„Pénzszervezési nehézségekből fakadó turbulenciák miatt sajnos a bérek kifizetése késedelmet szenved.” Még mielőtt bárki felvonná a szemöldökét, a mondatnak abszolút semmi értelme. Az egykor volt Budapesti Nap című újságszerű izé egykor volt „felelős” szerkesztőszerű kamugépe körlevélszerű akármijében bírta leírni ezt a veretes mondatot, ami nagyjából megfeleltethető a „csődbe mentünk, bezárunk, és nem tudunk fizetni” tényszerű leiratnak. Ezt most csak azért citálom ide, mert
a turbulencia kifejezést ennél hülyébb szövegkörnyezetben sem azelőtt, sem azóta nem hallottam,
pedig tulajdonképpen akár még használhatnánk is olykor-olykor a légi közlekedésből kiragadott kontextusban, hiszen nagyjábóli jelentését tekintve a turbulens áramlás egy olyan áramlási tartomány, amikor az áramló közeg fizikai jellemzői (például a nyomás, a sebesség) gyorsan, kaotikusan változnak.
Brazíliában a Rio De Janeiro – Sao Paulo viszonylaton történt meg velem egyszer, hogy megismerkedtem a valódi turbulenciával. Lerepültem már pár ezer kilométert, de addig még nem volt szerencsém olyan turbulens helyzethez, amikor repkedtek a tálcák meg a csomagok az utastérben. A dologban az volt a megnyugtató, hogy mivel a két brazil nagyváros között félóránként járnak oda- vissza a gépek, ezért
a repülő rutinos utasai, illetve személyzete teljesen enerváltan vette tudomásul a jelenséget, ami arra engedett következtetni, hogy ez arrafelé akár mindennaposnak is mondható.
Mindenesetre abban a tudatban voltam, hogy nem szoktak ezek a vasmadarak holmi turbulencia miatt leesni a földre, ezért a racionalitás hamar elzavarta az ijedtséget.
Ez még 1993-ban volt, és ez mind semmi ahhoz képest, ami mostanság történik a klímakrízis okozta turbulenciák legújabb kori történetében. Május végén súlyos turbulenciába került a Singapore Airlines Londonból Szingapúrba tartó járata, a gép fedélzetén egy ember meghalt, és többen megsérültek, ráadásul súlyosan.
Aki nem volt bekötve, azonnal a plafonba csapódott. Néhányan beütötték a fejüket a poggyásztartóba
– mondta a járat fedélzetén tartózkodó 28 éves Dzafran Azmir a BBC-nek. Azért ez már erősen túlmutat azon a fázison, amit én anno átéltem Brazíliában, és az eset nem is egyedi. Pár nappal a Singapore Airlines baleset után egy tucatnyian sérültek meg a Qatar Airways Dohából Dublinba tartó járatán, amikor erős turbulenciába került a repülőgép Törökország felett.
Visszatérve a turbulencia fogalmához, az emberben joggal merül fel a kérdés, hogy a levegő fizikai jellemzői régen is változtak, akár váratlanul is, mégsem voltak ekkora balesetek, vagy legalábbis nem kettő egy héten belül. Hát azért, mert itt valami más van, mint ami eddig volt.
A klasszikus turbulenciákat, mikor a levegő nyomása megváltozik, mert mondjuk, egy hegy vagy egy óceán fölé repül be a gép, jó előre látják a pilóták,
és felvillantják az övek becsatolását jelző piktogramot. A nagy viharokba, zivatarzónákba meg eleve nem repülnek bele a gépek, hanem kikerülik őket.
Van viszont a turbulenciának egy olyan típusa, amelyet nem igazán lehet előre látni, nemhogy repülés előtt, de még a levegőben sem. Ez az úgynevezett clear-air turbulence (CAT). Nevéhez híven teljesen tiszta időben, tökéletes látási viszonyok között jelenik meg a semmiből. A radar nem látja ezeket a tízezer méter feletti futóáramlatok között kialakuló, hatalmas légnyomáskülönbségeket.
Utasok a barcelonai repülőtéren (Fotó/Forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)
Biztos sokan emlékeznek még arra a 2013. március 15-i hófúvásra az M1-es autópályán, amire a hatóságok egyetlen megoldása ez volt: „Segítünk! Ne hagyja el a gépjárművét! Ha elfogy az üzemanyaga, üljön át másik gépjárműbe!” Na, ez pont ugyanaz, mint derült égből turbulencia, csak nem a levegőben történt, hanem a földön.
Az északi pólus térsége felett a magas légkörben állandóan egy hatalmas örvényben forgásban van a levegő. Ezt a több ezer kilométer átmérőjű forgó légtömeget hívják poláris örvénynek. A poláris örvény határánál – az északi hideg és száraz, valamint a déli meleg és nedves légtömegek találkozásánál –
úgy 7-12 km magasságban – egy erős légáramlat halad körbe-körbe az északi félteke kontinensei és óceánjai felett.
Ez az ún. futóáramlás vagy jet stream. Ha a poláris örvény erős, a futóáramlás is az, nyomvonala pedig északabbra húzódik, és nem engedi kitörni az Északi-sark körzetéből a hideg légtömegeket. Ha azonban a poláris örvény gyenge, a futóáramlás is gyengül, szakaszonként délebbre húzódik, és gyakran nem tudja útját állni egy-egy leszakadó hideg légtömegnek. Ez okozta 2013-as hidegbetörést, és ez okozza az egyre gyakrabban előforduló, derült égből lecsapó turbulenciákat is.
A klímakrízis miatti felmelegedés egyre több ilyen helyzetet fog eredményezni, mert egyre nagyobb a hőmérséklet-különbség a futóáramlatok mögött álló hideg és meleg légtömegek között. Ettől még nem kell félni a repüléstől, legrosszabb esetben „klímaszervezési nehézségekből fakadó turbulenciák miatt sajnos a gépek érkezése késedelmet szenved.
Vagy ha valaki még mindig nem érti ezt a mondatot, akkor annak érdemes egész utazás alatt a biztonsági övét bekapcsolva tartani.
Én is ezt fogom tenni, ugyanis a ma kezdődő foci EB-re és egyéb besűrűsödött kulturális tevékenységeimre tekintettel a szokásosnál egy héttel korábban köszönök el egészen augusztus végéig a klaviatúrától, és belevetem magam a nyári őrületbe. Nyaraljon mindenki minél többet, próbáljátok elviselni a hőséget, és nyerjünk sok érmet az olimpián!
További érdekes fotókért és azok sztorijáért kattints ide! »»»
Fejléckép: Utasok a barcelonai repülőtéren (fotó/forrás: Hegedűs Ákos / Morphoto)
hírlevél
