény életében. Ekkor mutatták be Wagner Trisztán és Izoldáját, amelyet három év múlva A nürnbergi mesterdalnokok premierje követett.
Az már kevésbé volt a komponista ínyére, hogy pártfogója, II. Lajos király utasítására A nibelung gyűrűje addig elkészült részeit is a színház rendelkezésére kellett bocsátania,
mivel ő csak egyben szerette volna a nézők elé tárni a tetralógiát. Így viszont A Rajna kincse és A walkür ősbemutatójára is Münchenben került sor, ahogy korai operája, A tündérek is itt volt először hallható, a szerző halála után, 1888-ban.
Bár ezt a bemutatót nem ő vezényelte, a kérdéses időszakban
az operaházban dolgozott egy lelkes Wagner-rajongó muzsikus, a város szülötte, akinek már kürtművész apja is az opera zenekarában játszott.
Karmesterként nem igazán találta meg a helyét az intézményben, Richard Strauss később zeneszerzőként diadalmasan tért vissza ifjúkora színhelyére. Ugyan csak két operáját, A béke napját és a Capricciót mutatták be itt, de már 1910-től kezdve tartottak Strauss-napokat, és a szerző művei hamarosan a repertoár harmadik pillérének számítottak. A zene és szöveg viszonyát tárgyaló mű bemutatója egyben egy korszak végét is jelentette: 1943-ban bombatalálat érte a Nemzeti Színház épületét.
A képre kattintva galéria nyílik
Egy színház a pusztulás és a megújulás hullámai között
A Bajor Állami Opera már a 19. század elejére kinőtte a Cuvilliés Színház épületét, ám az új játszóhely megalkotása korántsem volt egyszerű feladat. 1810-ben I. Miksa bajor király (ma az ő nevét viseli a színház előtti tér) utasítására kezdődtek meg az előkészületek, hogy a párizsi Odéon mintájára színházépület emelkedjen az operaelőadások számára. A korszak állandó csapása, a tűzvész azonban hátráltatta a munkálatokat, 1817-ben a még épülő színházat rongálta meg a tűz, majd az 1818-as megnyitó után (melyen Ferdinand Fränzl egy darabját adták elő) öt évvel később ismét kigyulladt, és súlyos károk keletkeztek benne. A régi helyén felhúzott és 1825-ben átadott, neoklasszikus színház némiképp szerencsésebb volt, ennek falai láthatták meg a már említett 19-20. századi nagyságok ősbemutatóit, egészen 1943-as pusztulásig.
A Nemzeti Színház 1963-ra épült újjá, az első változatot megalkotó építész, Karl von Fischer tervei alapján, ám valamivel nagyobb nézőtérrel, így ma 2100 fő tudja megtekinteni az előadásokat. Alighanem az operaházat először felkereső nézőnek is az az első benyomása, milyen nagy a belső tér,
bár léteznek Európában még hatalmasabb színházak is, a zsöllye fölött húzódó öt emelet igen monumentális benyomást kelt.
A 2500 négyzetméteres színpad azonban valódi rekordernek számít: a világon a harmadik legnagyobb a párizsi Opéra Bastille és a varsói Nagyszínház után. Az épületet A nürnbergi mesterdalnokok előadásával avatták fel, ezzel ismét háromra nőtt az intézmény fő játszóhelyeinek száma. 1901-től kezdve ugyanis a Prinzregententheaterben is tartanak opera-előadásokat (melyet szintén Wagner vígoperájával nyitottak meg). Emellett persze számos egyéb teremben tartanak különféle programokat, a legimpozánsabb a Nemzeti Színház első emeleti Királyi Csarnoka és a hozzá északról és délről kapcsolódó két Ión Terem.
Nagyságok egykor és ma
Az ősbemutatók sora persze nem ért véget a 20. század derekán, a közelmúlt és a kortárs zenei élet számos fontos komponistájának is mutatták be itt művét. Kezdjük rögtön egy saját büszkeséggel: Eötvös Péter Az ördög tragédiája című alkotását (melyet a szerző később átírt, és Paradise Reloaded – Lilith címmel vett fel a műlistájára) 2010-ben, Kovalik Balázs rendezésében láthatta és hallhatta először a közönség. De itt került sor a 20. század második felének egyik legizgalmasabb operájának, Aribert Reimann Learjének premierjére is, és sorolhatnánk még Wolfgang Rihm, Krzysztof Penderecki, Jörg Widmann vagy éppenséggel Unsuk Chin nevét, akinek mindezidáig egyetlen operáját, az Alice Csodaországbant szintén itt mutatták be.
A straussi időszak után is jellemző volt, hogy a kor legnagyobb muzsikusai működtek az intézményben, ha csak a 20-21. század során vezetői pozíciót betöltő nagy karmesterek nevét felsoroljuk, a zeneszerzők előbbi lajstromához hasonló, szédítő listát kapunk: Felix Mottl, Bruno Walter, Hans Knappertsbusch, Clemens Krauss, Solti György, Fricsay Ferenc, Zubin Mehta, Wolfgang Sawallisch, Kent Nagano (utóbbi kettő egy ideig főigazgatóként is állt az intézmény élén). Talán sokan emlékeznek még az opera előző vezetőségére, Nikolaus Bachler főigazgató tizenhárom évig, 2008 és 2021 között vezette a Bajor Állami Operát, mellette pedig nyolc évig Kirill Petrenko működött főzeneigazgatóként. Ebben a periódusban számos nevezetes produkció jött létre, különösen emlékezetesek voltak például a Jonas Kaufmann–Anja Harteros páros előadásai.
A jelen miatt sem szükséges aggódni, 2021 óta a belga Serge Dorny áll az intézmény élén, mellett pedig a főzeneigazgató nem kisebb személy, mint az orosz származású, kiváló karmester, Vlagyimir Jurovszkij (aki operai tapasztalatait például a Glyndebourne-i Operafesztivál zeneigazgatójaként gyarapította).
A most következő évad mottója a portugál költő, Fernando Pessoa idézete – „Két mélység vagyunk – egy kút, amely az égre néz”
– a fókuszban ugyanis az ember kettős természete, menny és pokol közé vetett lénye áll majd (míg az előző évad a Szerelem és háború dalai címet viselte). Az évad premierjeit a nyáron tartott operafesztiválon mindig újrajátsszák, így a közönségnek arra is lehetősége nyílik, hogy viszonylag rövid idő alatt több új produkciót is megtekinthessen (így tettünk mi idén nyáron a Così fan tuttéval és a Lohengrinnel). Emellett koncertek, operastúdiós produkciók és neves énekesek dalestjei is színesítik a programot.
Hogyan jussunk el a Bajor Állami Operába?
Személyesen
München nincs annyira messze, úgyhogy aki kedvet kapott, nyugodtan böngéssze az operaház honlapját, ahol megtalálja a 2023/24-es évadtervet. Jelenleg október 31-ig érhetők el a jegyek, a későbbi előadásokra csak előrendelni lehet. Jövőre összesen nyolc premiert tartanak, színre kerülnek olyan gyakran játszott művek, mint a Figaro házassága vagy a Tosca (Mundruczó Kornél rendezésében!), de bemutatják Ligeti György Le Grand Macabre című operáját és olyan különlegességeket is, mint Mieczysław Weinberg Die Passagierin című műve, illetve Ottorino Respighi és Carl Orff alkotásait is. Emellett az intézmény csodálatos, ötszáz éves zenekarának, illetve a balettegyüttesnek is számos produkciója várja a közönséget. A jegyárak általában a 10-14 eurós álló- / nem látó helyekről indulnak, viszont szemben más operaházakkal, amennyiben nincs tele a legfölső emelet, Münchenben szabad közelebb vagy előrébb húzódni a jobb helyek irányába.
Online
A Bajor Állami Opera talán az egész világ legfantasztikusabb online közvetítéseit biztosítja, a Staatsoper TV-n évente jó pár alkalommal, kiváló minőségben, angol és német felirattal tekinthetjük meg az előadásokat. Jelenleg egy júliusi Aida és egy márciusi Háború és béke nézhető vissza ingyenesen az oldalon, de számos produkció trailerét, az alkotókkal készült interjúkat és más audiovizuális anyagokat is elérhetünk. A jövő évad vetítési időpontjai sajnos még nem elérhetőek, de annyit már közzétették, hogy a 2024-es Opera mindenkinek előadáson a Toscát láthatja majd a közönség (Anja Harteros, Jonas Kaufmann és Ludovic Tézier főszereplésével), az online csatornán és élőben a színház előtti tér kivetítőin is.
Épületbejárás
Természetesen arra is lehetőségünk van, hogy a müncheni Nemzeti Színház csodálatos épületét tekintsük meg, erre egy 10 eurós opera- és egy 12 eurós balett-túra során nyílik lehetőség. A vezetések német, illetve angol nyelven zajlanak, további információ és időpontok itt érhetők el. Ajánljuk még ezt a fényképes-szöveges barangolást is, itt pedig az épület alaprajza tekinthető meg.
Fejléckép: A müncheni Nemzeti Színház épülete (fotó/forrás: Felix Löschner / Bayerische Staatsoper)
hírlevél
